Szabados-Mákó: A szépség szíve

„A zeneiség, amelyben ez a zenei anyag fogant, természetére, stílusára és használhatóságára nézve, valójában kívül áll a ma népszerű műfajokon. Vallomásos, szemlélődő, benső utakat járó és kivetítő, mindazonáltal direkt és expresszív hangi világ, amely mégis talán a jazzhez… áll a legközelebb.” – írja Szabados György új lemezének kísérőfüzetben. Plasztikus megfogal­mazás, de hozzá kell tennünk: ez a közelség ugyancsak viszonylagos. Szabados zenei világa legközelebb – hogy tautológiával éljünk – önmagához áll, ami azt is jelenti: önmaga mértéke. A „Mennyei utazás” alcímű, csaknem 80 percnyi anyag sem a jazz, sem a klasszikus koordi­nátáiba nem illeszthető. Hiányzik belőle a jazzre jellemző szvinges lüktetés, bőven tartalmaz viszont a klasszikus zenétől idegen szabad rögtönzéseket. Legközelibb meghatározása talán: kortárs improvizatív zene, a sajátos szabadosi filozófia zenei kivetülése.

Szabados jó két évtizeddel ezelőtt készítette első, emlékezetes duólemezét Anthony Braxton chicagói szaxofonossal. Partnere ezúttal a klasszikus végzettségű Mákó Miklós, a MAKUZ zenekar trombitása, aki nem csupán értő közvetítője a szabadosi zenei világnak, hanem alkotója, formálója is annak. A 13 kompozíció – amennyiben ez a terminus alkalmas a hallottak leírására – kettejük zeneiségének harmonikus összegződése. Idő és tér ismeretlen távlatai nyílnak meg a beszédes című – Átkelés az időn, A mindentudó álma, Mennyhely, A mennyei szív békéje, Égi Promenád stb. – darabok által megidézett világban. A szabadon formálódó érzetek, hangulatok, karakterek, viszonylatok csak akkor tárulnak fel a maguk gazdagságában a hallgató előtt, ha nem konvencionális befogadói magatartással közelít ehhez a zenéhez. A szépség szíve rejtve van – meg kell küzdeni érte.

****

(Gramofon, 2005/1)