USA 6. Berklee, az amerikai jazzoktatás fellegvára

A Fubright-ösztöndíjat ugyan a Rutgers Egyetem newarki jazzarchívumának látogatására kaptam, de amerikai utam hiányos maradt volna az első számú jazzképző intézmény felkeresése nélkül. A bostoni utat az is motiválta, hogy honfitársunk, Gárdonyi László volt a házigazdám és kalauzom, aki a zongora tanszék professzoraként oktatja a jövő jazzmuzsikusait.

Gardony. Jól kimondható vezetéknév, ékezet nélkül, persze a hangsúly az angol nyelvnek megfelelően a második szótagra esik. Ismert név a szakmában. Ahogy legutóbbi lemezének kritikusa megjegyezte: a nagyobb elismertséget érdemelő muzsikusok fajtájából.

Gárdonyi László

Véletlen, hogy néhány nappal korábban lemezkiadója, a Sunnyside Records tulajdonosával találkoztam New Yorkban, aki megemlítette, hogy magyar művész is szerepel a listájukon. Őt tehát magyarként tartják számon, miközben Gárdonyi László véglegesen elcserélte hazáját három évtizeddel ezelőtt. Még abból az időből ismerem, amikor Lakatos Tónival a Bacillus együttesben játszott. Barátsággal fogadott. Eleinte furcsának tartottam, hogy feleségével hol angolul, hol magyarul beszélnek, de tudomásul kell venni, hogy annak, aki hosszú évek óta ebben a közegben él, könnyebb az ország nyelvén megszólalni. Amerikában egymillió jazzmuzsikus van, Gárdonyi László esélye egy a tízezerhez volt a „recording artist” cím eléréséhez. Neki sikerült. Ha jól számolom, hetedik CD-je jelent meg a Sunnyside kiadónál; legutóbbi, „Clarity” című szóló lemezét is kedvezően értékelték az amerikai jazzlapok.

S. Jay Kennedy

Gárdonyi László szerdától péntekig 18 órában tanít a Berklee-n. Volt olyan szíves, hogy körbe vezetett az intézményben, és találkozót szervezett meg S. Jay Kennedy rektorhelyettessel, tehát átfogó képet kaphattam a bostoni főiskola működéséről. Erről majd könyvemben számolok be részletesen. A JazzMa.hu olvasóinak inkább fényképeken mutatom be a bostoni iskolát, amelynek jelenleg 4300 hallgatója van a világ minden részéről. Korábban több magyar (Tzumo, Bacsó Kristóf, Németh Ferenc, Czirják Csaba) diák végzett itt, egy kivétellel mindannyian hazatértek a diploma megszerzése után.

Otthon elterjedt nézet, hogy a bostoni iskola afféle muzsikusgyár: száz számra bocsátja ki a végzetteket, de kevés, a jazz jelenét és jövőjét meghatározó kreatív zenész kerül ki padsoraiból. Gárdonyi László nem igazán értettette, és cáfolta is a felvetést: zongoraóráin egyértelműen személyre szabottan a tehetséggondozásra, az egyéni képességek kibontakoztatására törekszik. Természetesen van meghatározott tanterv és tanmenet, de a tanárnak készen kell állnia a hallgatókat foglalkoztató legkülönfélébb stiláris és esztétikai kérdések megválaszolására. Szobájában megmutatta részben saját beszerzésű kottatárát, amely az egész jazztörténetet átfogja. És még valami, ami a Berklee-t megkülönbözteti az Amerikában nagy számban található egyetemi jazztanszékektől: itt intenzív jazzélet folyik, hallgatók, tanárok, volt növendékek és meghívott előadók fellépéseivel, ami bevezeti a hallgatókat a koncertezés gyakorlatába.

Találkozónk végén S. Jay Kennedy rektorhelyettes különleges ajándékkal lepett meg: a Berklee College of Music első ötven évét bemutató, 1995-ben kiadott impozáns könyvvel. Amelynek oldalait lapozva kiderül, hogy a bostoni intézetben így vagy úgy mindenki megfordult, aki valamit számít a jazz világában.

(jazzma.hu, 2013)