Játék kicsiknek és nagyoknak
(SZENT MIKLÓS) Érdekes volna tudni, hogy a hanglemez-eladási statisztikákban milyen helyet foglalnak el a tisztán vokális felvételek. Sokat mondana például a Schola Hungarica kórus évek óta tartó lemezsorozatának fogadtatása, amely sorozat tudományos igénnyel és szisztematikus következetességgel tárja a hallgatók elé a középkori európai és magyar vokális zene kincseit. Legutóbb például, a hanglemezhetekre megjelent reprezentatív válogatásban az európai kultúrkörben elterjedt Szent Miklós játékokba avatta be az érdeklődőket Dobszay László szerkesztésében.
A XV-XVI. századi kéziratok alapján készült összeállítás három dramatikus játékot és egy misét tartalmaz. A három leány, a fogoly fiú és a kárvallott kereskedő történetei keretbe illesztve hangzanak fel. Ami a korábbi albumokhoz képest szembetűnő változás: az énekelt passzusokban igen sok a szólórész, a párbeszéd, a játékok dramaturgiájának megfelelően. Kortárs kapcsolatokat jelez, hogy a közzenéket és az utójátékokat Vidovszky László szerezte. Az emelkedett hangvételű felvétel az ócsai református templomban készült Dobszay László és Szendrei Janka vezényletével; a szép kiállítású albumhoz mellékelt ismertető pedig a latinul megszólaló szövegeket három nyelven közli. A kettős lemez méltán illeszkedik a Hungaroton nemzetközi figyelmet érdemlő vállalkozásaisorába.
(CSOKONAI) Több, mint százesztendős a hangrögzítés, de a magyar hanglemezkiadásnak zenében és prózában is van még mit pótolnia. Hogy mást ne mondjunk: csak most, 1987-ben jelent meg az első olyan album, amely Csokonai Vitéz Mihály verseiből nyújt válogatást. A késlekedés vétkét csak az enyhíti, hogy Vargha Balázs szerkesztő és Török Tamás rendező jóvoltából nagyszerű változat került a közönség kezébe. A rendelkezésre álló időkeret természetesen nem tette lehetővé Csokonai életművének átfogó bemutatását, az anyagban csak a lírai poémák kaphattak helyet, így többek között a Szegény Zsuzsi, a Tartózkodó kérelem, A tihanyi ekhóhoz, A Magánossághoz, A Reményhez; de a versek olyan remek tolmácsolásban hangzanak fel, hogy képesek a teljesség érzetét kelteni. Básti Juli és Szacsvay László mellett egészen kitűnő Papp Zoltán versmondása: A csikóbőrös kulacshoz címzett szerelemdal előadása egyenesen revelációszámba megy.
(MAETERLINCK) A szimbolista költészet egyik leghíresebb alkotása,Maurice Maeterlinck A kék madár című mesejátéka, most kettős lemezen magyarul is hozzáférhetővé vált. Vas István fordítását felhasználva Horgas Béla készített a műből rádiójátékot, s a megszokott gyakorlatnak megfelelően ezt adta ki a Hungaroton. Az igazi boldogságot kereső két gyerek, TyltyI és Mytyl álombeli kalandjai a mesék azon típusába tartoznak, amelyek borzongást kiváltó érdekességükkel vonják bűvkörükbe a gyerekeket. A kíváncsiság úgy győzi le a misztikum keltette félelemérzetet, hogy megismeri természetét, és újbóli hallgatásokkal szelídíti meg a maga számára. A kitartásnak természetesen ezúttal is megvan a jutalma, mert a gyerekek végül megtudják, mi is valójában a boldogság. Népes szereplőgárda segíti őket a felismeréshez, köztük a két kislányt alakító Kútvölgyi Erzsébet és Hűvösvölgyi Ildikó.
(VÍZÖNTŐ) Ennek a kitűnő népzenei együttesnek a pályafutása azt példázza, hogy menynyire nem mindenki próféta a saját hazájában. Első önálló lemezük óta pontosan tíz év telt el, s ha nem vettük volna hírét külföldi sikereiknek, okkal csodálkozhatnánk kitartásukon.
Igaz, a népzene ápolásának rendhagyó módját választotta ez a négy muzsikus: nem autentikus előadására szakosodtak, hanem a jelen legdominánsabb közzenei nyelvezetébe, a rockba oltva igyekeznek a folklórt a mai fülhöz igazítani. Feldolgozásaikban ennél fogva meghatározó szerepet játszik az elektronika (szintetizátorok) és a ritmus (dob), amit a korszerű stúdiótechnika hoz szintézisbe a magyar és más népek zenéjével. Ennek az irányvonalnak korábbi előzményei voltak a Szörényi Leventével és Sebestyén Mártával készített Jeles napok és Szerelem című lemezek, amit most a Vízöntő önálló letéte követ. Az eredmény több mint kísérlet: a műfaji kategóriákat szétfeszítő, önálló zene létrehozása; a nemes zenei matéria populáris köntösbe öltöztetése, azaz korszerű továbbéltetése.Nem minden dal feldolgozása egyformán sikeres, s a hallgató kissé nehezen tud megbarátkozni Kiss Ferenc tanultas éneklésével – de nem kétséges, hogy a Villanypásztor című lemez meggyőzően bizonyítja a Vízöntő együttes útkeresésének létjogosultságát.
(CSEH TAMÁS) Polcunkra került hát a Cseh-Bereményi korszakot lezáró utolsó, kettős album is. Címe mi más lehetne, mint Utóirat – pedig ez a gyűjtemény nem más, mint válogatás a hetvenes években keletkezett, és eddig lemezre nem került dalokból. Ügy is fogalmazhatnánk, hogy lemezre nem kerülhetett dalokból – ha nem feltételeznénk, hogy a termés azért annál sokkal bőségesebb volt, lemezkoncepciókba nem illeszkedően is átmentésre érdemes.
A glasznoszty fuvallatait érezve ne féljünk kimondani: Cseh Tamás a szabadság szimbóluma volt(?) egy korosztály számára. Ne tőle, és ne is e sorok írójától várjuk annak megfogalmazását, hogy egy dalénekes miként lehet a Szabadság szimbóluma Magyarországon. Cseh Tamást a történelmi helyzet hívta létre, s tartja mindaddig életben, amíg szükség lesz rá. Tényekről van szó, s nem vélt vagy remélt társadalomképről. Cseh Tamásnak ennél fogva nincs önértéke. Mi értéke van, s ez kívül helyezi az esztétikai normák körén; őt nem értékelni, hanem hallgatni kell.
A borítón Tamás és Géza fényképe. Géza válla mögül Tamás bennünket néz; míg Géza tekintete valahová másfelé vetődik. Ő már látja, hogy a helyét egy másik szövegíró veszi át. Úgy hívják, hogy Csengey Dénes.
(Hajdú-bihari Napló, 1987)