Ezüstkorongok
Hanghű körökben alaptétel, hogy míg a mikrobarázdás lemez minőségi szempontból forradalmasította a hangvisszaadást, a CD megjelenése mennyiségi értelemben hozott változást a hanghordozók terjedésében.
Az ortodox bakelitlemez-pártiak legfőbb érve a digitális hangrögzítéssel szemben a hangzás rideg, személytelen volta, ám tény, hogy másfél évtized alatt az ezüstlemez csaknem teljesen kiszorította a piacról a hagyományos lemezt, s a fejlődés útja beláthatatlan.
A realitás egyelőre a CD, ez a fél kézbe fogható, műanyag vagy kartondobozban tárolt korongocska, amely az utóbbi évtizedben a zene fő hordozójává vált. Bakelitlemezek újabban alig készülnek, különben is: keveseknek futja arra, hogy több ezer dollárt áldozzanak a hangzási tulajdonságaikat visszaadni képes lemezjátszók vásárlására. S ma már a korábban fenntartásokkal kezelt ezüstlemezt sem tehet egy kézlegyintéssel elintézni. Jó ideje forgalomban vannak igényesebb kivitelű, fokozottan hangzáshű CD-k, amelyeknek már a csúcsváltozata is megjelent az amerikai üzletekben, igaz, egyelőre csúcsáron. Ezzel párhuzamosan a hangrögzítés napjainkban a 20, illetve 24 bites átírással olyan minőségi fejlődésen megy át, ami lehetővé teszi a régebbi, recsegő-ropogó, tompa felvételek kitisztítását, feljavítását Ha valami, akkor ez véglegesen eldöntheti a lakklemez és a CD közötti, valójában egyre szűkebb körű küzdelmet. Az igazi vízválasztó ma már ugyanis nem a CD és a bakelit között, hanem az első generációs ezüstlemezek és az újra kevert, fejlettebb digitális technikával átírt változatok között húzódik.
Legyen bár valakinek birtokában Charlie Parker összes lemeze, ha meghallgatja a Verve cég Master Edition sorozatában megjelent ezüstkorongokat, azok megszólalásához viszonyítva fogyatékosnak fogja érezni féltve őrzött bakelitjeinek hangzását. Példa bőven akad. Az Impulse! márkanévvel sorozatban jelennek meg a hatvanas évek avantgárd dzsesszfelvételeinek újrakiadásai, köztük gyűjteményes formában, többlemezes dobozokban John Coltrane művel. A Blue Note kiadó az egykori felvételeket készítő legendás hangmérnök, Rudi van Gelder újrakeverésében jelenteti meg hatvanas évekbeli termésének javát. De nem is kell ennyit visszalépnünk az időben: Miles Davis Bitsches Brew című, stílusteremtő 1969-es albumának újabb, eddig kiadatlan felvételekkel bővített, újrakevert változata a tavalyi év szenzációja lett A Columbia cég Legacy felcímmel, javított hangzásképpel, többnyire ismertlen változatokkal kiegészítve teszi közzé a jazz klasszikusainak régebbi felvételeit A hagyományos LP-koncepciónak bealkonyult, az új gyűjteményes kiadások szerkesztői nem az egykori lemzek szerint, hanem a művész fejlődését dokumentáló időrendi sorrendbe állítják a felvételeket.
(Napi Magyarország, 2000)