Ütősök tíz éve (Debreceni Ütőhangszeres Együttes)
Jubiláló művészcsoportot köszöntünk: tíz esztendeje, 1974 őszén alakult meg a Debreceni Ütőhangszeres Együttes.
Nem ez az első, s remélhetőleg nem is az utolsó cikk, amely e kitűnő zenésztársaságról lapunkban megjelenik, mégis, valahányszor helyet adunk a fellépéseikről, sikereikről tudósító híradásoknak, úgy érezzük, adósságot törlesztünk. Mert nem méltányolható eléggé az áldozatos erőfeszítés, amit az együttes a zenei világkép tágításáért, az ütőhangszerek családjának megismertetéséért ebben az évtizedben kifejtett. Debrecenben – európai színvonalon.
Kontinensünk muzsikáját sohasem a ritmus hegemóniája jellemezte. A melódia és a harmónia évszázados uralma után kísérletező kedvű zeneszerzők századunkban fedezték fel az ütőhangszerek ritmikai és hangszínbeli gazdagságában rejlő lehetőségeket, s felismerésük új dimenziókat nyitott a zene horizontján. Újat? Ha újnak lehet nevezni azt, ami a zene őseredetéig nyúlik vissza, s ma is a világ népzenéinek döntő hányadát alkotja, akkor Stravinsky, Bartók, Varese, Xenakis valóban új elemekkel gyarapították az európai zene kifejezőkészletét. Ám hiába vezethető vissza az ütőhangszerek eredete a zene gyökeréig, az európai hangversenygyakorlatokban ma is igen ritka ütőhangszeres betétek szerepeltetése; az pedig már-már szentségtörésnek számít, ha egy koncertet kizárólag ütőhangszerek játékára építenek.
Szűkebb – ám egyre táguló – pátriájában a Debreceni Ütőhangszeres meggyőzően bizonyította, hogy értő, avatott előadásban az ütőhangszerek teljes értékű élményt képesek nyújtani, sőt színeikkel, dinamikai árnyalataikkal, kimeríthetetlen ritmikai gazdagságukkal szuverén zenei minőség létrehozására alkalmasak. Ha adva van a megfelelő előadói apparátus, akkor a hatás csak a műveken, zeneszerzőkön múlik, és szerencsére a komponisták az utóbbi évtizedekben megélénkült figyelemmel fordulnak a hangszercsalád felé. A debreceni együttes repertoárján jelenleg 32 szerző 46 alkotása szerepel; több hangversenyre való anyag.
Az ismeretterjesztés tudatos felvállalásán kívül jó néhány ősbemutató, nemzeti est fűződik a Vrana József tanár által a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozatának növendékeiből alapított együttes nevéhez. Művek ihletőjeként többek között először adták elő Magyarországon Varese Balassa, Patachich és Fink műveit, önálló összeállítást készítettek francia, magyar és latin-amerikai szerzők darabjaiból. Japán szerzők műveiből válogatott műsoruk mindannyiszor telt házakat vonz, a kortárs zenében ritka sikert aratva. Előadásaik nemcsak rendkívüli zenei eseménynek számítanak, de különleges látványt is nyújtanak. Ha a több millió forint értékű hangszerpark mozgatása nem ütközne olyan nehézségekbe, az együttest – külföldi szakemberek véleménye szerint is – ma már az ország kiemelkedő zenekarai között tartanák számon, ők azonban Debrecent választották – és vállalták ennek a döntésnek minden következményét.
A tízéves együttes a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, a Magyar Zeneművészek Szövetsége és a Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozata rendezésében a főiskola nagytermében csütörtökön, november 15-én fél nyolckor jubileumi hangversenyén emlékezik első évtizedére. Kovács János, Siklósi Gábor, Angyal Zsuzsa és Szabó István hat mű – ebből három ősbemutató – előadásával kívánja lezárni az elmúlt, és megnyitni az elkövetkezendő korszakot.
(Hajdú-bihari Napló, 1984)