Zene Erdélyből és Magyarországról
(ZENE A RENESZÁNSZ KORI ERDÉLYBEN) A karácsony előtti hanglemezkínálat egyik értékes, s minden bizonnyal keresett darabja lesz az az összeállítás, amely a XVI- XVII. századi Erdély zenei világából ad ízelítőt. Az erdélyi fejedelemség ebben az időben gazdaságilag virágzó terület volt, ahol a kultúra is élénken fejlődött. A Hungaroton lemeze ezt kívánja reprezentatív válogatásban dokumentálni. Nagybáncsai Mátyás és Tinódi Lantos Sebestyén históriái, gúnydalok, házsirató énekek, zsoltárfeldolgozások, táncdalok, madrigálok, hangszerszólók adnak példát abból a sokféleségből, amely a korabeli Transsylvania zenei életét jellemezte. Tudományos alapossággal és nagy művészi alázattal készült a felvétel a Bakfark lanttrió, a Liszt Ferenc kamarakórus, Zászkaliczky Tamás és mások közreműködésével. A hangszerek között olyan különlegességeket találni, mint a koboz, zergekürt, fidula, pszaltérium. Az előadók igyekeztek hűen követni a dalok eredeti stílusát. Debreceni vonatkozása is van a lemeznek: énekével jelentős szerepet kapott rajta a városból elszármazott Kiss Tamás.
(VIVALDI FUVOLAVERSENYEI) A nagy olasz mester késői korszakából való a laza ciklust alkotó hat fuvolaverseny, amelyet Kovács Lóránt játszott lemezre a Liszt Ferenc Kamarazenekar kíséretében. A kompozíciók általában háromtételesek: a két szélső gyors rész egy lassút fog közre, A témákat a zenekar indítja, s ebben a keretben fejlődnek ki a szólisztikus közjátékok. A hangzás szép, kiegyenlített; a zenekar a tőle megszokott magas színvonalon partnere a fuvolistának.
(TRIÓMUZSIKA) Két szerző klarinétra és zongorára írt kompozíciója kapott helyet egy másik hanglemezújdonságon Berkes Kálmán, Perényi Miklós és Kocsis Zoltán előadásában. Beethoven B-dúr triója a fiatal szerző zongoracentrikus komponálási módját tükrözi: a zongoraszólamot a klarinét és a cselló csak kiegészíti. Brahms csaknem száz évvel később keletkezett a-moll triója már igazi kamaramuzsika, egyenrangúan kezeli a három hangszert. Egységesebb is, szenvedélyesebb is, s mintha az előadók is ihletettebben tolmácsolnák.
(ARANY JÁNOS ESTÉJE) Az egyik legnagyobb magyar költő életének utolsó alkotó szakaszába vezeti a hallgatót az a verslemez, amely az elmúlt napokban került az üzletekbe. Arany János életművének jó ismerője, Keresztury Dezső válogatta a rövidebb-hosszabb költeményeket, s szerkesztette egységbe az összeállítást. A versek jó része az idős költő régóta vágyott s a Margitszigeten megtalált csendes magányában fogant. Az élettel számot vető, saját sorsát felmérő és a nagy búcsúra készülő alkotó kissé rezignált, de melegséggel, bölcsességgel, szelíd iróniával átszőtt sorait Sinkovits Imre sajátjaiként mondja. A Leteszem a lantot, a Vásárban, az Epilógus, a Toldi szerelme, az Ének a pesti ligetről, A régi panasz, a Mindvégig című nagy verseken kívül rövidebb aforizmák, epigrammák is helyet kaptak a válogatásban.
(SZlV, Ó SZÍV) A hatvanas évek elején, amikor még a televízió sok operett-előadást közvetített, az ország egyik legünnepeltebb sztárja Németh Marika volt. A múlt idő használata persze valószínűleg helytelen és kicsit sértő is, hiszen az operett ma is él, Németh Marika is énekel, sőt önálló hanglemeze jelent meg. Népszerű operettek betétdalait rögzíti ez a lemez olyan ismert művekből, mint a Marica grófnő, A cirkuszhercegnő, a Nebáncsvirág, a Bob herceg és a Sybill. Kicsit érzelgősek, kicsit játékosak, kicsit pajkosak ezek a dalok, amelyek azért nem kis énekesi feladatot is adnak. Aki szereti az operettet, bizonyára örömét leli Németh Marika lemezében.
(ROCKHULLÁM) Karácsony előtt, ahogy az már lenni szokott, kinyitotta zsákját a Pepita oroszlán, s hullatni kezdte belőle a rocklemezeket. Eddig öt jutott el hozzánk: az Omega, a Dinamit, az East, a P. Mobil és a Hungária újdonsága. Az öt albumból három a kemény rock jegyében fogant, egy a rock-dzsesszel rokonítható, egy pedig az ötvenes-hatvanas évek zenéit idézi fel.
Az Omega tizedik lemeze az együttes új irányát mutatja. A misztikus, elvont űr-rock után „egyszerűbb", populárisabb, de azért rendkívül gondosan kidolgozott, s némi „újhullámos" ízzel dúsított anyag került a jubileumi korongra. Több a gyors tempójú dal, amelyek ritmusképlete ugyanakkor meglehetősen bonyolult. Differenciált a szövegritmizálás Kóbor János kifejező énekével. A szintetizátorok szinte nagyzenekari hatásokat érnek el a nagy ívű dallamok kibontásában; egyáltalán, igen változatos a hangszerek használata, s mindez plasztikusan jelenik meg.
A P. Mobil nyolc évet várt első lemezére. Számaik a kemény rock vonalát követik, bár ebbe igyekeznek változatosságot vinni. A legszellemesebb Az átlagember és az Alkohol-blues című számuk. Énekesük nyers hangja kissé bántja a fület.
Az East sajátos színt képvisel a magyar rockzenében: az SBB-hez és a Mahavishnuhoz hasonló, nagy ívű dallamokra, a gitár és a billentyűsök felelgetős játékára épülő kompozícióik eredetileg instrumentális szerzemények voltak, de a lemezen már énekes is szerepel velük. Produkciójuk erénye a kidolgozottság és a jellegzetes szintetizátorhangzás; bemutatkozó lemezük igényes, ambiciózus zenekar törekvéséről ad képet.
A Dinamit második nagylemezével jelentkezett, amely egységesebb, jobb, mint az első, de a karácsonyi kínálatban ennek ellenére ez a legfantáziátlanabb, legsemmitmondóbb album. Nem túl rokonszenves a Hungária második lemeze sem, Hully-gullyt, swinget, rock and rollt, slow foxot és az ötvenes évek egyéb tánczenéit imitálják egyre kevesebb eredeti ötlettel, egyre direktebb átvételekkel. De ez aligha veheti elejét annak, hogy új lemezüknek is sikere legyen.
(Hajdú-bihari Napló, 1981)