Minden mozog (Panta Rhei)

 

Új CD-t hozott a posta: feladója egy valamikori debreceni zenekar, amely a ’70-es, ’80-as évek­ben Panta Rhei néven írta be magát a magyar popzene tör­ténetébe. A lemez az „Epiló­gus” címet kapta, 18 hangszeres számot tartalmaz 74 percnyi műsoridőben, a Mega kiadó gondozásában.

A név és a vállalkozás a mai fiatal korosztálynak aligha mond valamit, de a progresszív rockze­nén nevelkedett középnemzedékben bizonyára izgalmas emlékeket ébreszt.

A Panta Rhei együttest debreceni egyetemisták alapították 1974-ben: a Szalay testvérek (Sándor – gitár, András – basszusgitár), Matolcsy Kálmán (billentyűs hangszerek), valamint Béke Csaba (dob). A görög eredetű név jelentése; „Minden változik”, vagy „Nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni”. A zenekar már első fellépéseivel feltűnést kelten Debrecenben, majd ország­szerte, ami egyéni stílusának volt köszönhető. A kemény rock térhódításának idején a Panta Rhei az Emerson, Lake and Palmer, a Yes vagy a King Crimson nyomvonalán haladva a klasszikus zenére, a keleties harmóniákra és a pá­ratlan metrumokra alapozva a progresszív rock irányzatát képviselte Magyarországon. A Szalay testvérek – mindket­ten fizikusok – saját fejlesz­tésének eredményeképpen a zenekar itthon elsőként alkal­mazott szintetizátort, ami szin­tén hozzájárult nimbu­szuk kialakulásához.

A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján sok magyar fiatal a Panta Rhei feldolgo­zásaiban ismerte meg Mu­szorgszkij Egy kiállítás képei, Bartók Allegro Barbaro, Táncszvit, Román táncok, Mik­rokozmosz, Hacsaturján Kardtánc vagy Grieg Peer Gynt című műveit. Miután az együttes 1976-ban megnyerte az amatőr zenekarok or­szágos versenyét, lemezkészítésre kapott lehe­tőséget, a Bartók-felvételek kiadásához azon­ban a zeneszerző fia nem járult hozzá. Ezt kö­vetően a zenekar új stílusok felé nyitott, Ács Enikő énekessel sanzonos hangzású dalokat (Pogácsalány, Öreganyó) játszottak, illetve len­dületes, nagyzenekari hatásokkal élő rockzenét (Társak között, Itt van a délután) írtak. Több kislemezük jelent meg, Made in Hungary versenyt nyertek, sokat koncerteztek, és külföldre – az NDK-ba – is eljutottak, a drezdai fesz­tiválon a legjobb külföldi előadó díját nyerték el. Játékuk fokozatosan a dzsessz-rock irányá­ba mozdult el (Grand Canyon, Mandarin, Trópusi láz), felléptek hazai és külföldi dzsesszfesztiválokon. Átmenetileg tagja lett az együt­tesnek Kegye János (szaxofon), rendszeresen fellépett velük Sípos Endre (trombita), Dés László (szaxofon) és Friedrich Károly (harso­na). A szlovákiai Cesky Tesin-i fesztiválon a közönség díját nyerték el.

Újabb fordulatot hozott a Panta Rhei életé­ben 1980, amikor Ács Enikő és Béke Csaba helyére Laár András (ének, gitár) és Schmidt András (dob) került. Ebben a felállásban ké­szítették el első nagylemezüket, amely dalla­mos, lendületes rockzenét tartalmazott. Ez a for­máció két évet élt meg, ettől kezdve a mag, Matolcsy és a Szalay testvérek PR Computer néven működtek tovább. Előtérbe került a szintetizátor-hangzás, ami az 1983-ban megjelent és 80 ezer példányban elkelt nagylemezüket is uralta. Az együttes éveken át az Omega előzenekaraként szerepelt, így számaik Magyarország szinte minden nagy koncerttermében felhangzottak. Utol­só felvételeiket 1988-ban készítették.

A Panta Rhei alapító tagjai idővel szétszó­ródtak a világban. Béke Csaba Németország­ban él, ma is zenél. Matolcsy Kálmán Debre­cenben számítógépes fejlesztéssel foglalkozik, Szalay András csaknem egy évtizedes németországi elektronikus hangszerfejlesztő munka után – ő tervezte például a John McLaughlin által is használt Axon gitárszintetizátort – ha­za tért, és Budaörsön telepedett le. A nemzet­közi hírű atomfizikussá lett Szalay Sándor az Egyesült Államokba költözött, a Baltimore-i egyetem fizikaprofesszora.

Az 1997 utolsó napjaiban megjelent Epi­lógus című lemez nemcsak egy korszak lenyo­mata, hanem emléket állít a Panta Rhei együt­tesnek. A rendelkezésre álló bőséges anyag alapján a kiadó kettős CD megjelentetését ter­vezte, ám a sors – Bartók Béla másik fia szemé­lyében – ismét közbeszólt, a Bartók-feldolgozások ezúttal sem kerülhettek be a válogatásba. Helyet kapott viszont rajta a romantikus hang­zású Peer Gynt-szvit, a PR Computer-lemez pár darabja, dzsessz-rock szerzemények, illetve néhány, a filmgyárban rögzített, lemezen még nem meg­jelent szintetizátoros kompozíció.

A Panta Rhei változatlanul lépést tart a technika fejlődésével: két honlapot is nyitottak az Interneten (http://nexiajnath.klte.hu/panta.rhei/, illetve http://tarkus.pha.jhu.edu/panta.rhei/), amelyen további információk, érdekességek, fotók és zenei illusztrációk idézik fel a zenekar működésének éveit. Egykori híveik és a mai fia­talok számára is – nemcsak nosztalgia gyanánt.

(Hajdú-bihari Napló, 1998)