A fúzión innen és túl (George Benson, Chick Corea)
Az „igazi" dzsesszmuzsikusok jól emlékeznek George Benson nevére. Nem mintha múlt időben kellene beszélni az utóbbi évtizedek egyik legkitűnőbb gitárosáról, de Benson legalább két évtizede megszűnt a dzsessz számára létezni. A siker, a dicsőség – meg minden, ami azzal jár – szempontjából bizonyára igazoltan cselekedett, amikor a szélesebb közönséget megcélzó popdzsessz mellett kötelezte el magát, de művészileg aligha gyarapodott az irányváltással. Évről évre leteszi az asztalra soros CD-jét. Legújabb, „Standing Together" (Egymás mellett állva) című opusa tíz slágerszámot kínál ajól ismert, behízelgő tálalásban. Benson nemcsak gitározik, hanem egy kivétellel valamennyi felvételen énekel is. Előadásmódjának jellegzetessége a téma énekhangon és gitáron történő együttes (unisono) megszólaltatása, amit a rögtönzésekre is kiterjesztett. Nos, ezek azok a részek, amelyek ezt az alapvetően hangulat- vagy liftzenét a dzsessz kedvelői számára is elfogadhatóvá tehetik. Benson az évek során semmit sem veszített gitártudásából, dallamfordulatai, improvizációi ma is lebilincselően muzikálisak. Ilyenkor érzi az ember, mekkora veszteség, hogy ezek a kivételes képességek nem valamiféle magasabb esztétikai ideál jegyében hasznosulnak. (GRP)
Chick Corea a dzsessz igazi próteuszi személyisége. Az utóbbi három évtizedben a rocktól az avantgárdig nem volt olyan irányzat, amellyel ne kísérletezett volna, többnyire figyelemre méltó eredménnyel. A nyolcvanas években párhuzamosan működtette elektromos (fúziós) és akusztikus (dzsessz) zenekarát, és most ismét rendkívüli produkcióval jelentkezett. 1997 decemberében a New York-i Blue Note klubban mutatkozott be új, Origin elnevezésű együttesével, amelyben a hetvenes évek óta először szerepeltetett háromtagú fuvósszekciót. Az egyhetes sorozatról felvétel készült, ennek java jelent meg az „Origin – Live at the Blue Note" című CD-n. Az irányváltás meglepetés Corea pályáján, már csak azért is, mert az, amit hallunk, nem tartozik a legkönnyebben befogadható zenék közé. Két rövid, "felvezető" darab után öt hosszabb kompozíció szólal meg, az utolsó standard kivételével valamennyi a zongorista szerzeménye. Tisztán akusztikus hangszereken előadott, a Coreára jellemző latinos harmóniákat, a modern main stream és a kortárs zene elemeit vegyítő, igényesen meghangszerelt, mindenekelőtt a fúvósok (Steve Davis – harsona, Bob Sheppard és Steve Wilson – fafúvósok) szólóinak. Corea mint hajóskapitány a matrózokat, úgy irányítja játékával a folyamatokat; előjátszik, díszít, kommentál, ellenpontoz stb. Az Origin létrehozásával ugyan nem tért vissza a Circle együttes hetvenes évek eleji absztrakt hangzásához, de messzire került elektromos együttesének tűzijátékszerű fúziós zenéjétől.(Stretch)
(Napi Magyarország, 1998)