Kovács Linda: Recycle

Feladvány ez a lemez. Három szám más sorrendben hangzik el, mint ahogy a borítón szerepel, a 18:15 perc hosszúságúnak jelölt utolsó felvétel pedig 6:40-kor befejeződik, majd négy perc után úgy folytatódik, mintha víz alól szólna. Ha ez posztmodern játék, megfejtést igényel, de valószínűbb, hogy a technikai ördöge a ludas benne. A szlovák kiadó gondozásában megjelent CD a budapesti Opus jazzklubban 2015 februárjában rögzített koncert feltehetőleg nem teljes anyagát tartalmazza, a tiszta játékidő ugyanis 38 perc. Kevés. Ének, gitár, effektek, ütőhangszerek – olvasható az előadók, azaz Kovács Linda, Fenyvesi Márton és Dés András neve után. Más típusú zene esetében hiányosnak érezhetnénk a felállást, az elektronika azonban radikálisan kitágítja a megszólalás lehetőségeit. Három saját, közös szerzeményen kívül három átértelmezett örökzöld (I’ll Remember April, Bye, Bye Blackbird, The Way You Look Tonight) és egy popfeldolgozás (Kurt Cobain: Come As You Are) hangzik el, korántsem a hagyományos szólista-kíséret szereposztásban. A rögtönzéses játékban az ének gyakran szöveg nélküli, vokális szólamként illeszkedik az instrumentális hangképbe. Akár együttesként is jegyezhetnék az anyagot, hiszen a hangszerek és a gerjesztett hanghullámok az elektronikusan átalakított emberi hanghoz hasonló mértékben veszik ki részüket a zene létrehozásából (A Just Thinking of You című rövid etűdben nincs is ének.) A hangzás olykor Pat Metheny ’80-es évekbeli vokális lemezeinek vagy Winand Gábor felvételeinek auráját idézi, a játék azonban a bevett (jazz)fordulatokat tudatosan kerülő experimentális irányok felé nyit. Az előadásmód visszafogott, melankolikus – kevesebb technika, több szenvedély, nagyobb dinamikai amplitúdó hatásosabbá tehette volna.

3,5

(Gramofon, 2017/4)