Zene Erdélyből és Magyarországról

(ZENE A RENESZÁNSZ KORI ERDÉLY­BEN) A karácsony előtti hanglemezkínálat egyik értékes, s minden bizonnyal keresett darabja lesz az az összeállítás, amely a XVI- XVII. századi Erdély zenei világából ad íze­lítőt. Az erdélyi fejedelemség ebben az idő­ben gazda­ságilag virágzó terület volt, ahol a kultúra is élénken fejlődött. A Hungaroton lemeze ezt kívánja reprezentatív válogatás­ban dokumentálni. Nagybáncsai Mátyás és Tinódi Lantos Sebestyén his­tóriái, gúnyda­lok, házsirató énekek, zsoltárfeldolgozások, táncdalok, madrigálok, hangszer­szólók ad­nak példát abból a sokféleségből, amely a ko­rabeli Transsylvania zenei életét jel­lemezte. Tudományos alapossággal és nagy művé­szi alázattal készült a felvétel a Bakfark lanttrió, a Liszt Ferenc kamarakórus, Zászkaliczky Tamás és mások közreműködésé­vel. A hangszerek között olyan különleges­ségeket találni, mint a koboz, zergekürt, fidula, pszaltérium. Az előadók igyekeztek hűen követni a dalok eredeti stílusát. Debreceni vonatkozása is van a lemeznek: énekével je­lentős szerepet kapott rajta a városból el­származott Kiss Tamás.

(VIVALDI FUVOLAVERSENYEI) A nagy olasz mester késői korszakából való a laza ciklust alkotó hat fuvolaverseny, amelyet Kovács Lóránt játszott lemezre a Liszt Fe­renc Ka­marazenekar kíséretében. A kompo­zíciók általában háromtételesek: a két szél­ső gyors rész egy lassút fog közre, A témá­kat a zenekar indítja, s ebben a keretben fejlődnek ki a szólisztikus közjátékok. A hangzás szép, kiegyenlített; a zenekar a tőle megszokott magas színvonalon partnere a fuvolistának.

(TRIÓMUZSIKA) Két szerző klarinétra és zongorára írt kompozíciója kapott helyet egy másik hanglemezújdonságon Berkes Kálmán, Perényi Miklós és Kocsis Zoltán előadásá­ban. Beethoven B-dúr triója a fiatal szerző zongoracentrikus komponálási módját tük­rözi: a zon­goraszólamot a klarinét és a csel­ló csak kiegészíti. Brahms csaknem száz év­vel később ke­let­kezett a-moll triója már iga­zi kamaramuzsika, egyenrangúan kezeli a három hangszert. Egységesebb is, szenvedé­lyesebb is, s mintha az előadók is ihletettebben tolmácsolnák.

(ARANY JÁNOS ESTÉJE) Az egyik leg­nagyobb magyar költő életének utolsó alko­tó sza­kaszába vezeti a hallgatót az a verslemez, amely az elmúlt napokban került az üzletekbe. Arany János életművének jó is­merője, Keresztury Dezső válogatta a rövi­debb-hosszabb köl­temé­nyeket, s szerkesztet­te egységbe az összeállítást. A versek jó ré­sze az idős költő régóta vágyott s a Mar­gitszigeten megtalált csendes magányában fogant. Az élettel számot vető, saját sorsát felmérő és a nagy búcsúra készülő alkotó kissé rezignált, de melegséggel, bölcsesség­gel, szelíd iróniával átszőtt sorait Sinkovits Imre sajátjaiként mondja. A Leteszem a lan­tot, a Vá­sárban, az Epilógus, a Toldi sze­relme, az Ének a pesti ligetről, A régi pa­nasz, a Mindvégig című nagy verseken kívül rövidebb aforizmák, epigrammák is helyet kaptak a válogatásban.

(SZlV, Ó SZÍV) A hatvanas évek elején, amikor még a televízió sok operett-előadást közvetített, az ország egyik legünnepeltebb sztárja Németh Marika volt. A múlt idő használata persze valószínűleg helytelen és kicsit sértő is, hiszen az operett ma is él, Németh Marika is énekel, sőt önálló hang­lemeze jelent meg. Népszerű operettek be­tétdalait rögzíti ez a lemez olyan ismert mű­vekből, mint a Marica grófnő, A cirkuszher­cegnő, a Nebáncsvirág, a Bob herceg és a Sybill. Kicsit érzelgősek, kicsit játékosak, kicsit pajkosak ezek a dalok, amelyek azért nem kis énekesi feladatot is adnak. Aki sze­reti az operettet, bizonyára örömét leli Né­meth Marika lemezében.

(ROCKHULLÁM) Karácsony előtt, ahogy az már lenni szokott, kinyitotta zsákját a Pepita oroszlán, s hullatni kezdte belőle a rocklemezeket. Eddig öt jutott el hozzánk: az Omega, a Dinamit, az East, a P. Mobil és a Hungária újdonsága. Az öt albumból három a kemény rock jegyében fogant, egy a rock-dzsesszel rokonítható, egy pedig az ötve­nes-hatvanas évek zenéit idézi fel.

Az Omega tizedik lemeze az együttes új irányát mutatja. A misztikus, elvont űr-rock után „egyszerűbb", populárisabb, de azért rendkívül gondosan kidolgozott, s némi „új­hullámos" ízzel dúsított anyag került a ju­bileumi korongra. Több a gyors tempójú dal, amelyek ritmus­képlete ugyanakkor meglehe­tősen bonyolult. Differenciált a szövegritmizálás Kóbor János kifejező énekével. A szintetizátorok szinte nagyzenekari hatáso­kat érnek el a nagy ívű dallamok kibontásá­ban; egyáltalán, igen változatos a hangsze­rek használata, s mindez plasztikusan jele­nik meg.

A P. Mobil nyolc évet várt első lemezére. Számaik a kemény rock vonalát követik, bár ebbe igyekeznek változatosságot vinni. A legszellemesebb Az átlagember és az Alkohol-blues című számuk. Énekesük nyers hangja kissé bántja a fület.

Az East sajátos színt képvisel a magyar rockzenében: az SBB-hez és a Mahavishnuhoz hasonló, nagy ívű dallamokra, a gitár és a billentyűsök felelgetős játékára épülő kom­pozícióik eredetileg instrumentális szerze­mények voltak, de a lemezen már énekes is szerepel velük. Produkciójuk erénye a ki­dolgozottság és a jellegzetes szintetizátor­hangzás; bemutatkozó le­mezük igényes, am­biciózus zenekar törekvéséről ad képet.

A Dinamit második nagylemezével jelent­kezett, amely egységesebb, jobb, mint az első, de a karácsonyi kínálatban ennek ellenére ez a legfantáziátlanabb, legsemmitmondóbb album. Nem túl rokonszenves a Hungária második lemeze sem, Hully-gullyt, swinget, rock and rollt, slow foxot és az ötvenes évek egyéb tánczenéit imitálják egyre kevesebb eredeti ötlettel, egyre direktebb átvételek­kel. De ez aligha veheti elejét annak, hogy új lemezüknek is sikere legyen.

(Hajdú-bihari Napló, 1981)