Üzenetek (Karácsony előtt)

(Kurtág) Minden zene: üzenet. Kurtág György, a mai magyar zeneszerzői gár­da leg­je­le­sebbjei közül való komponista nem éri be ez­zel a rejtett sugallattal. A Dalos Rimma költőnő ver­seire írott dalciklusa ezt a címet viseli: A megboldo­gult R. V. Truszova üzene­tei. A dalok a szerelemmel, két ember kapcsolatával foglalkoznak. A zene ebből a viszonyból nem a lírát, hanem a drámát mutatja fel. Modern nyelvezettel, a tizenkét fokúságban gyöke­rezve. Kurtág nem túl ter­mékeny szerző, de amit al­kot, abban minden hangnak jelentősége van. A ciklus­ból áradó, szinte metafizi­kus fájdalom, drámaiság va­lószínűleg azokat is szíven üti, akik még a század vé­gén sem tudnak megbarát­kozni az új zene kifejezőeszközeivel. Ez a darab ta­valy vagy tavalyelőtt el­nyerte a Párizsi Tribün kor­társ zeneszerzői verseny dí­ját. De nemcsak ezért ajánl­ható. Pazar a közreműködők névsora is: az Ensemble InterContemporaint Pierre Boulez vezényli. Már önma­gában ez is minősít. A le­mez másik oldalán egy ma­gyar kamaratrió kí­séretében a Jelenetek egy regényből és a Búcsú című kompozíciók kaptak helyet. Mindkét ol­dal női hangja a stílusban utolérhetetlen Csengery Ad­rienné.

(Székely dalok) A Buko­vinából menekült székely népcsoport sorsa maga a há­nyatott tör­ténelem. Az ott­hont kereső vándorlás so­rán egyik csoportjuk Érden telepedett le, az ő népdalkö­rük műsorát rögzítette ez az új népzenei lemez. A dal­kört Kóka Rozália vezeti. A lemez első oldalán a szólók dominálnak. Keser­vesek, panaszos dalok a szülőföld elhagyásáról, az élet viszontagságairól. Nem egyforma énekesi színvona­lon előadva, de hitelesen. A másik oldal néprajzi ér­dekesség: a hadikfalvi betlehemes játék. Maguk az elő­adók is inkább mint száj­ha­gyományt ismerhetik, alig­ha gyakorolják. Előadásuk hűsége fölött folkloristák őrködtek. A vá­rosi ember pedig ül a szobájában, s ka­rácsony közeledtével felte­szi lemezjátszójára a betle­he­mest. Legalább így jöjje­nek be lakásába a hagyo­mányok.

(Budapest Orfeum) Ez a kétlemezes album a Nem­zeti Színház kamara előadá­sát mentette át az örökké­valóságnak. Császár Angéla, Benedek Miklós és Szacsvay László vállalkozása sajátos korrajz, orfeumi nézetből. Hogy ez az orfeumi nézet mennyire lehetett adekvát, ma már értelmetlen vitatni: tudniillik létezett. Ugyanúgy, mint a menekülő székely népcsoportok és a középkori viszonyok között vegetáló aprófalvak. Az utóbbiak la­kóira nem az volt elsősor­ban jellemző, hogy orfeum­ba jártak. Az orfeumi da­lok leggyakoribb címzettjei különféle urak és hölgyek. Időnként szó esik hős hon­védokról is; ők azonban el­estek a csatatéren, ily mó­don kerülhettek be az or­feumba. Persze, ne higgyük, hogy az orfeumi élet fené­kig tejföl volt. A sok mó­ka, kacagás, tánci-tánci mel­lett azért hidegebb szelek is besüvítettek az ajtóréseken. Akad­tak, akik ezt nem vol­tak képesek elviselni. Hát ilyesmiről és még sok mindenről szól a Budapest Orfeum. Vidám hangon, amelyben azért ott bujkál a félelem is. Vajon hol van­nak a ma orfe­u­mai?

(Kököjszi és Bobojsza) Így hívják Török Sándor kedves meséjének két hő­sét. Foglal­ko­zá­sukra néz­ve törpék, s az a küldeté­sük, hogy Andriskát be­avassák a világ rejtelmeibe. És And­riskával csoda tör­ténik: a képzelet segítségé­vel megláthatja az életben a valóságot. Ponto­sab­ban: a valóságban az életet. Úgy­hogy, mint minden mese, ez is tiszta filozófia. A két tör­pét véletlenül Benedek Miklósnak és Szacsvay Lász­lónak hívják, Andrist pe­dig Kovács Eszternek. Raj­tuk kívül van még vagy harminc szereplője ennek a másfél órás mesének. Amely gyerek végigbírja ül­ve a dupla album időtarta­mát, csodálatos kalandok részese lehet. Ami időnként a szülőknek sem ártana.

(Hamlet) Hát ez is el­jött: Nagy Feró, a „nemzet csótánya”, megzenésítette a Hamletet. Megkísérthette volna Az ember tragédiája, a Káin és Ábel vagy a Fák­lyaláng is, de ő a Hamletet választotta, ő tudja, miért. Igen, ő tudja, miért. S ez nem tréfa. Nagy Feró és még néhány ember szemé­ben a hamleti helyzet olyan, amivel nem lehet viccelődni. Csak megzenésí­teni. A darabot játssza a Rock Színház is. A lemez ennek alighanem csak ki­vonata – de izgalmas le­nyomata.

Nem tudni, születik-e még valaha olyan zeneszer­ző, aki három gitár, dob hangszerelésben megzenésí­tené a Hamletet. Nagy Feró megtette. Kemény rockzenét faragott belőle Lugossy László gitáros közreműködé­sével. Amiben természetesen a szöveg legalább annyira fontos, mint a zene. S a ze­nét csak akkor nevezhetjük unalmasnak, ha Shakespeare szövegét is ezzel a jelzővel illetjük. Profán kísérlet, őrülten merész, de van ben­ne rendszer. Ahogy Claudius mon­daná, aki mint tudjuk, börtönné tette Dániát.

(Hajdú-bihari Napló, 1986)