Bartók jegyében

A centenáriumi kampány legfontosabb részei azok a lehetőségek, amelyeket a rádió, a tele­ví­zió és a hanglemezkiadás teremt Bartók zenéjének megismerésére. Minden könyvnél, újság­cikknél, elemző tanulmánynál többet ér a találkozás magával a zenével; még akkor is, ha – mint Kodály mondta – Bartók művészetének igazi megértéséhez zenei műveltség szükséges.

A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat tulajdonképpen már évekkel ezelőtt megtette a ma­gáét a zeneszerző munkásságának bemutatásáért. A Bartók-összkiadás páratlan vállalkozás, s nagy érdemei vannak abban, hogy Bartók zeneművei ott sorakozhatnak a házi lemez­gyűjte­ményekben, bármikor elővehetően, bármikor meghallgathatóan. Ezzel természetesen még nem merültek ki azok a teendők, amelyek a Bartók-életmű további megismertetésében a hang­lemezgyártásra várnak. Az alapok lerakása után most következhet a kínálat bővítése, egy-egy zenemű többféle kiadása – a minél hitelesebb Bartók-tolmácsolás jegyében. Ennek a vállal­kozásnak nagy izgalommal várt fejezete lesz azoknak a lemezeknek a közeljövőben várható megjelentetése, amelyeken a szerző saját maga adja elő műveit.

A gyermekeknek

Addig is, a születésnap tájékán (március 25.) a vállalat több lemezt dobott egyszerre pi­acra Bartókról-Bartóktól. Ezeket a kiadványokat egy „Bartók – 100" feliratú embléma jegyzi. Az első ilyen lemez még tavaly az üzletekbe került: A gyermekeknek sorozat Rozsnyai-féle első változatát a Teldec lemeztársaság számára Ránki Dezső zongorázta lemezre. Ugyanennek a sorozatnak a végleges, Boosey and Hawkes kiadó számára készült változatát az idén tavasz­szal vehettük kézbe Kocsis Zoltán előadásában. A négy füzetbe tömörített kis zongoradarabok – 20 másodperc és 2 perc 35 másodperc között váltakozik időtartamuk – pedagógiai célzattal készültek, eredeti népi dallamokra, gyerekeknek – ám valójában nem képviselnek zárt, össze­függő ciklust, és didaktikai elv sem érvényesül sorrendjükben. Bartók mindig a felhasznált népi dallam – az anyag fele magyar, fele szlovák – jellegéből és érzelmi hangulatából indult ki; önálló hangszeres darabokat komponált belőlük, amelyek így, lemezen, egymás után hall­gatva nemcsak tanulságosak, hanem élményszerűek is.

Mikrokozmosz

A gyerekeknek sorozattal ellentétben a világszerte ismert Mikrokozmosz már kifejezetten pe­dagógiai-didaktikai tananyag kezdő zongoristáknak, nehézségi sorrendben. Ám több is an­nál: mint cseppben a tenger, úgy van jelen ezekben a miniatűr kompozíciókban a zeneszerző legfontosabb alkotó periódusának, az Európában töltött utolsó 14 évnek minden stiláris jel­lemvonása. „A saját, belső logikájának törvényeit követő összetett, bonyolult zenei világ, a hangok zenévé szerveződésének jellegzetesen bartóki módja – írja a kísérőszövegben Péteri Judit – a Mikrokozmoszban alkotóelemeire bontva, egyszerű, világosan követhető formában jelenik meg". Ránki Dezső avatottan, a didaxisban a művészetet kibontva ismerteti meg a hallgatót a bartóki zene legfontosabb építőköveivel, zenei kifejezésének árnyalataival. A nagy Bartók-művek mellől ez a háromlemezes album sem hiányozhat a házi gyűjteményből.

Bartókné zongorázik

Hogy a Mikrokozmosz Ránki-féle értelmezését mindjárt összehasonlíthassuk egy még hi­tele­sebbnek tartott interpretálással, elég feltennünk egy másik centenáriumi kiadványt, ame­lyen Pásztory Ditta játssza el a IV– V–VI. füzet néhány darabját (a B oldalon Comensoli Máriával zongorakettősök kaptak helyet). „Azon az úton kívánok haladni, amelyet Bartók mutatott és világít meg örökre azzal a művészi etikával, amire Bartók tanított mindig min­denkit mun­kássága irányával és életével" – mondta 1940-ben a feleség és előadótárs, akinek a legköz­vetlenebb lehetősége adódott a zeneszerző törekvéseinek megismerésére. Ennek szel­leme érződik lemezén is, amely méltóképpen illeszkedik az ünnepi kiadványok sorába.

Szonáták, rapszódiák

Már szép, komoly kivitelű borítójával kedvet teremt a hallgatáshoz Pauk György és Frankl Péter kettős lemeze, amelyen a hegedű-zongora szonátákat és rapszódiákat szólaltatják meg. A két, Londonban élő művész tavaly nagy sikerű koncertet adott Budapesten; az elragadtatott kritikák a tökéletes összjátékon túl kiemelték Pauk hegedűjének („Massart" Stradivari 1714-től) eszményien szép hangját. Az album valóban a kamaramuzsikálás csúcsa, bár nem va­gyunk hivatottak eldönteni, hogy például az I. szonátának melyik a hitelesebb előadása: Gi­don Kremer-Jurij Smirnov régebbi felvétele az összkiadásból, vagy a Pauk-Frankl féle újabb változat. Az előbbi időtartama ugyanis 32 perc, az utóbbié 38, s ez a 6 perc eltérés jelentős felfogásbeli különbségre vall egy ilyen rövid darabnál. De legalább most már van miből választania a vásárlónak!

Dokumentumok

A zenei felvételeken kívül két prózai összeállítás is tiszteleg a zeneszerző emléke előtt. A Bónis Ferenc szerkesztette Így láttuk Bartókot előbb a rádióban hangzott el, aztán könyvalak­ban is megjelent, így kevésbé érthető közreadása hanglemezen. Tíz barát, ismerős, hozzá­tar­tozó idézi fel közel egy órában Bartók alakját; a visszaemlékezések a tárgyias hangvételű zenetudományi fejtegetéstől a személyes vallomásig váltakoznak azzal a céllal, hogy a zene­szerző emberi vonásainak megismerése Bartók zenéje felé vonzza e lemez hallgatóinak érdek­lődését. Lehet, hogy így lesz.

Nyilvánvalóan ugyanez a cél vezette annak a dokumentumjátéknak az összeállítóit is, akik kétrészes albumban elevenítik meg – megfelelő zenei betétekkel kiegészítve – Bartók életének lényeges mozzanatait. A szakértő Újfalussy József, a szerkesztő Kroó György, a rendező Bo­zó László volt, a közreműködők között találjuk Mensáros Lászlót (ő Bartók), Tolnay Klárit, Szabó Gyulát, Tordy Gézát – tehát semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy avatott kezek bábáskodtak a lemez megszületése fölött. Az eredmény meggyőző, még ha tudjuk is, hogy ilyen időtartamban csak vázlatos, elnagyolt kép formálható egy ilyen nagy formátumú egyé­niség életéről. Különösen az iskolai oktatásban forgatható nagy haszonnal ez a lemez – s ez azért nagyon fontos, mert ha a mostani generációknak nem sikerült is teljesen közel kerülniük Bartók művészetéhez, legalább a jövő nemzedékei nőjenek fel odáig, hogy értsék és magu­kénak vallják a huszadik századi zene egyik géniuszának munkásságát. Aki ráadásul magyar volt.

(Hajdú-bihari Napló, 1981)