Az élen a helyzet változatlan (Down Beat kritikusi lista)
A Down Beat folyóirat minden évben felkér 120 amerikai és 20 külföldi szakírót, hogy szavazzon a legjobb teljesítményt nyújtó muzsikusokra, lemezekre.
Az augusztusi számban közölt sorrend a decemberiben megjelenő olvasói népszerűségi listával együtt jelzésértékű tájékoztatást ad a szakmailag kiemelkedőnek tartott, illetve a közönség által leginkább kedvelt muzsikusok megítéléséről. A helyezés jelentősen befolyásolja az érintett előadók piaci lehetőségeit
A 2002. évi kritikusi szavazás kevés meglepetést szerzett. Megőrizte vezető helyét Phil Woods (altszaxofon), Sonny Rollins (tenorszaxofon), Steve Turre (harsona), Don Byron (klarinét), James Newton (fuvola), Dave Holland (bőgő), Joe Zawinul (elektromos billentyűsök), Bobby Hutcherson (vibrafon), Regina Carter (hegedű), Kurt Elling és Cassandra Wilson (ének), Trilok Gurtu (ütőhangszerek), Toots Thielemans (szájharmonika) és B.B. King (minden blues-kategória).
Az év művésze címet jelentős fölénnyel Joe Lovano tenorszaxofonos nyerte el (legutóbb 1996-ban vívta ki ezt az elismerést), akinek "52nd Street Themes" c. lemeze a második helyen végzett. Az év lemeze cím birtokosa az önálló albummal tíz év után jelentkező Andrew Hill zongorista ("Dusk" – Palmetto Records), míg az év lemezkiadója a Blue Note lett. Érdekes fordulatot hozott a szopránszaxofonosok versenye, amelyben Wayne Shorter visszaszerezte elsőségét a 21 éven át uralkodó Steve Lacyvel szemben. Hasonló sikert könyvelhet el Jimmy Smith orgonista, aki harmincnyolcadik alkalommal végzett az első helyen.
Vannak természetesen "új" nevek is az élmezőnyben. Ilyen Roy Haynes (dob), az Italian Instabile Ochestra illetve az Either/Orchestra (nagyzenekar), Dave Douglas (trombita és zeneszerzés), Maria Schneider (hangszerelés), Medeski, Martin, Wood (elektromos együttes), Dave Holland (akusztikus együttes), Mingus Big Band (nagyzenekar), James Carter (baritonszaxofon), Keith Jarrett (zongora), holtversenyben John Scofield és Bill Frisell (gitár), Steve Swallow (basszusgitár).
Érdemes figyelni az un. kislistára, a nagyobb figyelmet érdemlő tehetségek rangsorára is, ami nem életkorhoz kötődik. A kiugró muzsikus ezúttal Chris Potter, aki az év művésze és tenorszaxofonosa címet is kiérdemelte. Ebben a mezőnyben végzett az élen Hugh Ragin (trombita), Avishai Cohen (bőgő), Don Sickler (hangszerelés), Charlie Hunter (elektromos együttes), Brad Mehldau (akusztikus együttes), Greg Osby (altszaxofon), Steve Davis (harsona), Michael Moore (klarinét), Jane Bunnett (fuvola), Joe Locke (vibrafon), Danilo Perez (zongora), Larry Goldings (orgona), Wayne Horwitz (elektromos billentyűsök), Kurt Rosenwinkel (gitár), Billy Kilson (dob), Andy Bey és Patricia Barber (ének).
A Down Beat kritikusi szavazásába egyre nagyobb számban bevont külföldi szakírók jelenléte nem változtat a tényen, hogy a jazz az Újvilágból nézve ma is elsősorban amerikai művészetnek számít. Európai muzsikusok, ha egyáltalán kapnak szavazatot (John Surman, Evan Parker, Tomasz Stanko), a "futottak még" kategóriában szerepelnek. Kelet-Európa végképp kívül esik a szavazók horizontján: a térség emancipálódása a jelek szerint a távoli jövő zenéje.
(Magyar Nemzet, 2002)