Gereben Zita: Ready for the Sun

A külcsínnel nincs semmi gond. A kartonált, pasztellszínű CD-borító ízléses, a művész­nőt különböző testtartásban és helyszíneken ábrázoló fotók artisztikusak, akárha Diana Krall szerepelne rajtuk. Talán nem véletlenül sorolja fel őt példaképei között Gereben Zita: ami a tálalást illeti, semmivel nem marad el világhírű kollégájától. Csak hát a jó jazzénekest nem a sztárfotók teszik. Hanem a hang, a frazírozás, a ritmusérzék, a szövegformálás – és a szemé­lyiség varázsa. Nos, Gereben Zita képzett énekes, középfekvésű hangja kellemes, „füstös”, tud is vele bánni, de mintha hamarabb vett volna fel előadói modort, mint ahogy énekesi egyénisége kialakult. Szinte minden dal ugyanazon, vibrátóval sejtelmessé tett panaszos, drámai hangon szólal meg, mintha a világ összes terhét magán cipelné az énekesnő, ami ugye reménytelen vállalkozás. Erről a túlnyomórészt lassú számokat tartalmazó műsorválasztás is tehet, még ha a többségét jegyző Nagy János igényes, karakteres kompozíciói magukban hordozzák is a drámaiságot. A legkeményebb diónak az egyetlen magyar nyelvű dal (Sírj csendben) bizonyul, amelynek poézise érzelgősségbe fordul az előadás során. Pedig a zenei környezet inspiráló, a Transform együttes tagjai biztos támaszt nyújtanak, Gyémánt Bálint gitáros és Horváth Gábor zongorista stílusos szólókkal színesíti a gördülékeny produkciót. Néhány latinos számnak ők a szerzői, míg a szövegírók közt Hárs Viktor neve tűnik fel többször. S ha már a mintákról esett szó: az elődök között Billie Holiday nevét is megemlíti Gereben Zita. Üdvözlendő hivatkozás. Nem a hányatott sorsú énekesnő önpusztító életmódja, hanem a banális dalokat is hiteles drámákká formáló előadói kvalitásai miatt. 

***

(Gramofon, 2010/4)