Sztárok és trónkövetelők (Down Beat kritikusi lista)
A világ legtekintélyesebb dzsessz-szaklapja, a Chicagóban megjelenő Down Beat minden évben közzé teszi a kritikusok és az olvasók listáját a legjobb, illetve a legnépszerűbb dzsesszmuzsikusokról.
A hagyomány 39 éve tartja magát, jóllehet többen megkérdőjelezik az efféle szavazások eredményének esztétikai érvényességét.
Kikre adták szavazatukat az idén a kritikusok? Igazi meglepetés alig akad, a régi, jól bejáratott nevek vezetik a listákat. Figyelmet kívánó mozgások inkább a kislistán indultak meg, körvonalazva a dzsessz '90-es évekbeli főbb jellegzetességeit,
Az év lemeze meglehetősen egyértelműen Charlie Haden és az általa harmadszor újjászervezett Liberation Music Orchestra Álomőrző című koncept-albuma, amely az 1969-es és 1983-as elődök után ismét a faji egyenlőség és az emberi szabadságjogok mellett tesz hitet. Talán nem véletlen, hogy a kiadó Blue Note cég lett ez év hanglemeztársasága is.
Az év művésze immár sokadik alkalommal Wynton Marsalis, akit egyben a legjobb trombitásnak tartanak. A legjobb hangszerelő Carla Blay, zeneszerző Henry Threadgill. A nagyzenekarok élére a legendás vezető halála után is aktív Count Basie Band került, míg az akusztikus együttesek listáját Phil Woods, az elektromosokét John Scofield vezeti. Továbbá kategóriák: szopránszaxofon Steve Lacy, altszaxofon Frank Morgan, tenorszaxofon Sony Rollins, baritonszaxofon Hamiett Bluiett, harsona Ray Anderson, klarinét John Carter, fuvola James Newton, vibrafon Milt Jackson, akusztikus zongora Cecil Taylor, orgona Jimmy Smith, szintetizátor Sun Ra, akusztikus gitár Jim Hall, elektramos gitár John Scofield, akusztikus bőgő Charlie Haden, elektromos bőgő Steve Swallow, hegedű Stephane Grappelli, dob Max Roach, ütőhangszerek Nana Vasconcelos, egyéb hangszerek Toots Thielemans, énekes Joe Williams, énekesnő Betty Cartor, énekegyüttes Take 6.
Az állandóságot tükröző nagylista mellett kevésbé ismert, sőt ismeretlen nevek is feltűntek a nagyobb figyelmet érdemlő tehetségeik között. A 84 kritikus szavazata alapján például az év művésze Geri Allen, hangszerelője John Zorn, zeneszerzője Ed Wilkerson, alkusztikus együttese a Harper Brothers, trombitása Roy Hargrove, altszaxofonosa Bobby Watson, tenorosa Joe Lovano, klarinétosa Don Byron, vibrafonosa Steve Nelson, orgonistája Barbara Dennerlein, elektromos bőgőse Bill Laswell, hegedűse Terry Jennoure, dobosa Marvin „Smitty" Smith, énekese Harry Connick, énekegyüttese a New York Voices.
Állandóság és változás jellemzi a kilencvenes évek kezdetének dzsesszmuzsikáját, amit a Down Beat listái is szemléletesen tükröznek. Miles Davis váratlan halála előre jelzi: az ötvenes években útnak indult nagy generáció lassan lelép a színről. Az évtizedben a dzsessz nagy átrendeződése várható, ami éppúgy magával hozhatja a neokonzervativizmus megerősödését, mint új dimenziók felé nyitó irányzatok jelentkezését.
(Új Magyarország, 1991)