Ütősök tíz éve (Debreceni Ütőhangszeres Együttes)

 

Jubiláló művészcsoportot köszöntünk: tíz esztendeje, 1974 őszén alakult meg a Debreceni Ütőhangszeres Együttes.

Nem ez az első, s remélhetőleg nem is az utol­só cikk, amely e kitűnő ze­nésztársaságról lapunkban megjelenik, mégis, vala­hányszor helyet adunk a fel­lépéseikről, sikereikről tudó­sító híradásoknak, úgy érez­zük, adósságot törlesztünk. Mert nem méltányolható eléggé az áldozatos erőfe­szítés, amit az együttes a ze­nei világkép tágításáért, az ütőhang­szerek családjának megismertetéséért ebben az évtizedben kifejtett. Debre­cenben – európai színvona­lon.

Kontinensünk muzsikáját sohasem a ritmus hegemó­niája jellemezte. A melódia és a harmónia évszázados uralma után kísérletező ked­vű zeneszerzők századunk­ban fedezték fel az ütőhang­szerek ritmikai és hangszín­beli gazdagságában rejlő le­hetőségeket, s felismerésük új dimenziókat nyitott a ze­ne horizontján. Újat? Ha újnak lehet nevezni azt, ami a zene őseredetéig nyúlik vissza, s ma is a világ nép­zenéinek döntő hányadát al­kotja, akkor Stravinsky, Bar­tók, Varese, Xenakis valóban új elemekkel gyarapították az európai zene kifejezőkész­letét. Ám hiába vezethető vissza az ütőhangszerek ere­dete a zene gyökeréig, az európai hangversenygyakor­latokban ma is igen ritka ütőhangszeres betétek szere­peltetése; az pedig már-már szentségtörésnek számít, ha egy koncertet kizárólag ütő­hangszerek játékára építe­nek.

Szűkebb – ám egyre tágu­ló – pátriájában a Debrece­ni Ütőhangszeres meggyő­zően bizonyította, hogy értő, avatott előadásban az ütő­hangszerek teljes értékű él­ményt képesek nyújtani, sőt színeikkel, dinamikai árnya­lataikkal, kimeríthetetlen rit­mikai gazdagságukkal szu­verén zenei minőség létreho­zására alkalmasak. Ha adva van a megfelelő előadói apparátus, akkor a hatás csak a műveken, zeneszerzőkön múlik, és szerencsére a kompo­nisták az utóbbi évtizedek­ben megélénkült figyelemmel fordulnak a hangszercsalád felé. A debreceni együttes repertoárján jelenleg 32 szerző 46 alkotása szerepel; több hangversenyre való anyag.

Az ismeretterjesztés tudatos felvállalásán kívül jó néhány ősbemutató, nemzeti est fűződik a Vrana József tanár által a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozatának növendé­keiből alapított együttes nevéhez. Művek ihletőjeként többek között először adták elő Magyarországon Varese Balassa, Patachich és Fink műveit, önálló összeállítást készítettek francia, magyar és latin-amerikai szerzők darabjaiból. Japán szerzők műveiből válogatott műso­ruk mindannyiszor telt há­zakat vonz, a kortárs zené­ben ritka sikert aratva. Elő­adásaik nemcsak rendkívüli zenei eseménynek számíta­nak, de különleges látványt is nyújtanak. Ha a több mil­lió forint értékű hangszer­park mozgatása nem ütköz­ne olyan nehézségekbe, az együttest – külföldi szak­emberek véleménye szerint is – ma már az ország ki­emelkedő zenekarai között tartanák számon, ők azon­ban Debrecent választották – és vállalták ennek a dön­tésnek minden következmé­nyét.

A tízéves együttes a Ma­gyar Népköztársaság Művé­szeti Alapja, a Magyar Zene­művészek Szövetsége és a Zeneművészeti Főiskola deb­receni tagozata rendezésében a főiskola nagytermében csü­törtökön, november 15-én fél nyolckor jubileumi hangver­senyén emlékezik első évti­zedére. Kovács János, Sikló­si Gábor, Angyal Zsuzsa és Szabó István hat mű – ebből három ősbemutató – előadá­sával kívánja lezárni az el­múlt, és megnyitni az elkö­vetkezendő korszakot.

(Hajdú-bihari Napló, 1984)