Tisztelgés a huszadi századi zene rögtönzőművésze előtt (Charlie Parker)

Charlie Parker szaxofonost a lexikonok a jazz meghatározó, stílusteremtő alakjai között tartják számon

Az 1920-ban Kansas Cityben született muzsikus mindössze harmincnégy évet élt, de a ’40-es években létrejött bebop stílus úttörőjeként élenjáró szerepet vitt a modern jazz kialakulásában. Motorja volt annak a fiatal, színes bőrű, intellektuálisan pallérozott muzsikusok által kezdeményezett mozgalomnak, amelynek elege lett a kor tánczenéjeként nagyzenekarok által művelt szving mechanikus előadási gyakorlatából. Négy-öttagú kisegyüttes, az egyéniség szerepének hangsúlyozása, harmóniákra épülő, virtuóz előadásmód, szaggatott, nyugtalan ritmus, – az új játékmód képviselői a jazzt művészetként határozták meg a szórakoztató zenével szemben. Bonyolultsága, disszonáns hangzása miatt a bebop soha nem talált utat a közönség szélesebb köréhez, de megtermékenyítő hatást gyakorolt a muzsikusok újabb nemzedékeire.

A jazz világában élő hagyomány, művészi hitvallás a főhajtás az előző korok kiemelkedő muzsikusai előtt. Polcokat töltenének meg a bebop fő konstruktőre előtt tisztelgő felvételek is; a legújabb, The Passion of Charlie Parker című CD azonban minden eddigitől különbözik. Ötlete Larry Klein producer fejéből pattant ki, aki nem reprodukálni, nem újraértelmezni, hanem továbbgondolni kívánta a nagy előd zenéjét. A korabeli téma-rögtönzés-téma szerkezet helyébe a muzsikusok ihlető együttműködésén alapuló, modern nyelvezet létrehozását célozta meg, amelyet – feltételezése szerint –  Parker is használna, ha még élne. A Bartók zenéje iránt is érdeklődő szaxofonos élete végén ugyanis azt tervezte, hogy Párizsba megy Edgar Varésenél és Nadja Boulangernél tanulni.

A lemezen két rövid, rögtönzött közjáték kivételével Parker szerzeményei hangzanak fel, amelyekhez David Bearwald írt szövegeket. Rendhagyó az anyagot keretbe foglaló forma is: szövegkönyv nélküli zenés passiójáték, amely a művész hányatott életének főbb állomásait, helyzeteit és a hozzá kapcsolódó személyeket jeleníti meg. Születés, halál, ifjúság, házasság, kiteljesedés Chicagóban és New Yorkban, csaknem végzetes út Los Angelesbe, majd zárásként, apoteózisként diadalmas bemutatkozás Párizsban, ahol a zene újítójaként ünnepelték.

Az összeállításban kiváló erők közreműködtek. Parkert Jeffrey Wright színész és Gregory Porter jazzénekes, a feleségét Melody Gardot, Madeleine Peyroux, Kandace Springs és a kortárs zene ünnepelt énekes-karmestere, Barbara Hannigan személyesíti meg, de jut szerep Kurt Elling, Luciana Souza jazzénekeseknek és Párizsból a franciául éneklő Camille Bertaultnak is. A korszerű hangzású, időnként kozmikus dimenziókba hatoló zenei koncepció megvalósításában olyan jeles hangszeresek vettek részt, mint a végig intenzíven jelen lévő Donny McCaslin (tenorszaxofon), továbbá Craig Taborn (billentyűs hangszerek), Ben Monder (gitár), Scott Colley és Larry Grenadier (bőgő), Eric Harland és Mark Giuliana (dob).

A páratlan improvizációs készséggel megáldott Parker zsenije szétfeszítette szervezete mentális és fizikai határait: a lelkében viaskodó angyalok és ördögök küzdelmének önpusztító életmóddal vetett véget. Pokol és mennyország, szenvedés és megdicsőülés, hétköznapiság és transzcendencia kettősségében fogant művészete a XX. század zenéjének kiemelkedő fejezete, amelyet hatásosan idéz meg ez a különleges vállalkozás. (Impulse! Records, 2017)

(Magyar Nemzet, 2017)