Dzsessz második olvasatban
Mint ahogy múlt heti szemlénkben írtuk, a jazznek nemcsak a hangzóanyaga, hanem az írott irodalma is jelentős, még ha ennek csak elenyésző része olvasható is magyarul.
A műfaj születési helyéből következően a legtöbb könyv angolszász nyelvterületen jelenik meg, de az európai országokban is komoly kutatómunka folyik. A történeti összegezéseken és a monográfiákon kívül egyre jelentősebb szerepet játszanak a hanglemezekkel és a CD-kkel foglalkozó kiadványok, amelyek ma már Magyarországról is beszerezhetők.
Az amerikai Howard J. Blumenthal The Jazz CD Listener's Guide (Jazz CD-hallgatók kalauza) című 200 oldalas, zsebben hordható kis könyve címéből következően a lemezgyűjtőknek készült. A szerző az általa legjelentősebbnek tartott száz jazzmuzsikus 900 CD-jét veszi sorba esztétikai, illetve gyakorlati szempontok szerint, azzal a szándékkal, hogy a lemezboltba betérőt segítsen eligazodni a kínálatban. A muzsikusok kiválasztása ugyan esetenként vitatható (például Nat Adderly, Benny Green, Joshua Radman vagy David Sarborn helyet kapott a kötetben, míg taglalásán belül azonban az értékítéletek többnyire helytállóak. Blumenthal nemcsak az eredeti albumokat, hanem azok újrakiadásait is minősíti, az olvasó így könnyebben dönthet arról, hogy melyiket részesíti előnyben. Ráadásul minden tételhez valamilyen más, kapcsolódó lemez említése társul, ami lehetőséget nyújt a kitekintésre. A könyv nem markol sokat, de azt megbízhatóan teljesíti, a lajstromba vett csaknem ezer CD jó alap a jazzgyűjtemény létrehozásához. Ami aztán tovább bővíthető. Bővítendő. (Billboard Books, New York 14,95 dollár)
Nem mindennapi eset, hogy az amerikai jazzkönyvpiacra európai szerző műve tör be. A német Thomas Fitterling a bebop stílus egyik úttörőjéről, a rendhagyó életművet létrehozó Thelonious Monk (1917-1982) zongoristáról írt monográfiát, ami 1997-ben Németországban, majd az idén Amerikában jelent meg. A szerző ma az egyik legfelkapottabb, s ami ezzel nem mindig jár együtt, képzett nyugat-európai szakíró, nem véletlen, hogy ez a könyve a jazz bölcsőjében is érdemesnek ítéltetett a kiadásra. Fitterling hármas tükörben láthatja Monk pályáját. Beszámol életének fontos állomásairól, elemzi zenéjét, s a könyv legnagyobb hányadában egyenként veszi nagyító alá Monk lemezeit. A kép, ami ebből kikerekedik, a zseniális zeneszerzőé, hangszerelőé, zongoristáé és zenekarvezetőé. Monkot életében is, halála után is sokan őrültnek tartották, zárkózott magatartása, excentrikus viselkedése nehezítette munkásságának megértését, szögletes, végletesen disszonáns zenéje a mai napig vízválasztó a jazzhez közelítők számára. Nem véletlen, hogy mindmáig olyan kevés érdemleges írás látott róla napvilágot szülőhazájában. Fitterling tudományos alapossággal, ugyanakkor a személyes vonzódásból következően nagy beleérzéssel megírt könyve a szakirodalom új, nélkülözhetetlen darabja. Amit feltehetőleg érdeklődéssel vesznek kézbe az óceán túlsó partján a jazzkedvelők, és innen is az angolul értők. (Barkeley Hills Books, USA, 15,95 dollár.)
(Zárójelben jegyezzük meg, hogy ugyanez a kiadó adta ki Kevin Whitehead New Dutch Swing című könyvét, amelyik a hollandiai Amsterdam város jazzéletét taglalja. Vajh, adódna amerikai szerző és kiadó, aki és amelyik Budapest jazzéletét tartaná érdemesnek a bemutatásra!)
(Magyar Nemzet, 1998)