Tommy Smith: Evolution

Az edinburghi születésű szaxofonos nevét nálunk kevesen ismerik, pedig a lemezen közremű­ködő sztárcsapat névsora azt jelzi: nem akárkivel állunk szemben. Tommy Smith nemcsak kiválóan kezeli a szaxofont, hanem figyelemre méltó zeneszerző is. Kevés európai mu­zsikussal fordul elő, hogy a Berklee Schoolból kikerülve a nagyhírű Blue Note kiadó szerződ­tesse és jelentesse meg lemezeit, mint az a skót fiatallal a 90-es évek elején történt. Smith aztán visszatért hazájába, ahol a Linn céggel jegyezte el magát, de kapcsolata az Újvilággal – a mai jazz élmezőnyével – nem szakadt meg, mint azt legújabb munkája is tanúsítja. Joe Lovano, John Scofield, John Patitucci, Bill Stewart és az angol John Taylor (zongora) alkotják a szextettet – ez a felállás Smith kedvelt formációja. A hat muzsikus hat szerzeményt szólaltat meg, mindegyik a zenekarvezető kompozíciója. Nem először fordul elő, hogy ihlető forrása egy skót költő, esetünkben a nekünk elsődlegesen a magyar versirodalom angol nyelvű tolmácsolójaként fontos Edwin Morgan költészete. A címek egy-egy településhez – Woodstock, Lisszaboni földrengés, Leningrád ostroma – kötődnek, hogy a végén kozmikus dimenziókba – A szputnyik története, Barnard csillaga – mutassanak. Az irodalmi kapcsolat sejteti, hogy Tommy Smith tudatos, művelt muzsikus, ami a darabok rendhagyó építkezésén, elmélyültségén, kissé esztétizáló jellegén egyaránt megmutatkozik. Többféle stíluselemet ötvöző, az improvizációkat kompozíciós elemként kezelő, visszafogottan feszes dinamikájú zene ez, amelynek legizgalmasabb pillanatait a két tenoros, a simulékony Smith és a nyersebb Lovano hol egymásba simuló, hol egymással kontrasztáló szaxofonjátéka szerzi. Nem küzdelem ez, nyertese mégis van: a hallgató.

****

(Gramofon, 2005/2)