Atlantic Records: az első 50 év

A nevek: The Coasters, Ray Charles, hobby Darin, Wilson Pickett, Otis Kedding, Aeretha Franklin, Sam and Dave, Percy Sledge. Aztán: Creant, Crosby, Stills and Nash, Led Zeppelin, The Rolling Stones, Yes. Majd: Chic, Phil Collins, Stevie Nicks, Foreigner. Végül: Bette Midler, Brandy, Tori Amos, Jewel. Fél évszázad a modern popzene történetéből, és száz perc az „Atlantic Records: 50 Years" című kettős CD-ről. Nevek, amelyek egybeforrtak az idén fennállásának kerek évfordulóját ünneplő amerikai lemezkiadó történetének fényes lapjaival.

És egy másik név: az alapító és mindmáig cégvezető Ahmed Ertegüné. A török diplomata New Yorkban letelepedett fiáé, akit annyira elbűvölt a ritmikus amerikai muzsika, hogy 1948-ban filozófia szakot végzett bölcsészként és lemezgyűjtőként elhatározta, nemcsak hallgatja, hanem kiadóként maga is elősegíti születését, így hozta létre fogorvos barátjával az Atlantic Recordsot azzal a szándékkai, hogy az addig másodrendűnek tekintett fekete zenét bevezesse a fehérek által uralt amerikai piacra. Ertegün nemcsak ügyes üzletembernek, hanem értő fülű, kiváló szimatú menedzsernek is bizonyult. A bluesban és a gospelben gyökerező zenével nem a fehér felső középosztályt, hanem a fogékony zenei ízlésű, kikapcsolódni vágyó amerikai fiatalokat célozta meg.

Ertegün mindjárt az elején sikereket ért el felvételeivel, ami lehetővé tette a számára, hogy jeles szerzőket és tehetséges előadókat foglalkoztasson. A cég az ötvenes években on­totta a soul-, a rhythm and blues- és a rock and roll-slágereket, s amikor a hatvanas években a fekete zenére összpontosító Motown komoly vetélytársként szállt be a ringbe, a rock új hul­lámán feltörő fehér brit és amerikai együttesekkel bővítette a repertoárt. Az említetteken kívül olyan híressé vált előadók lemezei jelentek meg az Atlantic márkajele alatt, mint Roberta Flack, The Drifters, AC/DC, Buffalo Springfield, Eric Clapton, The Bee Gees, Abba, En Vogue, Willie Nelson, Pretty Things, Velvet Underground, MCS. Mindemellett áz Atlantic – Ahmet bátyja, Nesuhi vezetésével – jelentős dzsesszkatalógust hozott létre egyebek között John Coltrane, Ornette Coleman, The Modern Jazz Quartet, Erroll Garner, Art Farmer, Ahmad Jamal, Sonny Stitt és más kiválóságok korszakos felvételeiből.

A hetvenes-nyolcvanas évek a virágzó hanglemezpiac kiegyenlítődését hozták el, az Atlantic azonban megtartotta rock- és soul-profilját. Ertegün 1967-ben eladta tulajdonjogát a társaságnak, amely később a Warner Communications részévé vált, és igazgatóként irányította a vállalat üzletpolitikáját. A ma 74 éves, világszerte ünnepelt cégvezető a sikert a figyelmes A&R, azaz a művészeket és a repertoárt jó érzékkel kiválasztó csapatnak, illetve a kiadónál meghonosodott baráti alkotószellemnek tulajdonítja. Nála aligha tudja jobban más, hogy az Atlantic miképpen tudott úgy történelemmé válni, hogy jelene is mindig volt.

(Hajdú-bihari Napló, 1997)