Magyar country (100 Folk Celsius)

 

Mint tudni lehet, a country és western amerikai ere­detű, meghatározott miliő­ben fogant, meglehetősen szűk stílushatárok között mozgó zene.

Ott, ahol szü­letett, a népzene egyik ága. A fehér emberek, mégpe­dig a vidéken élő és föld­műveléssel, állattartással foglalkozó telepesek népze­néje. Természetesen több is ennél: a huszadik századi populáris zenék egyik ága, amit világszerte müvelnek és hallgatnak. Magyaror­szágon is egyre gyakrab­ban.

Megvallom, némi fenn­tartással figyelem a co­untry hazai térhódítását. Az eddigi próbál­kozások ugyanis nem győztek meg arról, hogy több is lehet, mint kellemes, szórakozta­tó zene. Hogy a sablonokat képes valós, értelmezhető és értékelhető tartalommal megtölteni. Mert más a Memphis Tennessee és Los Angeles közti, több ezer kilométeres út élményeiről énekelni, s megint más egy szekszárdi kirándulást dalba foglalni. De nem kevésbé lenne groteszk, ha – a párhuzamoknál ma­radva – egy magyar co­untry-zenekar arról éne­kelne, hogy miként dolgo­zik a mezősasi Új Kelet Termelőszövetkezet tehe­nészeti ágazatának szocia­lista brigádja.

Ezeket az ellentmondásokat jelesen tükrözi a 100 Folk Celsius nagylemeze is. A téma­választást a már említett kettősség jellemzi: a country-univerzum kötelező vonatkozási pontjai (Drága otthon, Országút vándora, Erdei virág) mellett a magyar talajon sarjasztott dalok (Nagy-budapesti aszfalt country, Mikor Szekszárd­ra készültem) is helyet kaptak az összeállításban. A hangulat az érzelmestől a vidámig ível – a baj csak az, hogy nem tudja azt a hatást kelteni, mint­ha az együttes komolyan venné magát, s azt, amit csinál. De hát lehet-e ko­molyan venni azt, aminek alig van köze a valóság­hoz?

A 100 Folk Celsius a country mandolinos, hegedűs, bendzsós válfaját játssza, azokkal a melódiai és ritmikai megkötésekkel amiket a műfaj előír. Kevés az ettől eltérő kezde­ményezés: például a Nincs jobb lány spirituálékat idéző vokálja vagy a Szebb meglepetést ragtime-os szinkópája. A zenekar tag­jainak   hangszertudása és -kezelése viszont átlagon felüli, sokszor virtuóz, s végül is ez az, ami kiemeli az együttest a hasonló muzsikát játszó zenekarok sorából. El kell ismerni, ez sem kevés.

(Ifjúsági Magazin, 1982)