Bábügy, anno 1985
Csaknem három évvel ezelőtt, 1983 januárjában foglalkoztunk legutóbb a debreceni bábjátszás helyzetével, egyáltalán: a gyermekek műsoros szórakoztatásának kérdésével. Akkor azt ígértük, 1985-ben visszatérünk a témára, s választ keresünk arra, hogy milyen változások történtek az eltelt időben.
Akkori áttekintésünk nem túl szívderítő képet mutatott. A bábjátszással szemben megnövekedett igények kielégítése, amatőr csoportok esetleges hivatása volt, s az előadások színvonala sokszor nem ütötte meg a kívánt mértéket. A továbblépés módjairól eltérő elképzeléseket tápláltak a város és a megye kulturális szerveinek, intézményeinek vezetői; abban azonban kölcsönösen egyetértettek, hogy belátható időn belül a város szellemi rangjához méltó megoldást kell találni a legifjabb korosztályok szempontjából elodázhatatlan kérdésre. A bábjátszás ugyanis nem csupán a mesevilág közvetítésének egyik formája, hanem a gyermekek esztétikai és vizuális nevelésének mással nem pótolható eszköze; debreceni központjának létrehozása éppen ezért egyszerre fontos közművelődési és pedagógiai feladat.
Hogyan állnak a dolgok most, 1985 végén?
Örömmel adunk hírt jelentős előrelépésekről. A XIII. kongresszusra készülődvén a városi pártbizottság feladattervében megfogalmazta a debreceni bábjátszás fejlesztésének kívánalmát. Ezt követően az érintett szervek képviselői 1984 őszén egyeztették elképzeléseiket, miszerint a távlati cél egy önálló, hivatásos bábszínház létrehozása, aminek megvalósítása érdekében folyamatosan keresni kell a lehetőségeket. Ezzel összhangban március 1-től a városi tanács négy státust biztosított az addig amatőrként a Kölcsey Művelődési Központ és más szervek támogatását élvező Vojtina bábegyüttes számára; amely keret január 1-től újabb státussal bővül. A művelődési központ pedig meghatározott előadásszám – évi 120 – ellenében vállalta az együttes működési feltételeinek (termek, világítás, műszak, adminisztráció, előállítási költségek, forgalmazás) biztosítását.
Pillanatnyilag tehát úgy fest a helyzet, hogy adottak egy rendesen működő bábszínház félhivatásos alapjai. Az ötfős Vojtina bábegyüttes tagjainak korábbi létbizonytalansága megszűnt, erejüket, energiájukat most már bábelőadások létrehozására fordíthatják. Körülményeik ehhez azonban még nem teljesen professzionálisak, hiszen egy hivatásos társulat létét egészen más jogi, adminisztratív és gazdasági keretek szabályozzák. Státusba vételük komoly eredményként könyvelhető el; a kérdés az, hogy a hivatásossá váláshoz rendelkezésre állnak-e a kellő feltételek.
A Vojtina, s így a debreceni bábozás jelenlegi bázisa a Kölcsey Művelődési Központ bábszínháza a hozzá kapcsolódó kiszolgáló egységekkel. Sajnos, tervezésekor ez a rész amatőr, s nem profi igények kielégítésére készült, ennélfogva, noha a terem technikai felszereltsége országosan is kiváló, méretei nem teszik alkalmassá arra, hogy egy hivatásos társulat otthona legyen. Az előadótér mindössze 120 személyes, így lehetetlen benne rentábilis előadásokat tartani. Vasárnap délelőttönként gyakran tumultuózus jelenetek játszódnak le a bejutásért, ami újfent azt bizonyítja, hogy nagyon nagy szükség volna egy tágasabb, valóban hivatásos bábszínházra. El kell azonban árulnunk, hogy a költségvetési keretek ismeretében ennek a fenntartó szervek a VII. ötéves tervben kevés esélyét látják.
A művelődési központ saját erejéből csak a jelenlegi, félhivatásos állapot fenntartására vállalkozhat. Megfontolandó az is, hogy a majdan létrejövő társulat Pécshez hasonlóan, a színház egyik tagozataként, vagy önálló egységként szerveződjön. Akár így, akár úgy hozza a sors, ez városi, megyei, sőt miniszteriális döntéseket és hozzájárulásokat kíván; a helyi adottságok ehhez kevésnek látszanak. Tegyük mindjárt azt is hozzá: a bábjátszás helyzete országosan megoldatlan, a bábozás a kultúra szerkezetében mindeddig nem kapta meg a jelentőségének megfelelő erkölcsi és anyagi elismerést; ezért is hárulhat művelésében döntő szerep amatőrökre.
A tárgyi feltételek megteremtése azonban csak egyik kritériuma a hivatásos színház létrehozásának. Ehhez legalább olyan fontos a személyi bázis kialakítása. A fenntartók véleménye szerint a Vojtina jelenlegi formájában része lehet a fejlesztésnek, de a majdani társulat megalakításához legalább tíz további státusra, jól képzett, avatott bábjátékosokra, rendezőkre, dramaturgokra volna szükség. Ezért próbál most a városi tanács külön engedélyért folyamodni a minisztériumhoz bábstúdió beindítása dolgában: országosan kevés a bábos szakember, ezért szükséges a helyi erőforrásokat is kiaknázni. A hivatásossá válás feltétele ugyanis a színészi diploma, s ezt nem adják kellő képzettség nélkül.
A fejlődés útja azonban a profi színház létrehozásáig sem lezárt. A hazai bábműhelyekkel kialakított élő kapcsolat, vendégművészek időnkénti meghívása folyamatos inspirációt adhat a szakmai gyarapodáshoz, az előrelépéshez. Ehhez feltétlenül szükséges biztosítani a lehetőségeket. S közben természetesen összehangolt lépésekben állandóan keresni kell a módját a végső cél elérésének: az önálló debreceni bábszínház létrehozásának.
(Hajdú-bihari Napló, 1985)