Brémai (jazz)muzsikusok meséje (Jazzahead!)
Van a jól csengő, történelmi név, s ha muzsika, miért ne lehetne jazz is. A második világháborúban lebombázott észak-német városban három éve erre a felismerésre jutott néhány jazzkedvelő, amikor Jazzahead! névvel nemzetközi börze szervezésére adta a fejét.
A kezdeményezőket is meglepte, hogy az első évben 3500, a másodikban 4000, az április 17-20. között tartott idei találkozón pedig ennél is több lemezkiadó, lapszerkesztőség, ügynökség, hangszergyártó-és forgalmazó cég, szakmai szervezet és zenei exportiroda képviselője és érdeklődő látogatta meg a helyszínül választott konferenciaközpontot.
Árukat, szolgáltatásokat, információs anyagokat bocsátott szemlére a 180 regisztrált kiállító, s a standok között bóklászót lenyűgözte a gazdag kínálat, ami a kontinens jazzéletét, legalábbis annak itt bemutatkozó szeletét jellemzi. Az áru ezúttal zene, a szolgáltatás a zene közvetítése, aminek eszköze az információ – így kapcsolódnak össze e sajátos világ pillérei. Ezrek foglalkoznak ma Európában az amerikai eredetű zene létrehozásával és forgalmazásával, üzleti alapon vagy kultúrapártoló elhivatottságból. Mindennek eredménye az amerikai dominancia megtörése, az európai jazz nagykorúvá válása és fokozódó népszerűsége. Elkötelezett és/illetve egzisztenciálisan érintett muzsikusok, menedzserek és szakemberek tárgyaltak, szervezkedtek, kötöttek üzletet Brémában is a pultok mellett – miközben a termekben fiatal hazai, esténként pedig más feltörekvő európai együttesek kaptak lehetőséget a bemutatkozásra. A fesztivált, vásárt, konferenciát és szimpóziumot ötvöző találkozó szervezőinek egyik célja az volt, hogy teret biztosítsanak új ötletek, az együttműködés új formáinak kimunkálásához.
Félreértés azonban ne essék: ennek a kezdeményezésnek fontos küldetése a német jazz menedzselése is. Nem véletlen, hogy a Német Jazztalálkozó elnevezésű programot támogatta a szövetségi külügy- és kulturális minisztérium. A délutáni bemutatókra jelentkezett 180 hazai együttesből 12-őt választott ki a zsűri, míg az éjszakai koncertekre pályázó 40 zenekarból 9 – dán, francia, angol, belga, holland és német – léphetett a szomszédos kulturális központ színpadára. És megtörtént az, ami sokak feltevését igazolta: a kiemelt esti koncertek sztárjainak – Wallace Roney, Trilok Gurtu, Marilyn Mazur, Nick Bartsch’s Ronin – a különféle zenei világokat gyakran érdektelenül ötvöző produkcióival szemben az ifjú csapatok többsége friss, szellemes és energikus zenével rukkolt elő. Akadtak, akik a jazz hagyományos idiómáján belül maradtak, míg mások a dekonstrukció technikájával (Tharichens Tentet, Yaron Herman) vagy éppen a jazz és a rock elemeinek lehengerlő konfrontációjával (JazzKamikaze, Matthias Schriefl SHREEFPUNK, Johnny LaMarama) nyitottak új irányokba. Volt mire figyelni a kritikusoknak, van miből válogatni a fesztiválok, klubok szervezőinek. Csak a magyarországi látogató távozott keserű szájízzel: szertenézett, s nem lelé honfitársait a német éjszakában.
(A Jazzahead! magyar szakmai résztvevői: BMC Records/MOL Budapest Jazzfesztivál, Magyar Jazz Szövetség, Mediawave, Debreceni Jazznapok, Gramofon Klasszikus és Jazz Magazin.)
(Magyar Nemzet, 2008)