Hoffmann mesél (A Royal Opera House felvétele)
A londoniak nagyon boldogok lennének, ha fele olyan szép operaházuk volna, mint a budapesti; a Magyar Állami Operaházban meg örülnének, ha negyedannyi költségvetésből gazdálkodhatnának, mint a Royal Opera House.
Így esik meg, hogy a videofelvételek forgalmazásában érdekelt cégek nem budapesti, hanem a londoni Covent Gardenben készült felvételeket kínálnak a világ operakedvelőinek. Ott, ahol egy szereposztásban hirdetik Placido Domingo (Hoffmann), Luciana Serra (Olympia), Ágnes Baltsa (Giulietta) és lleana Cotrubas (Antónia) nevét, a belépő hajlamos elfeledkezni a nagyvonalúnak távolról sem nevezhető főbejáratról és a pompázatosnak jóindulattal sem minősíthető nézőtérről. Különösen, miután felmegy a függöny, és eléje tárul a lenyűgöző gazdagságú díszlet. Ehhez most már nem kell Londonba utaznia a magyar operabarátnak sem, elég, ha egy hazai üzletben megvásárolja a Bohémélet, a Denevér, a Rózsalovag vagy a szóban forgó Hoffmann meséi videokazettáját.
A Covent Garden-sorozat régebbi felvételeket tartalmaz, a Hoffmann meséi például az 198l-es előadást rögzíti. Nem mai videotechnikai minőségben, az viszont, ami a szalagon van, világszínvonalú. Domingo tizenhét évvel fiatalabban, férfiassága és hanganyaga teljes birtokában egymaga záloga a sikernek. Aki csak a „Három tenor" című üzleti vállalkozásból ismeri, képet kaphat arról, milyen volt akkor, amikor még operaénekesként ünnepelték őt a világ nagy teátrumaiban. Talán nem meglepetés, hogy nemcsak a hangja kitűnő, hanem szerepformálása is meggyőző. Egyáltalán, ez az előadás nem ismeri a „lefúrt lábú színészeket". A hölgyek, akik sorrendben egymást múlják felül, nemcsak énekelnek, hanem játszanak is: tökéletes kidolgozottsággal és – következésképpen – nagy művészi erővel. Olyannyira, hogy a harmadik felvonásban Cotrubas drámai jelenete elhalványítja Domingo sugárzását.
A hagyományos felfogásban rendezett, pazarul kivitelezett előadásnak egyetlen hiányossága van csak: hogy nem a nézőtérről lehetünk részesei. (Warner Music)
(Hajdú-bihari Napló, 1997)