Szigorúan ellenőrzött vonatok (Koncz Zsuzsa: Menetrend)

Pacifista, humanista és katarzist szomjazó Koncz Zsuzsa Menetrend című nagylemeze. Nem a teenagerek lemeze, és nem is lehetne az.

De hiszen vannak néhányan, akik már huszonéves korukat is elhagyták, ám még mindig kitartanak a popzene mellett. Nekik készíti Koncz Zsuzsa újabb és újabb lemezeit.

Szomorú hallgatni ezt a lemezt. Szomorú, mert újfent megerősít félelmeinkben: a hábo­rútól, az értékvesztéstől, a tehetség megbéklyózásától, a pusztulástól. És szomorú, mert nagyon kevés az, amit Koncz Zsuzsa és barátai (Tolcsvay László zeneszerző, Bródy János szövegíró) a veszély fenyegetésével szembe tudnak állítani: halvány reményt a józanságban, a művészet nemesítő erejében és a toleranciában. Give peace and life a chance! Igen, ezek már sors­kérdések, a popzene közérthető nyelvén postázva. Vajon kikhez jutnak el? Meghallják-e azok is, akiknek módjuk van tenni is valamit?

Szinte dalról dalra komorul a lemez, bár a vágy a megtisztító katarzisra talán minden eddi­ginél erősebben fogalmazódik meg. Mintha a huszonharmadik órában fogant volna az anyag: lemondással elegy féltés szövi át a lágy hangnemű dallamokat és a többjelentésű szövegeket. Többször kell meghallgatni a felvételt, hogy minden rétege fel tárulkozhasson. Már a cím – Menetrend – is talányos: gondolhatunk akár lefektetett sínpárokra, kijelölt vonalakon közlekedő vonatokra vagy a hasznos segédkönyvre, amely segíti a tájékozódást. Pontosabb információval a lemez egésze szolgál, ami egyfajta számvetéssé, áltörténelmi kaleidoszkóppá szélesedik, s John Lennon akkordjaival búcsúzik mindattól, ami századunkban ez ideig történt.

Zsuzsa egyre szebben, tudatosabban énekel, a funky, a dzsessz, a rock and roll, a diszkó elemeit az ö személyisége ötvözi egységes stílussá. Kissé emelkedett pátosz és fátyolos nosz­talgia lengi be a muzsikát, amelynek igazi felfedezése Dés László (szaxofon) és Tóth Ta­más (basszusgitár) klasszisjátéka. Egy más hangszeres dimenzió felé nyitják a populáris hang­sze­relést: Dés lendületes szólói, Tóth fretless basszustechnikájának a hazai rockzenében eddig ismeretlen újításai dzsesszesebb, kötetlenebb jelleget adnak a feszes kompozícióknak. A két muzsikusnak nagy része van abban, hogy úgy érezzük, Koncz Zsuzsa legújabb lemeze zeneileg továbblépés a korábbiakhoz képest.

(Ifjúsági Magazin, 1982)