Kovács Ferenc: Hatok
Klasszikus zene, népzene, világzene, jazz – van egy ember, Kovács Ferenc, a magyar zenei élet sokoldalúan tehetséges muzsikusa, akinek zenei univerzumában mindez békésen megfér egymás mellett. A „Hatok” jazzlemeznek készült, de a számokat szerzőként jegyző trombitás-énekes ezúttal is több forrásból merít. A nyolc számból négy vers-megzenésítés: ritka, üdvözlendő kísérlet. Jancsó Zoltán mélyértelműnek mutatkozó szövegei sajnos nem mentesek a közhelyes megfogalmazásoktól („kósza szél”, „végtelen dallam”, „utolsó csók”, „tiszta szív”, „örök vándor”, „szemed tüzében” stb.), ami súlytalanítja a dalok „üzenetét”. A zene sem emeli magasabb régiókba az anyagot: a lemezt nyitó „Angyalok vigyáznak ránk” stilizált szamba, „Az utolsó nyár” ugyancsak latinos beütésű, míg a „Csillaghajsza” egyik strófája cigányosan gajdolós. Váczi Eszter sejtelmesen fátyolos hangjával szemben Kovács Ferenc sorvégeken elnyújtott, affektáló énekmódja bántóan kellemetlen; bölcsebb volna a hangszernél maradnia.
Izgalmasabb világra nyitnak a zenekari számok, amelyek magyar és kárpát-medencei népzenei elemekből építkeznek („Sobri”, „Ballada” és a nagy lélegzetű „Bújdosik az árva madár”), illetve a modális Miles Davis előtt tisztelelegnek („Remember Miles”). Az átgondoltan szerkesztett, dinamikusan építkező kompozíciók tág teret engednek az egyéni, olykor kollektív improvizációknak. A Dresch és a Djabe zenekar tagjaiból alakult a Hatok, Kovács Ferenc (trombita), Dresch Mihály (szaxofon, furulya), Schreck Ferenc (harsona), Kovács Zoltán (zongora), Szandai Mátyás (bőgő), Banai Szilárd (dob) együttese. Remek hangszeres teljesítményüknek köszönhető, hogy az útkereső, eklektikus lemez emlékezetes percekkel írja be magát a hallgató winchesterébe.
***
(Gramofon, 2006/2)