Avantgárd, avagy zene szakadó esőben (Kortárszenei fesztivál Lublinban)
Vannak városok, amelyeket nem fekvésük vagy történelmi nevezetességeik, hanem kulturális rendezvényeik miatt tart számon a kollektív tudat. A kelet-lengyelországi Lublin középkori vára és óvárosa kellő látnivalót nyújt a látogatóknak, kulturális kínálata sem szűkölködik igényes programokban, a 350 ezer lakosú település mégis indíttatva érezte magát, hogy valami nagyszabású, egyedi rendezvénnyel iratkozzon fel a jelentős helyszínek közé.
Így fogant meg 2009-ben a Kody (Kódok) - Tradíció és avantgárd elnevezésű zenei fesztivál ötlete. Merész, tömeges érdeklődésre aligha számot tartó gondolat. Ám az egyetemisták és a helyi értelmiség fogékonyságára építő kezdeményezés a vártnál kedvezőbb fogadtatásra talált. Jan Garbarek, a Hilliard Ensemble és a többiek fellépése szép számú érdeklődőt vonzott, ami megalapozta a folytatást. Az idén jóval nagyobb költségvetéssel és profillal egyhetessé bővült a rendezvény: nyolc nagy koncert tizennégy fellépővel, kísérleti multimediális bemutatók, filmvetítések, előadások szerepeltek a május 15-22. között lezajlott programsorozatban.
Fesztivál akkor születik, ha van mögötte koncepció, igényes szellemi és közösségi tartalom. Erről Lublinban a Jerzy Kornowicz, a Lengyel Zeneszerzők Szövetségének elnöke által vezetett szakmai kuratórium gondoskodott. A Kody filozófiája világos: olyan zeneműveket kíván bemutatni, amelyek az ősi hagyományok és az avantgárd kettősére épülnek. Kérdés, mit értünk avantgárdon. A huszadik század első felében kibontakozott formabontó törekvéseket, vagy minden mai újítást, amely a létező kifejezőeszközök meghaladásával nyit ismeretlen irányok felé. A Kody tágan értelmezi az avantgárd fogalmát, azt korunk populáris zenéjének határokat feszegető törekvéseire is kiterjeszti. Nem szűkkörű szakmai találkozó akar lenni, hanem olyan kulturális esemény, amely a műfaji és stiláris kategóriákkal szemben a kreativitást és a kísérletező szándékot állítja előtérbe. Úgy, hogy nemcsak kész műveknek ad teret, hanem új művek születését is inspirálja. Amelyekben - lévén, hogy a szerzők egyben előadók is -, az átlagosnál nagyobb szóhoz jut a rögtönzés, az improvizáció.
A hetet három kiemelt koncert foglalta keretbe. A vár pazar belső udvarán nyitó koncertként hirdették meg három New York-i alternatív muzsikus, Laurie Anderson hegedűs, performance-művész, John Zorn dzesssz-szaxofonos és Lou Reed rockgitáros közös fellépését. A sokak csalódására az utolsó pillanatban visszalépett Reed helyett egy másik guru, Bill Laswell basszusgitáros beugrása mentette meg a nagy érdeklődéssel várt és kísért estet, amely Anderson elektronikusan megsokszorozott harmóniai és ritmikai alapjaira műfajok fölött átívelő hidat emelt.
Hogy Philip Glass 70-es, 80-as évekbeli, a repetitív irányzat jegyében fogant, mikrostrukturális elmozdulásokra épülő, az előadóktól hallatlan fizikai és szellemi összpontosítást kívánó mechanikus kompozíciói ma avantgárdnak számítanak-e, az nyitott kérdés. Mindenesetre a Filharmónia koncerttermét megtöltő közönség hatalmas tapssal fogadta az ezen a tájon először járt amerikai mester együttesének látványelemekben nem bővelkedő produkcióját.
A stílszerű, kétnyelvű műsorfüzet a huszadik századi zene kimagasló egyéniségeként harangozta be az Angliában élő észt zeneszerző, Arvo Pärt 4. szimfóniájának lengyel, és Veni Creator című művének kórusra és zenekarra átírt világpremierjét, amely a fesztivál ünnepi zárásaként hangzott el.
Közben sok minden történt a hét során. Voltak koncertek 10 fokban és zuhogó esőben az óváros dominikátus kolostorának máló vakolatú, de hangulatos belső udvarán, voltak audiovizuális bemutatók, és természetesen klubja is volt a fesztiválnak, ahol sörök mellett elektronikus zenét fogyaszthatott a közönség. Felhangzottak ősi litván dalok elektroakusztikus környezetben, megszólaltak archaikus görög melódiák rock- és dzsesszinterpretációban, és akadt zenekar, amely növényekből és gyümölcsökből készült hangszereken adott elő műveket. A legszembetűnőbb a digitális technológia erőteljes jelenléte volt: hanggenerátorok, számítógépes szimulátorok és más eszközök produkáltak zörejeket, zajokat, elmosva a zene és az akusztikai jelenségek közötti határokat. Mint az 1961 óta Lengyelországban élő Esztényi Szabolcs zongorista és az elektronikán közreműködő Tadeusz Sudnik Harangok című, csaknem egyórás rögtönzéses előadása, amelyben az akusztikusan illetve digitálisan előállított hangok, úgy alkottak drámai hatású egységet, hogy végig megőrizték zeneiségüket.
(Magyar Nemzet, 2010)