Két évad között (Balogh Tibor, a kecskeméti színház dramaturgja)
Balogh Tibor 1977-ben végzett a debreceni Kossuth Egyetem magyar-orosz szakán. Irodalomról, filmről, színházról jelentek meg kritikái, tanulmányai különböző lapokban, folyóiratokban, könyvekben. Dolgozott a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Magyar Színházművészeti Szövetségben. 1982 óta a kecskeméti Katona József Színház dramaturgja. Debrecenben született, s ha csak teheti, ma is a városban tartózkodik.
- A közvéleményben nagy érdeklődést váltott ki a kecskeméti színházban nemrég bekövetkezett radikális vezetőségváltás. A nyilatkozatokból, rádióriportokból és a kósza hírekből egymásnak ellentmondó magyarázatok kerekednek ki a furcsa „trónfosztásról". Ön indokoltnak tartotta a változást?
- Nem. Éspedig két okból. Korainak ítélem a bizalom megvonását Szőnyi G. Sándortól, a volt művészeti vezetőtől. Ehhez ismerni kellene az előzményeket. Szinte évenkénti személycserék után 1982 augusztusa óta dolgozott az a vezetés, amelyet ez év április 16-án Jancsó Miklós. Hernádi Gyula és Gyurkó László fölváltott. A Szőnyi G. Sándor által kívánt összetételű vezetés tehát csupán 7,5 hónapot dolgozott. Egy színház arculatának, társulatának kialakításához évekre van szükség. Ha én megyei illetékes volnék, aligha mernék bő félév munkája alapján ilyen drasztikus ítéletet hozni. A másik tényező, amiért indokolatlannak tartom a változtatást, a vezetőcsere időpontja. Ismeretes, hogy Magyarországon a színházaknál március-április a szerződési időszak. Jancsó Miklósék kinevezése megkésett volt. Amikor munkába álltak, már alig találtak szerződtethető, szabad embert. A döntés a társulatot is kínos helyzetbe hozta: nem tudott mindenki elszerződni azok közül, akik tartanak az új vezetéstől, a távozók is többnyire előnytelen szerződéseket írtak alá.
- Úgy hírlik, a színházban nem fogadta egyértelmű lelkesedés a változást.
- Amikor a társulat hírét vette Jancsó, Hernádi és Gyurkó bejelentkezésének, pánikhangulat tört ki. Kérték a szakszervezet művészszekciójának összehívását. A szekcióülésen többen fölvetették a javaslatot, hogy közös levélben foglaljanak állást a régi vezetés mellett. A levelet, amelyet a szakszervezet a megyei és országos felügyeleti, valamint társadalmi szervekhez juttatott el, 57-en írták alá. A részvételre jogosultak közül csak azok nem, akik nem tartózkodtak a városban.
- A Film, Színház, Muzsikában publikált levelében Gyurkó László azt állítja, hogy az ülés résztvevőit manipulálták.
Ez nem igaz. A vezetőválasztásról folyó tárgyalások ekkor már olyan előrehaladott állapotban voltak, hogy sokkal inkább a fordított irányú manipuláltság lett volna a természetes. A tárgyalások állásáról tudott a társulat. A szekcióülésen bevezetőjében ezzel kapcsolatban a szakszervezeti titkár tolmácsolta a megyei pártbizottság illetékes osztályvezetőjének üzenetét, hogy a döntés lényegében már megtörtént.
- Miért berzenkedett annyira a társulat a váltás ellen?
- Ezt én talán nem berzenkedésnek nevezném, hanem az életösztön természetes megnyilatkozásának. Szőnyi G. Sándor jelenléte létbiztonságot adott. Páratlan szerénysége, bölcsessége és tisztessége révén sokunk példaképévé vált. Vezetése idején senki nem volt kitéve az egzisztenciája elleni orvtámadásnak, és a művészi feladatokat is nagyjából érdemük szerint kapták a színészek. Amikor az új vezetést kinevezték, a következő évad műsorterve 80 százalékban már elkészült, színészekben is gondolkodva. A váltás ebből a nyugalomból billentette ki a társulatot. A „berzenkedés" másik oka az, hogy a művészek érezték: az elmúlt évadban Komáromi Attila igazgató igen következetes irányításával a színház elindult a válságból kivezető úton. Úgy vélték, hogy egy fölmenő ágba került kollektívát helytelen megbolygatni. És van egy harmadik tényező is. A mi színészeink a hagyományos színjátszás iskoláját járták ki, s látván Jancsó Miklós színházi rendezéseit – a miskolci Csárdáskirálynőt, a gyulai V.N.H.M.-et, a Mata Harit, majd a nyíregyházi Szép magyar tragédiát – szakmai aggodalmuk nem tűnhetett indokolatlannak. Befolyásolhatta a színészek indulatait a Jancsó-filmek közismerten alacsony nézettségi indexe is. Egy színész számára a teltház, a vastaps fontosabb, mint a fizetés.
- Az új nevek ismeretében hogyan látja: erősödött-e a társulat?
- Jancsó Miklós jelenlétét tekintve azt mondhatom, hogy egyértelműen erősödött. Jancsó világhírű művész, kitűnő kapcsolatteremtő képességével hamar maga mellé állíthatja a társulatot; különösen, ha vezető társai reális, értelmes célokat tűznek ki a színház elé. A színháztól azonban 22 művészi állományba tartozó dolgozó szerződött el, ezen belül a színészek összlétszámának körülbelül a fele. A helyükre érkezettek száma nagyobb, mert az új koncepció megvalósítása érdekében a színház új státusokat kapott. A minőségi pótlás ugyanakkor lehetetlen. Az ötven év fölötti vezető művészeket aligha helyettesíthetik a hozzánk szerződött fiatalokkal. Az érkezettekről keveset tudhatunk. Részint a volt 25. Színház egykori művészei, részint a Nemzeti Színházból eljött stúdiósok, részint a nyíregyházi színház tagjai alkotják majd az új társulat gerincét. Minthogy a vezetők a kinevezésükkor nem ismerték sem a régi társulatot, sem a Kecskemétre szerződni kívánókat, a műsortervet nem adott színészanyag figyelembevételével alakították ki. Ennek következtében sok vendégművész meghívása szükséges. Remélem összességében erősödni fog a társulat.
- Hogyan fest az új vezetőség koncepciója?
- Nagyszabású. Tulajdonképpen a Budapesten megszüntetett népszínházi modell mása. Ötféle játszási forma lesz: a nagyszínház, a kamaraszínház, a „szomszéd városok színháza", a tanyaszínház és a „beavató" színház. Amint az több nyilatkozatban elhangzott, a cél a Duna-Tisza közi népszínház létrehozása, amely egyben országos, európai sőt világszínházzá válik.
- Elkészült-e már a műsorterv?
- Az első félévi nagyjából igen. Érdekesség, hogy október 14-16. között három egymást követő napon három premier lesz a nagyszínházban: Kodály Zoltán Háry Jánosa gyermekszereplőkkel, Hernádi Gyula Királyi vadászat című drámája, valamint Nőuralom címmel egy olyan darab, amelyet a Lüszisztraté valamennyi feldolgozásával állítanak össze. A tervben szerepel még Molnár Ferenc, Blok, García Lorca, Tolnai Ottó, Kocsis István és Tóth Ede-Örkény István egy-egy műve. Az évadban 20-22 bemutatót fogunk tartani összesen.
- Nem sok ez egy kicsit? A két-három tagozatú, nagy vidéki színházak sem tartanak tizenkettőnél többet.
- Ha a bemutatók számát az ambíciókhoz viszonyítom, akkor inkább kevés. Amennyiben valóra válnak a világszínház létrehozására irányuló elképzelések, megeshet majd például, hogy a Háry János New Yorkban, a Királyi vadászat Londonban fog egy időben szerepelni. Eközben azonban idehaza a közönség és a megye vezetősége is elvárja, hogy a színházban előadás legyen. A nagy repertoárra tehát mindenképpen szükség van. S ha Jancsó Miklós csak megközelítően annyi időt tud majd szakítani a színházra, mint Szőnyi G. Sándor tudott, akkor már nem lehet baj.
- Kíváncsian várjuk az évadkezdést. De mivel tölti addig idejét a dramaturg?
- Mindenekelőtt igyekszem egészséges életmódot folytatni. Kertészkedem a Bocskaikertben. Ősszel aztán elkezdődik a munka. Hogy mi lesz ez, azt még pontosan nem tudom, de ha igazak a hírek, hamarosan sikerül találkoznom Gyurkó kollégámmal (őt eddig betegsége gátolta a huzamos kecskeméti jelenlétben), s megbeszélhetjük a konkrét feladatokat.
- Önt, aki korábban került Kecskemétre, mi tartotta a városban?
- Amikor, hírét vettem a vezetőváltásnak, magam is elkeseredtem. Egyrészt Szőnyi G. Sándort a közös munka során nagyon megkedveltem, másrészt bosszantott, hogy az új évad előkészítéséért végzett négy hónapi munkám eredménye egy pillanat alatt megsemmisült. Felmértem, hogy számomra ez az évad óriási időbefektetés volt. Persze azokban, akik maradtak, okvetlenül kell az új iránti nyitottságnak lennie, hiszen egyébként értelmetlen a jelenlét.
- Akkor jó munkát kívánok a következő évadhoz, s ígérem, hogy mi is ezzel a nyitottsággal számolunk majd be a Jancsó- Hernádi-Gyurkó féle színház egy-két produkciójáról.
(Hajdú-bihari Napló, 1983)