A gyökerektől a kortárs jazzig (Kollmann Gábor)

A nagyzenekari játék magyarországi terjesztésében meghatározó szerepet játszik az 1998-ban alakult Budapest Jazz Orchestra (BJO). Kolmann Gábor szaxofonművésszel, igazgatóval az együttes helyzetéről és terveiről beszélgettünk.

• Jól tudom, hogy a BJO az egyetlen, hivatásos jazzmuzsikusokból álló big band Magyar­országon?

- Az első, professzionális alapon szerveződött és folyamatosan működő magyar big band, amelyben hivatásos zenészek, túlnyomórészt jazzmuzsikusok játszanak.

• A zenekar a magyar zenei élet aktív szereplője, fellépéseik mindig eseményszámba men­nek. Most éppen magyar énekesekkel kezdtek sorozatot a Budapest Jazz Clubban.

- Három hónap három szombat estéjén három kiváló magyar énekes a vendégünk. Október elején Malek Andrea énekelt velünk, novemberben Harcsa Veronika, decemberben Szulák Andrea lesz a szólistánk. A műsorokban a velünk dolgozott külföldi hangszerelők, előadók szerzeményeit is előadjuk.

• Kevés magyar együttes dicsekedhet ilyen rangos külföldi közreműködői névsorral, mint a BJO.

- Büszkék is vagyunk rá. Kétszer volt vendégünk Peter Erskine dobos, George Duke bil­lentyűs és Ed Neumeister harsonaművész, akinek több hangszerelését Grammy díjra jelölték. De említhetjük Mark Nightingale, Chris Potter, Ken Peplowski, vagy a leg­fris­sebben Butch Lacy nevét, akivel új lemezünket készítettük. Ezeknek az együtt­működéseknek nemzetközi vonatkozásai is vannak: Neumeister révén felléptünk a bécsi Porgy and Bess klubban, és most egy dániai turné körvonalazódik, ami Dánia EU-el­nökségi kulturális programjának lehet része. Tavaly a Wynton Marsalis által szervezett francia Marciac Jazzfesztiválra kaptunk meghívást Tony Lakatos vezetésével.

• A big band-irodalom valamennyi irányzatát szerepeltetik repertoárjukon.

- Valóban, a szving korszaktól a main stream kiválóságain át a jazz-rockig terjed a színkép. Mindig is az volt a célunk, hogy a kortárs zene művelése mellett ápoljuk a kapcsolatot a gyökerekkel. Ráadásul azok az előadók, akik velünk játszottak, nekünk ajándékozták a hangszereléseiket. Nagy eredmény, hogy a műfaj világnagyságai megbízható partnernek tekintenek bennünket.

• Saját fellépéseiken túl ösztönző szerepet játszanak a magyar big band kultúra nép­szerű­sítésében is.

- Nagy sikerrel működik a balatonboglári nyári táborunk, és aktív szervezői vagyunk a budapesti big band találkozónak és fesztiválnak is. Annak idején sok városban működtek amatőr zenekarok, a városi ifjúsági fúvószenekarok akkoriban kezdtek big banddé ala­kulni. Igyekeztünk közbenjárni iskoláknál, önkormányzatoknál, hogy ezek létre jöhes­senek, és hogy a fiatalok zeneiskolás tanulmányaik közben vagy után is folytathassák a zenélést.

• Milyen körülmények között dolgoznak?

- Ha van titkunk, az a sok munka. Nincs fenntartónk, az államtól és a XI. kerületi önkor­mányzattól minden évben annyi támogatást kapunk, hogy a saját szervezésű kon­cert­jeinket rendes körülmények között tudjuk lebonyolítani, de sokfelé pályázunk is. Sajnos, tőlünk függetlenül alakult ki az a helyzet, hogy a lehetőségekhez kell igazítani a mű­kö­désünket. Képtelenek vagyunk a financiális, szervezési és tervezési hátteret megteremteni egy nagyzenekar működéséhez.

• A zenekari tagság nem megélhetési forrás. Mi motiválja mégis a tagokat?

- A befektetett idő, energia és a közös élmények. E nagyzenekari jazz-zenének nem nagyon volt előzménye Magyarországon. Akadt ugyan egy-két szakember, néhány ideig-óráig létező big band, de egyik sem bizonyult olyan tartósnak, amit más országok együttesei elmond­hatnak magukról. Ezért sok mindent újra fel kellett fedezni, megtanulni azoktól, akik velünk dolgoznak. Oláh Kálmánnal készített Images című lemezünket az amerikai szaksajtó is nagyon kedvezően értékelte. Már önállóan is képesek vagyunk ezt a magas színvonalat hozni.

• Az amerikai eredetű jazz az évtizedek során a világ számos országában, így Magyar­or­szágon is a zenekultúra szerves részévé vált. Magyar muzsikusok játsszák magyar kö­zön­ségnek, kialakult a szervezői és befogadói közege, oktatási háttere. Szentségtörés felvetni azt a gondolatot, hogy ez az állami gondoskodásban is érvényesülhetne, azaz a telje­sítménye alapján a BJO a jazz kiemelten támogatott, netán nemzeti intézménnyé váljon?

- Ennek nagyon örülnénk, és nyugodt szívvel mondhatom, hogy meg tudnánk szolgálni. Nem akarom magunkat más műfajokban régebben tevékenykedő, kiérdemelt helyzetben lévő együttesekkel összevetni, de mi is megdolgoztunk valamiért, ami még nem talált meg bennünket. Kemény munkával létrejött az amerikai zenészek körében is ismert és nagyon kedvezően megítélt együttes, de a végcél az lenne, hogy a magyar zenekultúrát képviseljük magas szinten itthon és külföldön. A kiegyensúlyozott működés teremtené meg annak lehetőségét, hogy vendégek meghívásán túl saját műhelymunkánkkal, illetve magyar szerzők és hangszerelők kompozícióinak bemutatásával is ilyen intenzitással és eredménnyel tudjunk foglalkozni.

Magyar Nemzet, 2011)