A legjobb zenészek (Down Beat -lista)
Ha december, akkor a Down Beat népszerűségi listája. A Chicagóban megjelenő szaklap minden évben szavazást rendez olvasói között arról, kit tartanak az elmúlt időszak legjobb muzsikusainak.
Az idei szavazás nem sok meglepetést szerzett, a nevek között kevés a felfedezés. A hírességek csarnokába a júniusban elhunyt Joe Henderson szaxofonos nyert bebocsátást. A szavazók olyan előadó életművét méltányolták, aki idős koráig megőrizte alkotóerejét és kezdeményezőkészségét. Henderson után a Four Fresh-men énekegyüttes kapta a legtöbb voksot, ami azért érdekes, mert a éppen a folyóiratban bontakozott ki vita arról, hogy a határesetként elkönyvelt kvartett egyáltalán számításba jöhet-e a szavazáson.
Az év művésze címet, immár nem először, a hangszeresként, zeneszerzőként és hangszerelőként is kiemelkedőt nyújtó Joe Lovano érdemelte ki. Az olasz származású, Magyarországon is többször járt előadó tenor szaxofonon is az élen végzett, sőt Ötvenkettedik utcai témák című lemeze nyerte el az év albuma címet. Olyan művészeket előzött meg, mint Dave Douglas és Tom Harrell, illetve Sonny Rollins és Michael Brecker szaxofonosok Lovano termékenységét mutatja, hogy az év lemezei között Keith Jarrett Whisper Not című dupla CD-je után az ő újabb, Flights of Fancy című albuma végzett a harmadik helyen.
Keith Jarrett rejtélyes betegségéből felépülve visszaszerezte a hallgatók bizalmát, az akusztikus zongoristák között Brad Mehldau és Kenny Barron előtt rá szavaztak a legtöbben. Elektromos zongorán és szintetizátorokon sokadik alkalommal Joe Zawinul végzett az élen, még ha az utóbbi évtizedben kevesebb elismerést vívott is ki a zenéje. Az év zeneszerzője Tom Harrell, hangszerelője Maria Schneider lett. Az akusztikus együttesek között Dave Holland végzett az élen Roy Hargrove és Keith Jarrett előtt. Az elektromos együttesek közül a Medeski, Martin és Wood trió bizonyult a legnépszerűbbnek Pat Metheny és John Scofield előtt, a nagyzenekarok között pedig a Mingus Bigband, a Maria Schneider Orchestra és a Lincoln Center Jazz Orchestra a sorrend. A trombitások mezőnyét Dave Douglas vezeti, utána Tom Harrell és Nicholas Payton következik, Wynton Marsalis a negyedik helyre szorult.
További helyezések. Harsona: Steve Turre (Robin Eubanks, J. J. Johnson), szopránszaxofon: Wayne Shorter (Steve Lacy, Jane Ira Bloom), altszaxofon: Phil Woods (Kenny Garrett, Lee Konitz), baritonszaxofon: James Carter (Nick Brignola, Gary Smulyan), klarinét: Don Byron (Eddie Daniels, Buddy DeFranco), fuvola: James Moody (James Newton, Frank Wess,) orgona: Jimmy Smith (Joey DeFrancesco, Larry Goldings), gitár: Jim Hall (John Scofield, Bill Frieseü), basszusgitár: Steve Swallow (John Patitucci, Victor Wooten), nagybőgő: Dave Holland (Ray Brown, Charlie Haden), dob: Roy Haynes (Jack Dejohnette, Elvin Jones), ütőhangszerek: Airto Moreira (Ponco Sanchez, Don Alias), vibrafon: Gary Burton (Bobby Hutcherson, Stefon Harris), különféle hangszerek: Toots Thielemans (szájharmonika) Regina Carter (hegedű), Steve Turre (kagyló). Férfi ének: Mark Murphy (Kurt Elling, Kevin Mahogany), női ének: Diana Krall (Cassandra Wilson, Dianne Reeves), énekegyüttes: Four Freshmen (Take 6, Manhattan Transfer).
Aligha a tekintélytisztelet, inkább a zene történelmi jelentőségének elismerése vezette a Down Beat olvasók akkor, amikor az újrakiadások között Louis Armstrong The Complete Hot Five and Hot Seven Recordings című négylemezes centenáriumi albumára adták a legtöbb szavazatot.
(Magyar Nemzet, 2001)