Mesél a bécsi erdő (Ödön von Horvath Nyíregyházán)

 

Mesél, bizony mesél a bécsi erdő, de nem hűtőládákról, hi-fi tornyokról, videókról mesél. Ez a bécsi erdő Ödön von Horváth jóvoltából a nyí­regyházi Móricz Zsigmond Színház­ban szegénységről, munkanélküli­ségről, gazdasági válságról, családi tragédiákról mesél. A kedélyes, "gemütlich" polgárvilágot ért megráz­kódtatásról mesél, a fecsegő felszín alatt hallgató mélyről, a bontakozó zűrzavarról, a fenyegető barnainges veszedelemről. Kínosan aktuális mesét mond az osztrák szerző meséje. Nem azért, mert nálunk is szegénység, munka­nélkü­liség, gazdasági válság van, hogy másról ne beszéljünk. Ezt mi is tudjuk, ezért nem kell Bécsbe utaznunk. De a magyarok az utób­bi évben nem is ezért utaztak a szomszéd fővárosba: s ez az, ami élővé teszi Horváth színművét. Mert nézése közben az ember elme­reng, hogy azok közül, akik minden valutáris praktikát latba vetve ro­hammal foglalták el a bécsi üzlet­közpon­tot, vajon hányan látták-olvasták ezt a "népszínjátékot"? Va­jon kalandozó magyarjaink, akik Trabantjaikon cipelték haza a hűtő­ládákat, színes tévéket, mennyi időt töltöttek a Monarchia egykori központjának, a büszke császárvá­rosnak a megtekintésével? A számí­tógépek és a banánkilók beszerzése közben vajon mennyi energiát for­dítottak a látnivalók, a kulturális nevezetességek bejárására? Ödön von Horváth, ha ma élne, bi­zonyára csípős írásban mesélne a magyarok dicső bécsi hadjáratáról. Kedvelt stiláris eszköze volt az iró­nia, még ha a Móricz Zsigmond Színház melodrámát csinált is da­rabjából. De mert jó író volt, meg­mutatná azt is, ami a jelenségek mögött húzódik. A hosszas elzárt­ságból kitörő felszabadultságot, a gyarapodás természetes vágyát, a technikai javak üdvös megjelené­sét, a polgároknak az állam packázásaival dacoló élelmességét. És azt, hogy nem feltétlenül az egyes ember magatartásának következ­ménye, ha Európa nevet a magya­rokon és lenézi őket mohóságukért. Valószínűleg ezt írná a részben ma­gyar származású osztrák szerző, ha élne. De Ödön von Horváth 1931-ben vetette papírra a Mesél a bécsi erdőt, s 1938-ban meghalt. A bécsi erdő ma is áll; de ki fogja megmon­dani, hogy miről mesél?

(ÚTON, 1989)