Két évad között (Balogh Tibor, a kecskeméti színház dramaturgja)

Balogh Tibor 1977-ben végzett a debrece­ni Kossuth Egyetem magyar-orosz szakán. Iroda­lomról, filmről, színházról jelentek meg kritikái, tanulmányai különböző lapokban, folyó­ira­tokban, könyvekben. Dolgozott a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Magyar Színházművészeti Szövetségben. 1982 óta a kecskeméti Katona József Színház drama­turgja. Debrecenben szü­letett, s ha csak te­heti, ma is a városban tartózkodik.

• A közvéleményben nagy érdeklődést váltott ki a kecskeméti színházban nemrég bekövet­kezett radikális vezetőségváltás. A nyilatkozatokból, rádióriportokból és a kó­sza hírekből egymásnak ellentmondó ma­gyarázatok kerekednek ki a furcsa „trón­fosztásról". Ön indokolt­nak tartotta a válto­zást?

- Nem. Éspedig két okból. Korainak íté­lem a bizalom megvonását Szőnyi G. Sán­dortól, a volt művészeti vezetőtől. Ehhez is­merni kellene az előzményeket. Szinte éven­kénti személy­cserék után 1982 augusztusa óta dolgozott az a vezetés, amelyet ez év április 16-án Jancsó Miklós. Hernádi Gyu­la és Gyurkó László fölváltott. A Szőnyi G. Sándor által kívánt össze­tételű vezetés tehát csupán 7,5 hónapot dolgozott. Egy színház arculatának, társulatának kialakításához évekre van szükség. Ha én megyei illetékes volnék, aligha mernék bő félév munkája alapján ilyen drasztikus ítéletet hozni. A másik tényező, amiért indokolatlan­nak tartom a változtatást, a vezetőcsere idő­pontja. Ismeretes, hogy Magyarországon a színhá­zak­nál március-április a szerződési időszak. Jancsó Miklósék kinevezése megké­sett volt. Amikor munkába álltak, már alig találtak szerződtethető, szabad embert. A döntés a társulatot is kínos helyzetbe hozta: nem tudott mindenki elszerződni azok kö­zül, akik tartanak az új vezetéstől, a távo­zók is többnyire előnytelen szerződéseket írtak alá.

• Úgy hírlik, a színházban nem fogadta egyértelmű lelkesedés a változást.

- Amikor a társulat hírét vette Jancsó, Hernádi és Gyurkó bejelentkezésének, pá­nikhangulat tört ki. Kérték a szakszervezet művészszekciójának összehívását. A szek­cióülésen többen fölvetették a javaslatot, hogy közös levélben foglaljanak állást a régi vezetés mellett. A leve­let, amelyet a szak­szervezet a megyei és országos felügyeleti, valamint társadalmi szervekhez juttatott el, 57-en írták alá. A részvételre jogosultak kö­zül csak azok nem, akik nem tartózkod­tak a városban.

• A Film, Színház, Muzsikában publi­kált levelében Gyurkó László azt állítja, hogy az ülés résztvevőit manipulálták.

Ez nem igaz. A vezetőválasztásról folyó tárgyalások ekkor már olyan előrehala­dott állapot­ban voltak, hogy sokkal inkább a fordított irányú manipuláltság lett volna a természetes. A tárgyalások állásáról tudott a társulat. A szekcióülésen bevezetőjében ez­zel kapcsolatban a szakszervezeti titkár tol­mácsolta a megyei pártbizottság illetékes osztályvezetőjének üzenetét, hogy a döntés lényegében már megtörtént.

• Miért berzenkedett annyira a társulat a váltás ellen?

- Ezt én talán nem berzenkedésnek ne­vezném, hanem az életösztön természetes megnyilat­kozásának. Szőnyi G. Sándor je­lenléte létbiztonságot adott. Páratlan sze­rénysége, bölcsessége és tisztessége révén sokunk példaképévé vált. Vezetése idején senki nem volt kitéve az eg­zisztenciája el­leni orvtámadásnak, és a művészi feladato­kat is nagyjából érdemük szerint kap­ták a színészek. Amikor az új vezetést kinevezték, a következő évad műsorterve 80 szá­za­lék­ban már elkészült, színészekben is gondolkodva. A váltás ebből a nyugalomból billen­tette ki a társulatot. A „berzenkedés" másik oka az, hogy a művészek érezték: az elmúlt évadban Ko­máromi Attila igazgató igen következetes irányításával a színház elindult a válság­ból kivezető úton. Úgy vélték, hogy egy föl­menő ágba került kollektívát helytelen meg­bolygatni. És van egy harmadik tényező is. A mi színészeink a hagyományos színjátszás iskoláját járták ki, s látván Jancsó Miklós színházi rendezéseit – a miskolci Csárdás­királynőt, a gyulai V.N.H.M.-et, a Mata Ha­rit, majd a nyíregyházi Szép magyar tragé­diát – szakmai aggodalmuk nem tűn­hetett indokolatlannak. Befolyásolhatta a szí­nészek indulatait a Jancsó-filmek közismer­ten alacsony nézettségi indexe is. Egy szí­nész számára a teltház, a vastaps fontosabb, mint a fi­zetés.

• Az új nevek ismeretében hogyan lát­ja: erősödött-e a társulat?

- Jancsó Miklós jelenlétét tekintve azt mondhatom, hogy egyértelműen erősödött. Jancsó világhírű művész, kitűnő kapcsolat­teremtő képességével hamar maga mellé ál­líthatja a tár­sulatot; különösen, ha vezető társai reális, értelmes célokat tűznek ki a színház elé. A szín­háztól azonban 22 művé­szi állományba tartozó dolgozó szerződött el, ezen belül a színészek összlétszámának körülbelül a fele. A helyükre érkezettek szá­ma nagyobb, mert az új koncep­ció megva­lósítása érdekében a színház új státusokat kapott. A minőségi pótlás ugyanakkor lehe­tetlen. Az ötven év fölötti vezető művésze­ket aligha helyettesíthetik a hozzánk szer­ződött fiatalokkal. Az érkezettekről keveset tudhatunk. Részint a volt 25. Színház egyko­ri művészei, részint a Nemzeti Színházból eljött stúdiósok, részint a nyíregyházi szín­ház tagjai alkotják majd az új társulat ge­rincét. Minthogy a vezetők a kinevezésük­kor nem ismerték sem a régi társulatot, sem a Kecskemétre szerződni kívánókat, a mű­sortervet nem adott színészanyag figyelem­bevételével alakították ki. Ennek következ­tében sok vendégművész meghívása szük­séges. Remélem összességében erősödni fog a társulat.

• Hogyan fest az új vezetőség koncep­ciója?

- Nagyszabású. Tulajdonképpen a Bu­dapesten megszüntetett népszínházi modell mása. Ötféle játszási forma lesz: a nagyszín­ház, a kamaraszínház, a „szomszéd városok színháza", a tanyaszínház és a „beavató" színház. Amint az több nyilatkozatban el­hangzott, a cél a Duna-Tisza közi népszín­ház létrehozása, amely egyben országos, európai sőt világszínházzá válik.

• Elkészült-e már a műsorterv?

- Az első félévi nagyjából igen. Érde­kesség, hogy október 14-16. között három egymást követő napon három premier lesz a nagyszínházban: Kodály Zoltán Háry Já­nosa gyermek­szereplőkkel, Hernádi Gyula Királyi vadászat című drámája, valamint Nőuralom címmel egy olyan darab, amelyet a Lüszisztraté valamennyi feldolgozásával állítanak össze. A tervben szerepel még Molnár Ferenc, Blok, García Lorca, Tolnai Ottó, Kocsis István és Tóth Ede-Örkény István egy-egy műve. Az évadban 20-22 be­mutatót fogunk tartani összesen.

• Nem sok ez egy kicsit? A két-három tagozatú, nagy vidéki színházak sem tarta­nak tizen­kettőnél többet.

- Ha a bemutatók számát az ambíciók­hoz viszonyítom, akkor inkább kevés. Amennyiben valóra válnak a világszínház létrehozására irányuló elképzelések, meges­het majd például, hogy a Háry János New Yorkban, a Királyi vadászat Londonban fog egy időben szerepelni. Eközben azonban ide­haza a közönség és a megye vezetősége is el­várja, hogy a színházban előadás legyen. A nagy repertoárra tehát mindenképpen szük­ség van. S ha Jancsó Miklós csak megköze­lítően annyi időt tud majd szakítani a szín­házra, mint Szőnyi G. Sándor tudott, akkor már nem lehet baj.

• Kíváncsian várjuk az évadkezdést. De mivel tölti addig idejét a dramaturg?

- Mindenekelőtt igyekszem egészséges életmódot folytatni. Kertészkedem a Bocs­kaikert­ben. Ősszel aztán elkezdődik a mun­ka. Hogy mi lesz ez, azt még pontosan nem tudom, de ha igazak a hírek, hamarosan si­kerül találkoznom Gyurkó kollégámmal (őt eddig betegsége gá­tolta a huzamos kecske­méti jelenlétben), s megbeszélhetjük a konk­rét feladatokat.

• Önt, aki koráb­ban került Kecskemétre, mi tartotta a vá­rosban?

- Amikor, hírét vettem a vezetőváltás­nak, magam is elkeseredtem. Egyrészt Sző­nyi G. Sándort a közös munka során nagyon megkedveltem, másrészt bosszantott, hogy az új évad előkészítéséért végzett négy hó­napi munkám eredménye egy pillanat alatt megsemmisült. Fel­mértem, hogy számomra ez az évad óriási időbefektetés volt. Persze azokban, akik ma­radtak, okvetlenül kell az új iránti nyitottságnak lennie, hiszen egyéb­ként értelmetlen a jelenlét.

• Akkor jó munkát kívánok a következő évadhoz, s ígérem, hogy mi is ezzel a nyi­tottsággal számolunk majd be a Jancsó- Hernádi-Gyurkó féle színház egy-két pro­dukciójáról.

(Hajdú-bihari Napló, 1983)