Életek muzsikája
(FALSTAFF) Nem tudom, hány operakedvelő ismeri Magyarországon Salieri Falstaff című vidám művét, s arra se mernék fogadást kötni, mennyien fogják megvásárolni világpremier-felvételét. Gyanítom azonban, hogy ez a veretes kiadású album (három lemez) nem is elsősorban a magyar zenekedvelőket célozza, hanem a nemzetközi hanglemez-kereskedelemben pályázik jó esélyekre.
Egy szerző, akinek neve nem alkotásai révén maradt fenn elsődlegesen, hanem azért, mert az utókor egy másik szerző halálával hozta összefüggésbe. Nincs ugyan semmi bizonyíték arra, hogy Salierinek bármiféle része volna Mozart halálában, s a nagy zeneszerző levelezésében még ellenségeskedésnek sincs nyoma, de hát a gyanú gyanú marad, s ezen maga Salieri tud a legkevésbé változtatni. Mindenesetre nem véletlen, hogy ez a műve idáig elkerülte a hanglemezcégek éber figyelmét; jó mesterember munkája, de híján van annak a zsenialitásnak, ami rivális kortársát jellemezte. A tradicionális opera buffo világa elevenedik meg a Falstaffban, mutatva, hogy a szerzőnek elsősorban a vokális műfajhoz volt érzéke (40 operát, 180 kánont írt). A vígopera szerkesztésmódja meglehetősen színházszerű, nem csodálnám, ha előbb- utóbb feltűnne valamely magyar operaszínpadon. A Hungaroton felvétele mindenesetre kitűnő erőket vonultat fel Gregor Józseffel az élen (további szereplők: Zempléni Mária, Gulyás Dénes, Gáti István). A Salieri (nota bene!) kamarakórust és kamarazenekart Pál Tamás vezényli. A felvétel olasz nyelven készült.
(AZ ÉLET MUZSIKÁJA) Mi lehet az élet muzsikája? Hát, a cím sugallata szerint, az operett. A Kálmán Imre életét feldolgozó film mindenesetre ezt a címet viselte, s ezzel jelent meg a film kísérőzenéjéből összeállított válogatás is. Ízlés ide, ízlés oda, az tagadhatatlan, hogy az operettnek Kálmán Imre világszertetisztelt és elismert mestere. Ígyhát legalábbis regisztrálni kötelesek vagyunk, hogy a lemez a szerző legnépszerűbb műveiből (Csárdáskirálynő, Marica grófnő, A cigányprímás, Cirkuszhercegnő, A montmartre-i ibolya) nyújt üde válogatást kiváló opera- és operetténekesek közreműködésével. Aki esetleg elmulasztotta volna a filmet, tegye fel a lemezt: megtudhatja, miképpen szólt Kálmán Imre életének zenéje.
(KOVÁCS ANDOR) Van a magyar dzsessznek egy nagy öregje, Kovács Andor, aki sokak szerint világsztár lehetett volna, ha ... Ebben a ha-ban megoszlanak a vélemények, ám az tény, hogy a gitáros a hatodik (hetedik?) X-ben nem a nagy dzsesszfesztiválokon, hanem egy első osztályú budapesti vendéglőben öregbíti a magyar cigánymuzsikusok hírnevét. Nemrégiben megjelent, Felhők című lemeze is ezt az ellentmondásos mentalitást tükrözi. Django Reinhardt, a dzsessz első nagy gitárosa emlékét idézi a válogatás, s a kísérőzenekar (Hot Club Budapest) összetétele. Örökzöldek, illetve Kovács Andor saját szerzeményei kaptak helyet ezen az albumon, amely vérbeli szvinges lüktetést éppúgy kínál, mint vendéglátós hangvételű érzelmes darabot. A lemezt Kovács ritka harmóniai és improvizációs érzéke élteti, de a kellemes összeállításban nagy része volt Deseő Csaba hegedűsnek is.
(LIVE-AID) Élősegély, magyarul. A Budapest sportcsarnokbeli monstre rockhangverseny emléke lassan feledésbe merül, de itt marad a lemez, amely azzal egyidőben, hasonlóan jótékony céllal került az üzletekbe. Mikor jótékony a kritika – ha igazat mond, vagy ha az ügy érdekében elhallgatja a hiányosságokat? Rockzenéről szólva manapság már igen nehéz értékszempontokat alkalmazni; remélhető azonban, hogy a lemez forgalma beváltotta készítői szándékait, s ha művészileg nem is, de anyagilag a kívánt eredménnyel járt.
(Hajdú-bihari Napló, 1986)