Az 1978-ban született Dés András jazzmuzsikusnak vallja magát, de kortársaihoz hasonlóan tágan értelmezi a fogalmat. Érdeklődése sokirányú, ütőhangszeresként pop-, népzenei és világzenei együttesekben játszott. Harmadik önálló lemeze is különféle hatásokat mutat, sokféle irányba nyit. Rendhagyó felállás: két akusztikus gitár, ütőhangszerek. Hangulatkeltésben, karakterek megrajzolásában, egymásra figyelő, ihletett rögtönzésekben, dinamikai árnyalásokban egyaránt jeleskedő, fiatal muzsikusok: Fenyvesi Márton acélhúros gitáron játszik, pedálokat és loopot is használ, ifj. Tóth István nylonhúros gitárt penget, a zenekarvezető balkezével ütőhangszereket szólaltat meg, a jobbal pedig dobosként színezi a zenét. Két közös szerzeményen kívül hét az ő kompozíciója; hangkeltő eszközeivel példás önmegtartóztatással veszi ki részét a cizellált, ízléses kamarazene létrehozásából.
****
(Gramofon, 2017/2)
