Az ünnepek előtt
Az év vége csúcsforgalom a hanglemez-kereskedelemben: novemberben, decemberben szép számmal jelentek meg az újdonságok, amelyek közül több tematikájában is a karácsonyhoz illeszkedik. Van miből válogatni; szokásos, műfajok szerinti hanglemezfigyelőnk ezért ezúttal inkább afféle lajstroma a kínálatnak.
Nem lebecsülvén a hazai produkciókat, szemlénk élére néhány külföldi átvétel kívánkozik. Ilyen például két reprezentatív album, Mozart Figaro házassága című operája Solti György dirigálásában és Verdi Don Carlosa parádés szereposztásban (PlacidoDomingo, Montserrat Caballe, Sherill Milnes, Simon Estes; a Covent Garden Opera zenekarát Carlo Maria Giulini vezényli.) Igaz, ezeknek az albumoknak az ára túl van a félezer forinton, de még mindig olcsóbbak, mintha nyugati kiadásban akarnánk őket megvenni. Az EMI-felvételekhez képest kevésbé kell a pénztárcába nyúlni a CBS mesterművek sorozatából átvett híres Richard Strauss-zeneműért, az Imígyen szóla Zarathustra szimfonikus költeményért, amely „csak” szólólemez a New York-i Filharmonikusok Zubin Mehta vezényelte pazar előadásában.
A kortárs zene vélhetően nem tartozik a szélesebb lemezvásárló közönség favorizáltjai közé, mégis, sőt, éppen ezért, érdemes említést tenni egy újszerű vállalkozásról. A Hungaroton két különálló, de egybetartozó lemezen jelentette meg a „Főzőcső”, azaz a Fiatal Zeneszerzők Csoportja alkotóinak közös szerzői lemezét. Hollós Máté, Gémesi Géza, Nógrádi Péter, Nagy Árpád, Reményi Attila, Szigeti István, Fekete Gyula, Mohay Miklós, Faragó Béla, Olsvay Endre, Kiss Sándor, Rózsa Pál nevét egy-két kivételtől eltekintve alighanem csak a szűkebb szakma ismeri; ezért is hasznos ez az antológia, amely a jövő Kurtágjaival, Petrovicsaival, Durkóival ismerteti meg a hallgatót.
A kifejezetten karácsonyi ihletésű lemezek között külön figyelmet érdemel a Debreceni Kollégiumi Kántus karácsonyi és húsvéti protestáns dalokból összeállított, puritánságában is megkapó felvételsorozata, amely az egyházi kiadású albumok után az országos keresletnek örvendő kiadásban is hozzáférhetővé teszi a kitűnő debreceni énekkar munkáját. Egy másik vidéki zenei műhely, az utóbbi időben igen sok felvételt készítő Capella Savaria karácsonyi barokk muzsikával jelentkezett. A várhatóan nagy keresletnek örvendő válogatás Esterházy Pál, Georg Telemann, Michel Corette, Francesco Manfredini, Buxtehude, Filippo Della Casa, Georg Böhm műveiből kínál egy korongra valót. Aszopránszólókat Zádori Mária énekli. A korhű hangszereken megszólaló darabokban közreműködik a Szombathelyi Énekegyüttes is.
Könnyedebb vizekre evezve, a csónak irányában felfedezhetünk egy különleges képződményt: A Hőna harsonakvartett Négyesfogat című lemezét. Már a hangszerösszetétel is ritkaság, a műsor pedig igazi öszvér: komolyzenei kompozíciókat épp úgy tartalmaz, mint szórakoztató és dzsesszes darabokat. Ami összeköti őket, az a négy harsona eszményien kimunkált együttes hangzása. A Radioton márka dobta piacra a Ki mit tud? vetélkedő népszerű folkelőadóinak lemezét, amelyen a Kemény Sára-Stack Orsolya énekkettős, a Sándorfalvi citerazenekar és a Los Andinos együttes hallható. A népzenéhez vezet át a Népszokások (Jeles napok) című összeállítás, ezen a Rádió felvételeiből az újévköszöntőtől a regölésig olyan előadók „méltatják” a jeles naptári ünnepeket, mint Dévai Nagy Kamilla, Fábián Éva, a Délibáb, a Kaláka és a Vízöntő együttesek. Szerepelnek rajta Mákvirágék, akik önálló albummal is előrukkoltak, újból megmutatják képességeiket modern hangvételű feldolgozásaikban.
A pop-rock-dzsessz műfajokban is bőven akadnak újdonságok. Említtessék zárásként két név: a dzsesszgitáros Babos Gyuláé, aki első szólólemezén a népdalfeldolgozástól a fúziós zenéig széles palettán csillogtatja hangszeres tudását; és a Bikini rockegyüttesé, amely bár zenéjében slágeres fordulatot vett, a szövegeiben még üdítően (milyen képtelen szóhasználat ez a kesernyés-keserves mondatok kapcsán!) őrzi a gondolatot, fejezi ki a nemzedéki életérzést, a mellőzöttséget, a kiszorítottságot, a lemondó beletörődés fájó tudatát – amiről karácsonykor sem igen lehet megfeledkezni.
(Hajdú-bihari napló, 1988)