Opera, népzene, kemény rock

(Az ajtón kívül) A magyar zenei élet jelentős eseménye volt Balassa Sándor: Az ajtón kí­vül című operájának bemutatója 1978-ban. Az öttételes mű eredetileg a rádió felérésére ké­szült, majd az Operaház előadta, s hogy a sor teljes legyen, immár hanglemezen is megvásá­rol­ható.

A Wolfgang Borchert drámáján alapuló tragikus hangvételű operát annak idején elis­me­réssel méltatta a kritika: a háború kataklizmáját, az emberiség sorskérdéseit a felelősség szem­szögéből vizsgáló mű valóban felkavaró, katartikus hatással van a hallgatóra. Zenei eszközei egyénien homogének; Balassa felhasználja a tizenkét hangot, de nem szeriális tech­nikával épít­kezik. Dramaturgiai funkciót szán a kórusnak, s így az egyén és a tömeg dia­lek­tikájának sajátos, találó jelzésrendszerét teremti meg. A hanglemezfelvételnek van azonban két prob­lematikus pontja, aminek nem tudni, hogy a szerző szándékaiban vagy az énekesek szerep­értelmezésében kell-e a magyarázatát keresni. A háborúból hazatérő, otthonából kiűzetett, sehol menedéket nem találó, a felelősségérzettől szenvedő Beckmann – Palcsó Sándor alakí­tá­sában – különösen a recitativókban túl tárgyilagosan, az egész mű alapvetően drámai hangvé­telétől elütő szenv­te­lenséggel szólal meg. A hatalom követelményeinek és a közönség elvárá­sainak satujába szo­rított, a művészet korunkbeli lehetőségeit jelképező, de pozícióját mégis­csak el­vállaló kaba­réigazgató pedig inkábbmint szenvedő alany, s nem mint a helyzet cinikus haszon­élvezője jelenik meg. A legjobb, mélyen átélt alakítás egyébként Tokody Ilona nevéhez fű­ződik.

(Magyar ütőhangszeres művek) Ugyancsak kortárs szerzők alkotásai, mégpedig ütő­hang­szerekre írt művei hangzanak fel egy másik friss Hungaroton lemezen, Kósa Gábor elő­adásá­ban. Kósa György, Dubrovay László, Patachich Iván, Kalmár László, Sáry László és Kósa Gábor darabjai ízelítőt adnak a hangszercsaládra írt kortárs kísérletekből. A pólusokat a nyitó és záródarabok jelzik: az idősebbik Kósa Divertimentója a klasszikus forma törvényei szerint építkezik, míg az ifjabbik Kósa „2" című rövid kompozíciója matematikai programozással készült. Változatos zenei törekvések, szólista szerepben ritkán hallott hangszerek szólalnak meg ezen az érdekes lemezen, amelynek igazi felfedezése a marimba egzotikus hangzása.

(Il Transilvano) Girolamo Diruta neve aligha ismert a hangverseny-látogató közönség előtt, hiszen még a zenetörténet is mostanában kezdi felfedezni a 16. században élt, isko­la­alapító orgonaművészt. Az olasz mester Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemudvarában lete­lepedve korának legismertebb kézikönyvét állította össze; legfőbb érdeme, hogy a toccatát mint zenei műformát használta tantételeinek demonstrációs anyagául, s egy tudatosan szer­kesztett toccata-gyűjteményt adott kortársai kezébe Il Transilvano címmel. Ebből jelentetett meg most tu­do­mányosan is hiteles válogatást a Hanglemezgyártó Vállalat. A rövid lélegzetű darabokat Zász­kaliczky Tamás játssza a sárospataki templom műemlék orgonáján; az ő érde­me is, hogy a szép kiállítású, becses albumnak nemcsak zenetörténeti, hanem esztétikai értéke is van.

(Magyarországi német népzene) Fontos kultúrpolitikai, és áttételesen diplomáciaifela­da­tot teljesített a hanglemezgyár a Magyarországon élő németek népzenéjét első ízben bemutató lemez kiadásával. Mert, mint azt a borítón dr. Vargha Károly írja, a falusi hazai németek élete nagyon megváltozott, s a kulturális törekvések megvalósítói már azon fáradoznak, hogy bizto­sítsák a népdal továbbélését. Ezt is kívánja szolgálni ez a fúvószenét és népdalokat tartalmazó, reprezentatív összeállítás.

(Benedek Elek meséi) A nagy mesemondó négy ismert meséje hallható dramatizált for­mában „A soknevű hercegúrfi” című lemezen. A címadó történeten kívül a Mit beszélnek a szamarak?, A telhetetlen kecske és A só története elevenedik meg neves színészek előadá­sában. A lemez két fő erénye a sztereóhatást jól kihasználó, térélményt nyújtó hangzás és a Muzsikás együttes dramaturgiailag leleményesen elhelyezett zenei fricskái.

(Saturnus) Mintha kedvezőbb jelek érződnének az MHV jazzlemez-kiadási politikájában: az idén eddig három lemez (Saturnus együttes, Gonda János, Pege Aladár) látott napvilágot. A Saturnus együttes létrejöttében is szerepe van a lemezgyárnak, s a kezdeményezést csak di­csérni lehet, hiszen cáfolja azt, hogy magyar jazz-zenekarok képtelenek lennének ugyanolyan összetételben, hosszabb távra szóló programmal dolgozni. A Saturnus zenéje (részletesebben tavalyi debreceni koncertjükkor szóltunk róla) nem kimondottan eredeti (George Benson, a Weather Report és mások hatása nyilvánvaló), s nem tartozik a műfaj progresszív vonulatába sem, de vállalt célját, a szórakoztatást a maga nemében kitűnően teljesíti. Rockos szvinges elemekből épülő, kellemes, finom muzsikát játszik a Saturnus; legjobb számuk A zöld disznó dala, Szakcsi Lakatos Béla szerzeménye.

(Kemény rock) „Újhullám” nyaldos régi partokat a magyar popzenében: „kemény” rock hangjai hasogatják a füleket és falakat országszerte. Gyors egymásutánban jelennek meg a konjunktúrára számító lemezek is, s amely zenekar csak teheti, átnyergel a nagy népszerű­ség­re számot tartó rock stílusra. Valós szükséglet es ügyes helyzetfelismerés keveri a tisztánlátás előtt a port; sokat kihasználják, hogy a fiatalság egyes rétegei helyzetükről egyértelműbb, őszintébb kinyilatkoztatásokat várva a rock zenében keresik az üdvözlés módjait. Ocsúval ke­veredik így a búza, csak győzzék a tizenévesek különválasztani! Öt új lemezt meghallgatva külön kate­góriába teendő a Bergendy együttes rock-operája, A rendíthetetlen ólomkatona: ígéretes kísérlet változatos, érdekes hangszerelés, jó muzsika. A többi négy közül élre kíván­kozik a V-Moto-Rock második lemezének sokrétű, határozott, de kissé romantikus világképet sugalló zenéje és szövege.

És most jönnek a rockerek, tőmondatokban. Amíg Tátrai Tibor vérbelien stílusos gitár­szólóit hallgatjuk, kitűnőnek találjuk az Új Skorpió albumát, ami sajnos nem csak ennyiből áll. Nyilvánvaló Deep Purple-hatást mutat az ügyeletes sztár, a miskolci Edda amúgy meg­le­pően egységes zenéje. És végül: kimódolt, hatásvadász, őszintétlen, s ami rosszabb, álkemény a Dinamit bemutatkozó lemeze. A sornak még nincs vége, már az üzletekben vannak újabb, „kemény" rocklemezek.

(Hajdú-bihari Napló, 1980)