Szíveink
(Márta István) Akkor, amikor századunk utolsó évtizedeiben a kortárs zene és a közönség egyre ijesztőbb távolságát jelzik a krónikák, a kompozíciós zene tág birodalmán belül akad egy irányzat, amely koncerteken tömegeket vonz, és lemezeken is rekord eladási statisztikával büszkélkedhet. Hogy mi a titka a minimal vagy más néven repetitív zenének? Legfőbb vonzása alighanem hangzásának populárisabb jellege, a ritmus hangsúlyozása, a mikrostruktúrák ismétlődésére és lassú elmozdulására épülő feszes szerkesztésmód, s a törekvés a XX. század „komoly" és „könnyű" zenei formáinak ötvözésére. Steve Reich, Philip Glass, Frederic Rzewsky neve fémjelzi ezt a főképp Amerikában és Európában sikeres irányzatot, amelynek nálunk népszerű követője a 180-as csoport, illetve, mint Szíveink című bemutatkozó nagylemeze jelzi, a tehetséges, fiatal zeneszerző, Márta István.
„Az erővonalak ellenőrizhetetlenné, áttekinthetetlenné váltak. Marad az emlékezés, az európai kultúra emlékeinek halvány felidézése pillanatokra, percekre" – írja a lemezborító fülszövegében. Három kompozíciója különbözőképpen, de a gondolat jegyében elegyít stílusokat, hangszereket, alakzatokat. A J. M. WYX barokk hangszereket állít a repetitív technika szolgálatába. A Szíveink öt tétele játék az idővel, a mechanikus (dobgép) ritmus és a tovatűnő effektusok, hangszínek, hangok kontrasztjával. A lemez legnagyobb szabású darabja, a Karácsony napja (24. lecke) a „népdal-reminiszcencia, a kánon, a dzsessz és a rock eklektikájából született, s valóban lélegzetállító váltásokkal, tutti hangzásokkal alkalmazza a repetitív iskola elemeit. A tartózkodó érzelem és a kitárulkozni vágyás ellentétes erőterei teremtik meg ebben a szerzeményben azt a feszültséget, amely átgondolt szerkezetével a legérzékletesebben mutatja fel Márta István zeneszerzői egyéniségét. ,
(Táncház találkozó) Dicséretes gyorsasággal jelentetett meg válogatást a Hungaroton a IV. országos táncháztalálkozón részt vett előadók, együttesek műsorából. Az összeállítás a népzenei mozgalom egyfajta keresztmetszetének is tekinthető, amely elsősorban a feldolgozásokból ad mutatót. Népszerű és kevésbé ismert együttesek egyaránt megszólalnak a korongon; például a Téka, a Muzsikás, a Jánosi, a Kalamajka, a Bojtár és a Forrás együttesek, valamint Sebő Ferenc, Szvorák Katalin, Maczkó Mária. Ahány előadó, annyiféle változat, hang megközelítés: az élő népzene példázataként. Friss és szellemes feldolgozásával a sok jó között örömmel fedeztük fel a részben debreceni Gereben együttest.
(Kosztolányi) Mintha kezdenénk megtanulni ünnepelni. Mintha kezdenénk rájönni arra, hogy pl. a centenáriumi megemlékezések nem kampányszerűségükkel érhetik el a kívánt hatást, hanem, ha visszafogottan, de módszeresen irányítják a figyelmet a nevezett életművére. A Kosztolányi-évben kevesebb csinnadrattás, de annál több értő-méltató szó esik századunk halk szavú poétájáról. A maga eszközeivel a Hungaroton is felzárkózott az ünneplők sorába: A szegény kisgyermek panaszai és A bús férfi panaszai című ciklusokból adott közre válogatást Szacsvay László és Máté Gábor előadásában.
Ha valakihez, akkor Kosztolányihoz igazán illik az intellektuális megközelítés, s ebből a szempontból a két színész szerepeltetése indokoltnak tűnik. Ám a túlzottan intellektuális felfogás azzal a veszéllyel jár, hogy leszűkíti a versek értelmezését-értelmezhetőségét. Szacsvay és Máté olykor bizony maguk is ebbe a kerékvágásba tévednek, de kitűnő színészek révén sikerül kikeveredniük belőle, elfogadtatva a hallgatóval Kosztolányi-képüket.
(Dinnyés József) Körülbelül másfél évtizedet késett a népszerű dalnok, Dinnyés József, alias „Bob" Dinnyés bemutatkozó nagylemeze. Az országutak, ifjúsági klubok magányos, gitáros vándora ugyan ma is aktív zenész, de nem tehet arról, hogy az óta sok minden megváltozott, s az ő kézfején is párnásabb lett a bőr. Bizony, önkéntelenül is mosolyog az ember, hogy Dinnyés akkori „össznépi", a kollektivizmus, a tisztaság, az igazság erejét és leendő győzelmét mint csapatfeladatot megjelölő indulói egy generációra hatattak a hatvanas-hetvenes évek fordulóján. Ó, naiv hit és lelkesedés! Vagy csak mi lettünk öregebbek és tapasztaltabbak? Mert hiszen „Bob" ma is ugyanúgy kedves vendég ifjúsági gyűléseken, béketalálkozókon, építőtáborok tábortüzeinél. A naivitás és lelkesedés úgy látszik, örökösen újratermelődő állapotok. Mindenesetre Dinnyésnek az utóbbi években készült, költők verseit megzenésítő szerzeményei már érettebb, magasabb szinten népben-nemzetben gondolkodó dalnokot mutatnak. Előadásmódja, kissé patetikus hangvétele ugyan nem módosult, de dalai zeneileg és hangszerelésben igényesebbek, változatosabbak lettek. Azokhoz is szólnak, akik már túljutottak a pubertáskoron.
(Sass sylvia) A kiváló operaénekes ezúttal a popzene világába tett kis kirándulást. Nézz körül című lemeze régebbi és újabb keletű slágerek előadásában villantja fel képzett hangját, csiszolt énektechnikáját, drámai érzékét. A magam részéről – bocsánat érte – az üzleti szempontokon kívül nem sok értelmét látom az efféle vállalkozásoknak. A Beatles együttes számait hiába énekelték az óta ötezren; úgy, hogy azt jelentse, amit annak idején a négy liverpooli előadásmódja, senki sem tudta. Konzumtermékekre pedig kár magát pazarolni egy tehetséges énekművésznek. Mert így óhatatlanul mesterkéltté, fölfokozottan, de üresen érzelgőssé válnak az olyan, élethelyzetet, életérzést érzelmesen, de tisztán, drámaian megfogalmazó popklasszikusok, mint pl. a Simon és Garfunkel duó Bridge over Troubled Water című száma.
És, ahogy a latin mondja, ez nem ugyanaz.
(Hajdú-bihari Napló, 1981)