A zene iskolái (Húsz éves az intézményes állami zeneoktatás)

Húsz évvel ezelőtt. 1959-ben kezdődött meg Hajdú-Bihar megye vidéki települé­sein az intézményesített álla­mi zeneoktatás. Az évforduló jó alapot és indokot szolgál­tat ahhoz, hogy áttekintsük a zene tanítására hivatott is­kolák múltját és jelenét.

Az akkori idők tanúi közül ma már kevesen dolgoznak aktívan, de a dokumentumok a vidéki zeneiskolák felállí­tását tudatos művelődéspoli­tikai törekvésként, a közmű­velődési hálózat kialakítása egyik állomásaként tartják számon. Ami ma már termé­szetesnek tűnik, az két évti­zede korántsem volt az, hi­szen ha nem is a semmiből – magánoktatás azelőtt is folyt – született meg az új isko­latípus, de rendkívül nehéz személyi és anyagi feltételek között kezdődött meg a szer­vezett tanítás, amelynek köz­pontja Hajdúböszörmény lett 200 növendékkel, 8 zenepe­dagógussal. E központ hatás­körébe tartoztak a hajdúszo­boszlói, hajdúnánási, berettyóújfalui, püspökladányi fiókiskolák.

A kezdeményezést olyan fellendülés követte, hogy 1963-ra a növendékek száma elérte a hétszázat, s így meg­teremtődtek a feltételek ah­hoz, hogy a fiókiskolák ön­állókká váljanak. Ma a nád­udvari és balmazújvárosi fiókiskolákkal együtt ez a hét intézmény fogja át a vidéki zeneoktatás irányítását. S ha már a számoknál tartunk, ak­kor a fejlődés érzékeltetésére idézzünk újabb adatokat: a megye zeneiskoláiban 73 ta­nár vezetésével jelenleg 1690 növendék ismerkedik a zene rejtelmeivel.

Sokat mondóak az arányok is: a diákok közül 77 óvodás, 1375 általános iskolás, 53 kö­zépiskolás, 110 zenei tagoza­tú általános iskolás, 11 szak­munkásképző intézetis. Az oktatók közül 52 kinevezett, 18 szerződéses; a végzettség szerint művésztanári képesí­tést ketten, zeneiskolai taná­ri képesítést ötvenhármán szereztek, tizenhármán pedig zeneművészeti szakközépis­kolát végeztek.

Nem ilyen kedvező a kép, ha a mérleget az oktatási kö­rülmények alapján kívánnák megvonni. A zeneiskolák gazdái a helyi tanácsok, de hathatós támogatásuk elle­nére mindössze két helyen, Hajdúböszörményben és Püs­pökladányban folyik vi­szonylag korszerű körülmé­nyek között a tanítás. A sok­rétű igényéknek – kis és nagy termek, hangszigetelés, hangversenyterem – az is­kolák többsége nem felel meg, noha az idén a balmazújvárosi és a berettyóújfalui iskolát is felújítják. A fenn­tartó szervek igen sokat köl­tenek a hangszer-utánpótlásra és -javí­tásra – az elmúlt két évben például a megyei ta­nács 300 ezer forintot fordí­tott erre a célra –, ennek el­lenére még mindig komoly hiányosságok vannak hang­szerekből, ami természetsze­rűleg döntően befolyásolja az oktatás eredményességét.

Számarányokról és körül­ményekről szóltunk eddig, amelyek a zeneiskolák tar­talmi munkájának feltételei és mutatói. Noha ezek az in­tézmények tevékenységüket iskolarendszerben végzik, mégis a közművelődési szere­pük az elsődleges. Funkció­juk kettős: egyrészt zenei is­meretek nyújtása, zeneileg művelt diákok képzése; más­részt a szakmai utánpótlás biztosítása. A megye zeneis­koláiban pillanatnyilag hatvan ketten készülnek zenei pályára – szakközépiskolába vagy főiskolára –, így ért­hetően túlsúlyban van a köz­művelődési funkció.

A zeneiskolákkal szemben többféle elvárás jelentkezik. Kívánatos, hogy az iskolák a helyi zenei élet irányítói és orientálói legyenek, zeneka­rokat szervezzenek, s a kü­lönböző ünnepségeken mű­sort szolgáltassanak. Mind­emellett az sem mellékes, hogy oktató-nevelő feladata­iknak hogyan tesznek eleget.

Ennek megállapítására többféle lehetőség kínálko­zik, az egyik ilyen a szakfel­ügyelet. Túlzás nélkül állít­ható, hogy ennek hiánya a megyei zeneoktatás fájó pontja. A zeneiskolákban ugyanis A és B tagozaton ta­nulnak a diákok, az előbbiek szakfelügyeletét a megyei ta­nács, az utóbbiakét a debre­ceni Kodály Zoltán Zenemű­vészeti Szakközépiskola len­ne hivatott ellátni. Az utób­bi több-kevesebb rendszeres­séggel még működik is, de a megyei tanácsnak mindössze egy szakfelügyelője van, aki képtelen valamennyi iskola és tanszék munkáját felül­vizsgálni. Égető szükség len­ne zongora, szolfézs és fúvós szakfelügyelőre; újabb státu­sokban azonban egyelőre aligha lehet reménykedni. Addig is megpróbálják a szakközépiskola felügyeletét az A tagozatokra is kiterjesz­teni, ami viszont a túlterhelt­ség miatt nemigen járhat kel­lő hatékonysággal.

A megyei tanács mégis ar­ra törekszik, hogy egységes színvonalú oktatást és zenei közéletet alakítson ki. Más­fél évvel ezelőtt megalakult a zeneiskolai igazgatók mun­kaközössége, amelyet egyre inkább a közös nevezők ke­resése jellemez. A Pedagógus Továbbképző Intézet tansza­konként szakmailag hasznos kurzusokat szervez. A Zene­művészeti Főiskolán is mű­ködik intenzív önkéntes tanfolyam, ahol a tanárok fel­készültségüket fejleszthetik tovább. A közelmúltban ren­dezett közös tanári hangver­seny sikere a folytatásra buz­dít. Ezeken kívül a zeneisko­lák tanárai és tanulói orszá­gos továbbképzéseken, zenei táborokban is részt vesznek; jövőre megyei szinten is ter­veznek ilyet.

A zeneiskolák az általános iskolákkal, művelődési há­zakkal, könyvtárakkal szem­ben nem alapintézmények, viszont a zenei nevelésben kizárólagos szerepük van. Ezért létfontosságú a közmű­velődési feladatokban a kooperáció erősítése a műve­lődési intézményekkel. Alap­vető gond az általános iskolák és a zeneiskolák időbeosztásának egyeztetése; ezen a téren az utóbbi időben erő­teljes javulás tapasztalható.

Az igények a zeneiskolákkal szemben is magasabbak, mint a lehetőségek. A megyében vannak ellátatlan körzetek – Polgár, Biharkeresztes, De­recske, Hajdúdorog, a Nyír­ség –, ezért szükségesnek látszik újabb zeneiskolák lét­rehozása, hogy minden köz­ségtől elérhető távolságra le­gyen ilyen zenei intézmény. A meglevő iskolák növendék­létszámán is emelni kellene, ehhez azonban újabb tanári státusok szükségesek. (Újabb adalék, hogy megyénkben a 6-14 éves korosztálynak alig 3 százaléka jut be zeneisko­lákba, szemben a budapesti 11 százalékkal.)

A kívánalmakkal az el­mondottak összhatásának el­lentmondásossága még hang­súlyosabb. Áttekintésünket mégis azzal kell zárnunk, hogy a hiányosságok ellenére szakmailag és a körülmé­nyekben is komoly, javuló színvonalú oktató munka fo­lyik a megye zeneiskoláiban. Nincs olyan országos ver­seny, ahol megyénk növen­dékei ne szerepelnének, s legtöbbször szép sikerrel. Ezek az eredmények is zálo­gai a továbblépésnek, a re­mélhető fejlődésnek.

(Hajdú-bihari Napló, 1979)