Keith Jarrett zenébe emelte Budapestet

Akik ott voltak, kivételes élményként őrizhetik magukban azt az estét. Nemcsak azért, mert a jazz legnagyobb élő rögtönzőjeként számon tartott amerikai előadó fellépései ritkaság számba mentek, hanem azért is, mert az „Improvizációk szólózongorára” címmel hirdetett hangverseny kivételes, személyes bepillantást engedett művészetébe. A környezeti zajokra rigorózusan érzékeny Jarrett játék közben nem nagyon vett tudomást a közönségről, de – talán szeretet feléje áradó megnyilvánulásai, talán a Bartók Béla nevét viselő helyszín miatt – a végéhez közeledve vallomásszerűen megemlített, hogy köze van Magyarországhoz, egyik nagymamája ugyanis itt született.

És most kezünkben van a Művészetek Palotájában 2016. július 3-án rögzített varázslatos este anyaga dupla CD-n, fehér borítóján a Duna és a budai vár romantikus hangulatú, szürkületi képével. A felvételeit 1971 óta gondozó német ECM kiadó gyakorlatilag a zongorista minden koncertjéről felvételt készít, az archívum kincseit pedig folyamatosan közzé teszi. Az európai turné a bajor fővárosban zárult, amelynek zenéje három évvel később München 2016 címmel hasonló kettős CD-n került piacra. A jelek szerint a kiadó és a művész a budapesti koncertet is olyan minőségűnek ítélte meg, amely érdemes arra, hogy a zeneszeretők szélesebb köre számára váljék hozzáférhetővé.

Zenei és idegenforgalmi szempontból is nagy jelentősége van annak, hogy a legnépszerűbb jazz-zongorista új lemeze a világ minden részébe elviszi a magyar főváros nevét. Még akkor is, ha az elhangzott tizenkét, cím nélküli darab nem tartozik Jarrett legkönnyebben befogadható produktumai közé. Mintha összefüggő zenemű részei volnának, a borító számokkal jelzi a rövidebb-hosszabb, az improvizációk során kompozíciókká rendeződő tételeket, és csak az utolsót nevesíti Blues-ként; amihez ráadásként két örökzöld, az It’s A Lonesome Old Town és az Answer Me, My Love társul.

A koncert első fele „váratlanul érhette a szépen megformált dallamok, lágy, moll harmóniák igézetében összesereglett híveket: viharos futamok kergetőztek, ütköztek, atonális hangzatok torlódtak egymásra, idővel lassuló tempóban” – írtuk beszámolónkban. Ekkor inkább a kortárs zene felé hajló, szabad képzettársításokkal élő Jarrett foglalt helyet a hangszer mögött. A gyönyörűséges dallamairól, zsongító hangzásairól és szuggesztív előadásmódjáról ismert előadóval a második részben találkozhatott a közönség, amely a felszólításnak megfelelően pisszenés nélkül ülte végig, majd köszönte meg viharos tapssal a rendkívüli szellemi és érzelmi koncentrációt kívánó teljesítményt).

A kivételes rögtönzőkészség és az alkotó géniusz szárnyalásának ünnepe lett ez az este, amelyen nem a szavak, hanem a hangok játszották a főszerepet. Megközelítéséhez, értelmezéséhez a CD sem nyújt verbális kapaszkodót. Valójában nincs is rá szükség: ezt a zenét nem elemezni kell, hanem nyitott füllel és lélekkel hallgatni. Megjutalmaz érte.

(Magyar Nemzet, 2020)

https://magyarnemzet.hu/kultura/keith-jarrett-zenebe-emelte-budapestet-9...