Lázadás az Opus klubban (Rebellions)

Nemcsak a zenével, hanem a névválasztással is kifejezte tiltakozását a klímaváltozás és minden jogsértés ellen a francia és amerikai muzsikusok alkotta Rebellion(s) kvartett, amely korábbi bemutatkozását követően január 21-én ismét fellépett Budapesten.

A vacsorájukat békésen fogyasztó látogatókat bizonyára váratlanul érték a 16 éves üdvöske, Greta Thunberg asztalukon nyomtatásban elhelyezett, laptopról is felhangzó szavai a Földet fenyegető veszélyekről. De nemcsak az ő szövegei voltak olvashatók a papíron és hallhatók a koncerten: André Malraux francia író (egykori kulturális miniszter), Paul Robeson amerikai spirituálé-énekes, Emma Gonzalés, a gimnáziumi lövöldözést túlélő 20 éves amerikai aktivista és a nők egyenjogúságát hirdető 1791-es deklaráció szövegei is gyúanyagként szolgáltak a különleges koncerthez, amely a politikai üzenetek és a jazz szimbiózisát volt hivatva megteremteni.

A jazz és a költészet kapcsolata sok évtizedes múltra és szakirodalomra tekint vissza, de aktuálpolitikai tartalmak megfogalmazására eddig kevesen vállalkoztak. Nem véletlenül. A kezdeményezés most is felemás eredménnyel járt: a franciául és angolul bejátszott szövegeket, ha érthetőek és értelmezhetőek lettek volna is, elnyomták az egyidejű zenei aláfestések, kommentálások, reagálások. Pedig kiváló hangszeresek álltak a színpadon: a francia Sylvain Rifflet (tenorszaxofon) és Sebastien Boisseau (nagybőgő), az amerikai Jon Irabagon (mezzoszaxofon) és Jim Black (dob) személyében élvonalbeli muzsikusok szövetkeztek erre a programra.

Hogy nem történt, annak elsődlegesen a szó és a zene már említett különállása volt az oka. Zenére várva a hallgató nem szívesen teszi ki magát a napjait egyébként is behálózó politikai üzeneteknek. Rokonszenves és érthető a francia-amerikai együttes globális aggodalma, de a verbalitás helyett inkább a zenére kíváncsi a hallgató. Amit, egyébként hallhattunk, az modern jazz volt a javából. A műsorfüzet a jazz, a free jazz, a repetitív zene és a minimal music elegyét említi az együttes játékáról szólva. A program eklektikussága kétségtelenül megmutatkozott, de nem annyira a stílusok, mint inkább a darabok karakterének különbözőségében. Volt szabad játék, és volt rock-ritmusra épülő energiabomba is, többnyire tagolt formában. A második részben elhangzó, Keith Jarrett zongorista Impulse!-korszakára emlékeztető lírai kompozíció kivételével egyedi jellegű és hangzású zenék szóltak, remek egyéni teljesítményekkel. A karmester természetesen Rifflet volt, mellette az egyébként nem kevésbé mesteri hangszeres Irabagon másodlagos szerepet játszott. Szenvedélyes, ritmikus bőgőzésével magára vonta figyelmet Boisseau, csakúgy, mint egyéni játékmódjával Jim Black dobos. A kvartetthez az utolsó számban a belga Guillaume Orti, a január 25-én ugyanitt bemutatkozó Twinning formáció szaxofonosa is csatlakozott stílusos szólóval.

Ráadást nem igényelt a közönség, ami annak jele volt, hogy a program csak részben találkozott a jelenlévők tetszésével. Mint tudni lehet, a koncert után a csapat stúdióba vonult, hogy lemezre vegye műsorát. A BMC Records képviselői bíznak abban, hogy a szövegeket kézben tartva a hallgatók teljesebb képet kapnak a zene üzenetéről is.

https://magyarjazz.hu/koncertbeszamolok/397-lazadas-az-opus-klubban