A zene és a szellem embere
Adalékok Szabados György zongoraművész életművének utóéletéhez
Improvizációkra épülő performatív zenék esetében alapvető művészetelméleti kérdés, hogy milyen módon maradhat fenn, létezhet tovább, kelhet új életre a kottákban csak vázlatosan rögzített, az adott időhöz és az előadók, elsősorban a szerző személyéhez kötődő művek.
A jazz történetében a folytonos alkotáskényszer okozta lelki terhek és az önpusztító életmód miatt sok példa van muzsikusok korai halálára. A XX. század mérvadó amerikai szaxofonosa, John Coltrane (1926-1967) pályája is hamar véget ért, mégsem mondható, hogy életműve torzóban maradt volna. Az 1950-es évek kötött stílusától a (majdnem teljesen) szabad zenéig eljutó muzsikusnak nem nagyon volt hova tovább lépnie. Gazdagon dokumentált játéka így is az egyetemes zene kiemelkedő teljesítményei között kér magának helyet.
Mi a helyzet olyan alkotókkal, mint Szabados György (1939-2011), akik nem jazz-zenésznek, hanem muzsikusnak tartották magukat, és akiknek zenéje nem illeszkedik az ismert és elfogadott műfaji kategóriákba? A magyar improvizatív zene/free jazz úttörőjeként és legnagyobb hatású képviselőjeként az 1980-as évekkel kezdődően kultikus tisztelettel övezett, Liszt-díjjal kitüntetett zeneszerző, zongoraművész halála előtt három hónappal kapta meg a művészetét legmagasabb hivatalos szinten elismerő Kossuth-díjat – akkor, amikor betegsége miatt már nem nyílt módja a folytatásra.
Ennek a tanulmánynak az a feltételezés adta a kiindulópontját, hogy a kategóriák fölött álló, különböző zenei elemeket, kompozíciós technikákat és előadásmódokat önálló hangzásvilágban egyesítő, a spontaneitásnak és a pillanatnak teret adó, a közreműködő muzsikusok egyéniségére építő, művészi igényű zenét teremtő, rendkívüli kisugárzású alkotó-előadó életműve a halálával lezárult, nem rekonstruálható, nem folytatható. Az adatgyűjtés közben szerzett ismeretek azonban felülírták ezt a feltevést.
A Szabados halála óta eltelt bő évtizedben a kutatás elsődleges forrásaként használt internetes médiafelületeken meglepően sok hír, hivatkozás, méltatás, interjú, kritika jelent meg. Az természetesnek vehető, hogy az őt jazzmuzsikusként számon tartó jazzma.hu és magyarjazz.hu/jazz.hu portálok felületein bukkant elő legöbbször a neve (317 illetve 37 találat). De az már tágabb érvényű következtetésekre ad okot, hogy száznál több közlemény önálló tételként foglalkozik a személyével ésa hozzá kapcsolódó eseményekkel. A leltár alapján képet alkothatunk Szabados utóéletéről; legalábbis arról, ami a nyilvánosságban látható és tudható.
Szavakban
Szabados György halálának híre 2011-ben bejárta a magyar sajtót, több médium érdemleges közlésben emlékezett meg róla. Az irodalmijelen.hu, a hvg.hu, a zene.hu, a 24.hu, a blikk.hu (!) az MTI hírét vette át, amely az életrajzi adatokon kívül értékelést is tartalmazott: „Zenéje rendkívül dinamikus, a hagyomány és a modernitás értelmében is európai és magyar zene, telve a spontaneitás frissességével és a szellem erejével. Alkotói felfogását a kompozíció és a szabad improvizáció harmóniájára alapozza.” Egyes portálok, mint a mediawave.hu és a hirosnaptar.hu, személyes hangütéssel búcsúztak tőle. (A demokrata.hu halálának nyolcadik évfordulóján közölt vallomásos megemlékezést.) A verbális megemlékezések sorából kiemelkedik a jazzma.hu képriportja a Farkasréti temetőben tartott szertartásról.
Két lap nagyobb terjedelmű, önálló írással köszönt el az elhunyttól. A szinhaz.hu „Sose felejtsétek el ezt a Világot” címmel áttekintette pályájának állomásait, számba vette lemezeit, könyveit, és ismertette a temetése napján a Fonó Budai Zeneházban tervezett megemlékezés programját. A lap idézte Szőke Szabolcs muzsikus nyilatkozatát: „A magyar zene meghatározó személyiségét vesztette el, akit a Ligeti-Kurtág sorban kell elhelyezni zenetörténetileg, csak ő nem kompozícióban gondolkodott, hanem szabad improvizációban.”
A Szabadosnak rendszeresen nagy teret szentelő jazzma-hu már másnap közölte a Magyarkanizsán élő Bicskei Zoltán grafikus, filmrendező visszaemlékezését, aki az életmű és a fogadtatás értékelésére is vállalkozott: „A nagyfokú rögtönzéssel, a valódi, élő zeneiséggel születő muzsikájával szemben hol távolságtartó, hol elítélő volt a társadalmi közeg. A zenét stílusokon felül élő művészetével, az amerikai utánzásokba és szellemtelen megalkuvásokba tört magyar jazzvilág éppúgy nem tudott mit kezdeni, mint a rendszerekbe merevült komponált zene akadémikus világa.” „Muzsikájának zsoltáros harangozása, himnikus életigenlése, ez az izzófényű, hites és életerős szellemi világ, ami hallgatóságát mindenkor katartikus magasságokba emelte, természetszerűleg nem kellett sem a szocializmus, sem a kapitalizmus sötét materialista világának.” Az írást átvette a szerbiai magyarszo.rs portál.
Személyesen
Egy művész emléke elsősorban azokban él tovább, akikre életében közvetlen hatással volt. Szabados sok gyászoló részvételével és állami tiszteletadással rendezett temetését virrasztás követte a Fonó Budai Zeneházban, ahol maga is többször zenélt. Barcsik Géza, a jazz.hu munkatársa tíz évvel később, az újabb megemlékezés kapcsán megrendült szavakkal, képes riportban idézte fel az estet, amelyen Kobzos Kiss Tamás, A MAKUZ, Kathy Horváth Lajos, Szőke Szabolcs együttese, Erdélyi György, Berecz András, Dresch Mihály együttese, a Grencsó Kollektíva, Binder Károly, Borbély Mihály, Benkő Róbert, a Magony együttes, Mezei Szilárd, Márkos Albert, Geröly Tamás együttese, Vaskó Zsolt, Fehérváy Lilla és a Villő énekegyüttes rótta le kegyeletét különböző formációkban, hosszú zenefolyamatot alkotva.
A mester szellemét néhány nappal a temetés után a gyulai várfesztiválon is megidézték a vele korábban játszó muzsikusok: Dresch Mihály, Grencsó István, Borbély Mihály szaxofonosok, Kovács Ferenc hegedűs-trombitás, Márkos Albert csellista, Benkő Róbert bőgős és Geröly Tamás ütőhangszeres.
Az elmúlt évtizedben a szabadosi zene megjelenítésének legfőbb letéteményese a MAKUZ (Magyar Királyi Udvari Zenekar) egykori tagja, Grencsó István volt. A sokoldalú fúvós előbb 2014-ben Open Collective nevű együttesével a komáromi Mediawave fesztiválon szólaltatta meg szerzeményeit, majd a budapesti Opus jazzklubban, 2015-ben pedig Sárváron, a Nádasdy vár dísztermében adott koncert követett. Utóbbiról Gróf István számolt be a sarvarikum.hu portálon. Grencsó 2015-ben Nagymaroson, Szabados lakóhelyén útjára indította az Adyton Szabad Zene Műhely és Alkotó Együttlét elnevezésű tábort. (Az Adyton Szabados egyik emblematikus műve.) Ennek középpontjában a társművészetekre (irodalom, képző- és fotóművészetművészet) is kiterjedő zenei-szellemi tevékenység állt a mester gondolatiságának jegyében. Az egyhetes kurzusokra Erdélyből és a Felvidékről is érkeztek résztvevők. A napi foglalkozásokat követően esténként a tanárok és vendégművészek muzsikáltak, a táborok közös rögtönzéses zenéléssel zárultak. Év közben, két-három szezonban a nyári együttléteknek helyet adó Sigil Kávézó-galériában Adyton-estek biztosították a folytonosságot. Ezeken Molnár Csaba dramaturg-szerkesztő vezetésével különböző művészeti ágak képviselői mutatkoztak be. A beszélgetésekhez és kiállításokhoz élő zene társult a Grencsó István-Benkő Róbert kettős és további jeles muzsikusok, köztük Dukay Barnabás zeneszerző-zongoraművész és Szabó Sándor gitárművész közreműködésével. A tábor, amelyről folyamatosan tudósított a jazzma.hu és a Magyar Nemzet, a COVID-járvány idején szünetelt, majd anyagi források, azaz állami támogatás hiányában kénytelen volt felfüggeszteni tevékenységét.
Szabados távozása óta új zenésznemzedék nőtt fel, amelynek tagjai már nem ismerték őt, de nyitottságukkal és az improvizációhoz való hozzáállásukkal rokon felfogást képviselnek. Geröly Tamás hívására Szabados halálának tizedik évfordulóján, 2021-ben fiatalok léptek színpadra a Fonó Budai Zeneházban. Az eseményt széles körű publicitás kísérte, a jazzma.hu, a fidelio.hu, a magyarnemzet.hu, a kultúra.hu, a jazz.hu, a vaskarika.hu előzetesekben, illetve beszámolókban foglalkozott vele. A koncerten a Choose Extra Cheese együttes és a Pozsár Máté Szextett blokkját követően a Rezervátum Orchestra un. irányított szabad rögtönzéssel adózott Szabados emlékének. A történeti hűség kedvéért álljon itt a közreműködők neve: Ajtai Péter (bőgő), Ávéd János (szaxofon), Baranyi Bence (dobok), Berta Zalán (basszusgitár), Boldi Tamás (zongora), Cseke Dániel (szaxofon), Dóczi Bence (gitár), Gyárfás Attila (dobok), Hock Ernő (bőgő), Kováts Zoltán Sándor (bőgő), Kováts Gergő (szaxofon), Menyhért Márton (gitár), Miklós Szilveszter (dobok), Pozsár Máté (zongora) és Szelevényi Vito (trombita).
Eseményben
Szabados Györgyre halálát követően különböző rendezvényeken emlékezett a magyar zenei élet. A Café Budapest Kortárs Zenei Fesztiválon az Olasz Kulturális Intézetben neki ajánlott esten az Időzene és Bartók Concertója hangzott fel a Budafoki Dohnányi Zenekar és a Nemzeti Énekkar közreműködésével, Hollerung Gábor vezényletével. A koncertről a revizoronline.hu írt kritikát. A Debreceni Jazzbarátok Köre 2011 őszén Grencsó Istvánt látta vendégül emlékestjén. Budapesten a Hagyományok Háza nagy érdeklődéssel kísért estjén 2014-ben filmvetítéssel és a Grencsó Open Collective fellépésével egybekötött beszélgetésen adóztak Szabados emlékének. Az események titkos története című, az 1956-as forradalom előtt tisztelgő film a debreceni Csokonai Színházban 2006-ban adott koncertet örökíti meg Mispál Attila rendezésében. Az estről a jazzma.hu két, fotókkal illusztrált beszámolót is közölt.
Szabadoshoz közel állt Magyarkanizsa, a vajdasági magyar kulturális élet fontos helyszíne, amelynek jazzfesztiválján többször szerepelt. A Művészetek Házában 2022-ben Az idők szelleme a kortárs zenében címmel rendezett emléknapon Bicskei Zoltán mutatta be az MMA Szabados-könyvét, majd kerekasztal-beszélgetés idézte fel a muzsikus alakját. A napot magyarországi népzenészek és a Zentán élő Mezei Szilárd szeptettjének koncertje zárta. Az eseményről a szerb rtv.rs televízió és a magyarszo.rs lap riportban tudósított.
Szabados életének utolsó évtizedét a Dunakanyar gyönyörű látványt kínáló településén, Nagymaroson töltötte. Születésének 75. évfordulója alkalmából, tiszteletének kifejezéseként a város emléktáblával jelölte meg lakóházát. Az avató ünnepségen szép számú érdeklődő jelenlétében Petrovics László polgármester és Kodolányi Gyula költő, esszéista mondott beszédet. Az eseményről hírt adott a jazzma.hu.
Digitálisan
Aligha van magyar alkotó, akinek életművét olyan teljességben mutatná fel egy internetes portál, mint a The World of György Szabados/Szabados György világa. A 2015-ben indult honlap kezdeményezője, fenntartója és szerkesztője német magánszemély, a művész zenéje iránt elkötelezett, Würzburg közelében élő Rudolf Kraus. A magyar, német és angol nyelvű, folyamatosan frissülő honlap Szabados örökségének ápolását és nemzetközi bemutatását tűzte ki célul. A magyarul nem beszélő, magát szerényen webmesternek nevező lapgazda munkáját egykori muzsikustársak, barátok segítik, akik vállalták az óriási mennyiségű anyag felkutatását, digitalizálását és fordítását. Az audiovizuális felvételek gyűjtésében és annotálásában a szombathelyi Bognár Ferenc végzett felbecsülhetetlen értékű munkát, míg Ráduly Mihály muzsikusokkal és kortársakkal készített interjúkkal járult hozzá a profil bővítéséhez. Mindezek eredményeként a honlapon Szabados összes ismert és ismeretlen felvétele hallható, általa publikált és róla szóló írás olvasható. Az egyedülálló adatbázis hungarikum lehetne, ha akadna magyar intézmény, amely a fenntartását vállalná.
Tudományosan
Nem volt tagja, a Magyar Művészeti Akadémia mégis kerekasztal-beszélgetést, könyv- és filmbemutatót, koncertet magába foglaló emléknap állította középpontba alakját 2019 novemberében, születésének 80. évében. Az MMA székházában Bicskei Zoltán házigazda felvezetésével Bert Noglik (Lipcse) zenetörténész, Binder Károly (Budapest) zeneszerző, zongorista, Nemanja Sovtić (Újvidék) és Windhager Ákos (Budapest) zeneelméleti írók, Pozsár Máté (Budapest) zongorista, zeneszerző méltatta Szabados munkásságát. Az előadásokat követően Fejérvári Gergely, az MMA Könyvkiadó vezető szerkesztője bemutatta az előadók írásaiból összeállított Szabados című tanulmánykötetet, amely az első próbálkozás az életmű tudományos megközelítésére.
Este a Pesti Vigadóban levetítették Medgyesi Gabriella rendező „…Csak az ének” című költői portréfilmjét, amit utóbb a köztelevízió csatornái is műsorukra tűztek az MMA-portrék sorozatban. A napot a Grencsó Open Collective koncertje zárta Dresch Mihály (szaxofon) és Mezei Szilárd (brácsa) közreműködésével. A műsorban a Halott-táncoltatás, az Esküvő, a Fohász és az Adyton című Szabados-kompozíciók hangzottak fel. Az eseményekről több lap (vasarnap.hu, nepszava.hu, jazz.hu, jazzma.hu) előzetest vagy beszámolót közölt. Külföldi kapcsolódás: Bert Noglik esszéje megjelent a vezető német szaklap, a Jazzpodium 2020/5-6. számában, amiről hírt adott a magyarjazz.hu.
Szabados zenéje az alkalmi közleményeken túl már elméleti-tudományos publikációknak is tárgya. Ajtai Péter nagybőgős Szabados György és az ókori Kína zenefilozófiája című tanulmánya a parlandu.hu oldalon olvasható. Retkes Attila zenetörténész a Gramofon periodikában közölte a modern magyar jazz kialakulásával, Szabadossal és tanítványaival foglalkozó írásait. A Replika társadalomtudományi folyóirat a jazz-zenének szentelte 2017/1-2 számát. Ebben, az előző és következő számban három részben közlik Ráduly Mihály muzsikus Bognár Bulcsú szociológussal folytatott „Nem a tagadást kell tagadni, hanem állítani kell” című elemző-beszélgetését. A dupla szám közli Havas Ádám „A szabadság dogmatizmusa és a dogmatizmus szabadsága – Különbségtételek rendszere a mainstream-free jazz dichotómiában” című tanulmányát is. A szociológusnak Angliában 2022-ben publikált The Genesis and Structure of the Hungarian Jazz Diaspora című könyve úgyszintén érinti a Szabados-jelenséget. Több ízben utal Szabadosra Párniczky András gitáros is „Csak tiszta forrásból – Bartók Béla zenéjének tovább élése a jazzben” című DLA doktori értekezésében (olvasható az lfze.hu honlapon).
Korongon
Szabados zenéjét nemcsak az életében készült felvételek, hanem a halála után megjelent kiadványok, interpretációk őrzik. A győri székhelyű Győrfree Műhely koncertfelvételek kiadásával járul hozzá a hangzó anyagok körének bővítéséhez. Fülöp Péter irányításával a 2001-es évvel kezdődően módszertani kiadványok formájában 19 CD-t tettek közzé olyan kulcsfontosságú darabokkal, mint a Baltás Zsoltár vagy a Készülődés a csatára. A sorozat a muzsikus halálával sem szakadt meg, a Virrasztás és az In Memoriam Szabados György című Cd-k 2011-ben, a Szabad egyensúlyok 2104-ben jelent meg.
Grencsó Istvánnak a mestere által képviselt szabad zenélés iránti elkötelezettsége a Hunnia Records gondozásában megjelent Derengés című dupla CD-vel is kifejezésre jutott. Az Open Collective Mezei Szilárd (brácsa), Meggyes Ádám (trombita, duda), Fazekas Ábel (klarinét, duda) és Kováts Gergő (baritonszaxofon, duda) közreműködésével alkotó módon közelített Szabados kisebb formációkra írt darabjaihoz (Esküvő, Fohász, Adyton, Ajánlás asszonyainknak, Halott-táncoltatás, Regölés). A lelki azonosulással, ihletett tolmácsolásban felhangzó tisztelgés itthon és Amerikában is (downtownmusicgallery.com, jazzword.com) kedvező fogadtatásban részesült.
Rejtett kincsként került elő a Fonó Budai Zeneház hangtárából az a felvétel, amely Szabados György és Kanalas Éva 1997-es koncertjét rögzítette. Az énekesnő Tengri (Mindenség) címmel saját kiadásban jelentette meg az anyagot. A tizenöt népdalt és két zongoraszólót tartalmazó CD-n a zongora és az ének rögtönzéses, szabad együttműködése kevesek által érzékelt új hangot hozott a kortárs magyar zenébe. A lemezbemutató koncertet 2021-ben a budapesti Nemzeti Színházban tartották, ahol a zongora mögött Pozsár Máté ült, nagybőgőn Benkő Róbert kapcsolódott be az előadásba. A közönség nem az egykori koncert reinkarnációjának, hanem újrateremtésének lehetett tanúja.
Szabados utolsó nemzetközi együttműködéseként a BMC Records 2011-ben posthumus kiadványként jelentette meg a svájci avantgárd muzsikussal, Joëlle Léandre nagybőgőssel Magyarkanizsán adott koncert felvételét Live at Magyarkanizsa címmel.
Írásban
Szabados György nemcsak muzsikus, hanem gondolkodó, szellemi lény is volt. Sokat írt, sokszor kérték nyilatkozatra. Az összegyűjtött anyagot a szombathelyi B.K.L. Kiadó három kötetben jelentette meg. Az elsőben (2008) saját írásai, a másodikban (2011) versei, a harmadikban (2015) beszélgetései és interjúi olvashatók. Az Írások III. könyv bemutatóját a budapesti vár könyvesboltjában és Nagymaroson, az Adyton-estek keretében tartották.
Bicskei Zoltán zenei érdeklődésének alakulására a legnagyobb hatást Szabados gyakorolta, akivel baráti, alkotótársi viszonyba került. Több lemezének borítóján az ő grafikái láthatók, és kísérő szövegekkel is segített értelmezni a zenéket. A szív sorsa című, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet (Zenta) gondozásában megjelent, Magyarországon is forgalmazott könyvében a Szabadost és a jazz autentikusnak tartott vonulatát képviselő előadókat méltató írásait gyűjtötte egybe. Az MMA klubjában tartott bemutatóról a jazzma,hu tudósított.
Simon Géza Gábor zenetörténész-diszkográfus jóvoltából ugyan születtek a magyar jazz fejezeteit taglaló könyvek, de a napjainkig vezető első átfogó munkát Jávorszky Béla Szilárd zenei szakíró tette le az asztalra 2014-ben. A magyar jazz története című, széles körű tájékozódáson alapuló kötet több oldalon ismerteti Szabados életútját, „a hazai free jazz elindítójának”, a „Dresch Mihály által kiteljesedett „magyar jazz” legfőbb szellemi atyjának” nevezve őt.
A szellemi javak beérésének a jelek szerint nincs időbeli korlátja. A Harangok/Boldogasszony című, szóló zongoradarabokat tartalmazó Cd 2008-ban, Szabados életében jelent meg, de a Magyar Krónika folyóirat évekkel késsőbb, 78. számában közölt róla lelkes méltatást a nagymarosi kötődésű Győrffy Ákos költő tollából. Hasonló visszacsatolásként az orszagut.com kétheti lapban 2022-ben jelent meg Windhager Ákos elemzése az 1984-es Adyton lemezről. Ugyanott Szabó Balázs 2020-ban írt elismerő kritikát a Szabados című könyvről. Az ujforras.hu folyóirat Az óceán válaszol. Szabados György és a „szabados” jazz című esszéjében Papp Máté emelkedett stílusban értekezik a muzsikus művészetéről.
A felfedezések sorába illeszkedik Polai György Egy „talált tárgy” elé című közleménye a Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 2015/1-es számában, amely a nagykanizsai jazzklubban 1974-ben Ornette Colemanról John Coltrane-ről és Don Cherryről tartott Szabados-előadás leirata.
Solymosi Tari Emőke zenetörténész az MMA honlapján a Szabadoshoz vokális szólamok tolmácsolójaként kapcsolódó Kobzos Kiss Tamás pályaképét vázolja fel, megemlítve, hogy a hangszeres-énekes példaképének és mesterének tartotta a zongoraművészt. Itt kell megemlíteni a Mediawave Alapítvány portálját (mediawave.hu), amely évtizedekre visszamenően nagy mennyiségű, Szabadossal is kapcsolatos audiovizuális anyagot és írást tárol.
A jazzma.hu Szabados halálának ötödik, majd születésének 80. évfordulója alkalmából körkérdés intézett egykori muzsikustársaihoz, hogy az együtt töltött időkről nyilatkozzanak. A kérdésekre többek között Dresch Mihály, Ráduly Mihály, Grencsó István és Geröly Tamás válaszolt. Az Etnofon kiadó 2021-ben Szabasonak szentelte podcast-sorozatának egyik adását, amely a kulturpart.hu portálon hallgatható meg.
A Szabados-honlap létrehozója, Rudolf Kraus a Magyar Nemzet 2016-os interjújában e sorok szerzőjének nyilatkozott a muzsikushoz fűződő kapcsolatáról. Ennek kapcsán nem kerülhető el, hogy szó essen a Szabados pályáját évtizedeken át követő, különböző lapokban megjelent saját publikációimról, amelyeket A jazz ideje (1999) és Magyar jazznapló (2022) könyvek külön fejezeteiben gyűjtöttem össze. Néhánynak utóélete is van: a jazzma.hu 2015-ben újra közölte a Valóság folyóiratban (1980), majd a Zenekultúránk című kötetben megjelent Szabados-interjúmat és a 60. születésnapját 1999-ben köszöntő rádiós koncertről a Napi Magyarországban írt Szabados György és kora című beszámolómat.
Számokban
Szabados életében nemzetközi ismertségre és tekintélyre tett szert; elsősorban német nyelvterületen koncertezett és talált értő közönségre. Mivel lemezeiből külföldön kevés lehet forgalomban, a zenéje iránt megnyilvánuló érdeklődésről az internetes felületek adhatnak támpontokat. A youtube.com-on több felvétele és interjúja is elérhető; a számok százakban, ezrekben mért letöltéseket mutatnak. A spotify.com online szolgáltató négy lemezét tette közzé, regisztrált hallgatottság nélkül. (Megjegyzendő: Bartók vagy Ligeti követőinek száma sem haladja meg az ezreket-tízezreket, míg a popzene csillagjai sok milliós letöltöttséggel és az ebből következő bevételekkel számolhatnak.)
Tudjuk, a mennyiségi mutatók nem értékmérői az életműveknek. Szabados György elsősorban fellépéseivel, leginkább szólózongora-játékával gyakorolt hatást a közönségre. Manapság valószínűtlenül hangzik, hogy az elvontság magasabb régióiba emelkedő zene olyan ünneplésben részesüljön, ahogyan a Debreceni Jazznapok kétezres közönsége 1984-ben az Anthony Braxton amerikai szaxofonossal közös játékát fogadta.
Vannak művészek, akiknek zenéjét a hallgatók és tisztelgők szűk, de elhivatott köre élteti. Mint látható és tudható, nem eredménytelenül.