Zenék ünnepre

(Barokk orgonamuzsika) Ilyenkor, karácsony tájt megszaporodnak az ünnepre szánt hangle­mezek: ilyen-olyan formában egy sor fekete korong viseli magán a megkülönböztető címkét. Vannak köztük kifejezetten karácsonyi jellegűek, s akadnak, amelyeket kereskedelmi meg­fon­tolás emel ki az újdonságok mezőnyéből. Elég például néhány barokk szerző korál feldol­gozásait csokorba szedni, s máris fölébük írható, hogy karácsonyi barokk orgonamuzsika. Buxtehude, J. S. Bach, Scheidt, Krebs művei ugyan valóban képesek karácsonyi hangulatot (is) felidézni, de hát akad még más ünnep, aminek ürügyén szintén forgalomba volnának hozhatók.

Mindazonáltal ez a válogatás nem érdemli meg az elmarasztalást. Először is, újra felhívja a figyelmet arra, hogy Bach előtt és után is létezett orgonazene. Másodszor, egy olyan orgonát állít fókuszba, amely kifejezetten a barokk orgonaművek megszólaltatására készült Nemcsak technikailag különbözik a modernebb konstrukcióktól, hanem hangolásában is eltér azoktól: temperálása nem egyenletes, emiatt a középhangos temperatúra jóval expresszívebb kifejezésre képes. A szombathelyi Kálvária-templom számára a nagy hagyományokat folytató keletnémet Eule cég építette meg a hangszert, amelyet a lemezen három fiatal orgonaművész kezel: Ella István, Spányi Miklós és Karasszon Dezső. Utóbbi debreceni illetőségű, s korábbi, az év hang­lemeze címet elnyert Frescobaldi-albuma után most Scheidt és Krebs két hosszabb kom­po­zíciójának életre keltésével bizonyítja, hogy mennyire járatos a kor, tehát a 17-18. század orgonamuzsikájában. Jelentős része van abban, hogy ez a lemez méltó ajándékként kerülhessen a karácsonyfák alá.

(Kormorán) Ha nem is a karácsony, de egy hasonlóképpen emelkedett érzés inspirálta a Kormorán rockegyüttes Szerelmes énekek című összeállítását. A „megzenésített versek" kate­góriájából való az anyag, s a költők között olyanok neve található, mint Dsida Jenő, Radnóti, Nadányi Zoltán, József Attila, Szép Ernő, Csoóri Sándor. A vállalkozás mégis arra példa, hogy mennyire kisiklik a vágányról a szándék, ha nem igazi érzelem fűti. A Kormoránt képzett, a műfaj minden csínját-bínját értő zenészek alkotják, s a dalok hangszerélései ezt a tudást mutat­ják. De sajnos a legtöbb feldolgozás túlságosan patetikusra, érzelgősre, esetenként giccsesre sikeredett; főképpen akkor, amikor Lukács Sándor színművész búgja a mikrofonba vallomásait. Szerelemről szólván kétségtelenül nehéz elválasztani a tiszta érzést a szentimenta-lizmustól: de ha a Kormorán tagjai a profizmusuk helyett jobban hagyatkoztak volna belső rezdüléseikre, ezt minden bizonnyal eredményesebben művelhették volna.

(Áprily) Nem hiányzik a pátosz a száz esztendeje született Áprily Lajos irodalmi lemezéről sem. Verseit mondja, életéről és költészetéről beszél ezen a költő, s mai füllel bizony kissé furcsa hallgatni azt a deklamáló, emelkedett előadásmódot, ami a két világháború között volt jellemző színészetünkre. A hang akkor válik természetessé, amikor nem megírt, hanem szabadabban áramló szöveget tolmácsol. Mégis azt kell gondolnunk, hogy ez a válogatás, így ahogy van, jól jellemzi Áprily habitusát: természetközpontúságát, etikai tartását és Erdély-vonzalmát. Nem minden költő avatott előadó: de ha egyéniség, akkor annak súlya átsüt a döcögve gördülő szavakon is.

(Betlehemes játékok) Ennél a lemeznél karácsonyibb már nem is lehet. A Radioton kia­dásában egy 1956-os archív és egy 1985-os dramatikus felvétel örökíti meg Jézus születésének ismert történetét. Úgy látszik, egyszerre nyíltak meg az Ég csatornái, hiszen erre a karácsonyra láttak napvilágot a Bibliát és Máté evangéliumát idéző kettős albumok is.

A kakasdi betlehemes alapfelvételeit a bukovinai Andrásfalváról odatelepített székelyek közreműködésével rögzítették, meglehetősen kezdetleges technikai eszközökkel; s ezt szerkesztették később a stúdióban rádióműsorrá. A terpesi betlehemes Heves megyében ké­szült, korszerű berendezésekkel. Nagy a különbség a két változat között, mégis, tudjuk: mind­kettő ugyanannak a népnek a teremtő fantáziájában fogant. S azt sem feledhetjük: az idők változásával ugyanannak a népnek a gondolatvilágából hullik lassan ki.

(Omega) A Szent Föld nem esett messze Babylontól, s bár az Qmega együttest csillagok választják el Mezopotámiától, mégis az ókori birodalom nevét tették meg legfrissebb lemezük címéül. Bizonyára okkal: a mítosz – hol evilági, hol űrbéli – mindig tartópillére volt a népszerű, 25 éves zenekar ténykedésének. A további címek – Hajnali óceán, Gonosz város, Júdás, Utolsó ítélet – alapján akár azt is hihetnénk, hogy afféle konceptlemezről van szó, ha nem tudnánk, hogy az Omegánál a hangzás mindig fontosabb volt a (szöveges) mondanivalónál. Ez a hangzás pedig most is sajátosan Omegás, de a tempó lehiggadt, a gitár szinte csak kiegészítő szerepet kap, s az elektronika, a szintetizátorok kerülnek előtérbe, többnyire akkordikus játékkal, széles, erőteljes hangtömbökkel, egységes, kiérlelt koncepció jegyében.

Babylon – a computerek, szintetizátorok nyelvén, egy magyar rockegyüttes előveze­té­sében, 1987 karácsonyára.

(Hajdú-bihari Napló, 1987)