Két jó barát (Debski-Vasvári)
Voltak előzmények. Találkozások Varsóban, Pesten, esetleg Debrecenben. Fesztiválokon, jazzműhelyekben. Kiderült, hasonló az érdeklődés, az ízlés, az érzés. Együtt itták egymás borát. Aztán együtt dolgoztak. A lengyel és a magyarok. Az első lemez: Back in Nang, Vissza Nangba, 1989-ben. Debski hegedűn és billentyűs hangszereken, Vasvári bőgőn, a szlovák Jan Fabriczky dobon, Csepregi Gyula tenorszaxofonon, László Attila gitáron, Zsoldos Béla ütőhangszereken. Közép-európai jazz-útlevéllel. A kapcsolat nem szakadt meg, kettős fúzió lett belőle: lengyel-magyar fúziós zene.
Krzesimir Debski. Extravagáns hegedűs, bohém komponista, vérbeli muzsikus. A nyolcvanas évek közepén otthon csaknem minden díjat besepert, amit lehetett. Két centivel a föld felett jár, s ha nagyot lép, lába akkor sem tapossa le a füvet. Szláv, s mint ilyen, alanya azonnali asszociációknak. Nagy lélek; kicsit érzelmes, búsongó, de büszke hegedűhanggal. Dallamfordulatai, hajlításai azonnal felismerhetőek. Folyik belőle a zene.
Vasvári Pál. Pontos, alkalmazkodó bőgős, ha kell, basszusgitáros. Ambíciózus menedzser: összehozta a csapatot, kijárta a felvételeket, megszervezte a fellépéseket. Soha nem a köldökét nézi, mert tudja, abból csak kancsalság lehet. A többiek: Csepregi tenoron és szopránon, Tóth Gyula gitáron, Solti János dobokon. A csapat.
Debski-Vasvári Group: Montreali ballada, 1991-ből. Nincs új a nap alatt: jazz és rock vagy rock és jazz. Fúzió. Autóban, liften, esetleg ágyban, párnák közt. Egyszerű, már-már banális témák, aztán hidroplánon feltűnik Debski, és a levegőbe emeli az építményt. Száll, köröz vele néhányat, majd újra a vízre ereszti. Egy bárányfelhő tetejéről időnként Pat Metheny néz alá. Arca elégedettséget tükröz. A publikum a parton EKG-zik, agykontrollozik. Aztán rájön: nem a szívnek, nem a tudatnak. A fülnek. Ha a másik bezárul, mielőtt a zene kiszökhetne rajta, odabenn marad. Kellemesen bizsergetve a hallójáratokat.
Back In Nang
Krzesimir Debski – hegedű, Vasvári Pál – basszusgitár, Csepregi Gyula – szaxofon, Tóth Gyula – gitár, Solti János – dob
(Petőfi Rádió, 1992)