Jazz-Woodstock (Wiesen Jazz Festival)

Szabályos beszámoló ezen, a magyar jazzélet számára is csak szűkös oldalakat biztosítani képes helyen nem járhat a wieseni fesztiválnak. Hogy mégis juthatnak neki sorok, azt a földrajzi közelség és a rendkívül magas színvonal miatt érdemelheti ki a burgenlandi jazzhétvége. A magyar határhoz legközelebbi és most már európai viszonylatban is vezetőnek számító fesztivál 1984-ben igazi sztárparádét kínált a műfaj kedvelőinek; három nap alatt olyan mezőnyt, ami nálunk hosszú évek termése lehet csupán.

Weather Report, Freddie Hubbard együttese, Dave Brubeck kvartettje, Vocal Summit, Miles Davis szextett, Chick Corea duó, George Gruntz big band, Lester Bowie együttese, Mongo Santamaria, K. Miklin triója, Young Giants, B. B. King, Carla Bley együttese, Phil Woods kvintettje, Art Farmer kvintettje, Stéphane Grappelly együttese, Bobby McFerrin, Andy Narrell – önálló címszavak a kortárs jazz lexikonából. Ugyan mi érdemlegeset lehet róluk elmondani két rövid oldalon?

Mégis, néhány széljegyzet.

Július 6, péntek. A Vocal Summit nyit: három nő és két férfi énekes, szöveg nélküli produkcióval, kizárólag az emberi hangra hagyatkozva. Lám, ilyet is lehet. Weather Report: a rock csak az alap. Fantasztikusan disszonáns akkordjaival, kiismerhetetlen motívum­fej­lesz­tésével Zawinul szétfeszíti a vállalt kereteket; valóban nagy zenész. Shorter a háttérben marad, a többiek inkább kísérnek, mintsem szólóikkal jeleskednek. A szuperkongás, Mino Cinelu ide pártolt Miles Davistől. Igazán meglepő, hogy Dave Brubeck avíttnak tűnő programja sikerében ráver a Weather Reportra.

Július 7, szombat. A halandó csak suttogva meri kiejteni a neveket. Miles Davis: más, mint októberben Varsóban. Lazább szerkezet, szabadabb tér az improvizációknak. Tetőtől talpig feketében. A hatás óriási. Történelmi gesztus: a színpadra hívja Chick Coreát (tetőtől talpig fehérben). Hiába nyomja le azonban az alaphangot: Corea nem tud érdemben bekapcsolódni a zenébe. Messze sodorta őket egymástól az idő szele.

Lester Bowie nyolc rezes élén, az elmaradhatatlan orvosi köpenyben. Stilizált történelmi kaleidoszkóp, napjaink fekete öntudatának jegyében. Hengerlően erős, kemény zene. Don Cherry, Chico Freeman, Arthur Blythe, Cecil McBee, Don Pullen: Young Giants. Neo­klasszicista avantgárd, kissé nehezen oldódva, de a végére belemelegedve.

Július 8, vasárnap. B.B. King, Stéphane Grappelly - örökzöldek. Új sztár acéldobokon: Andy Narrell. Carla Bley az utóbbi évek legerősebb baráti társaságában. S egy csalódás: Phil Woods. Hűvös profizmus. Amúgy siker.

Minden siker. Talán túl nagy is: körülbelül 15 ezren zsúfolódunk össze a cölöperődítmény övezte hatalmas sátor alatt; élvezhető pozíciót nyújtó hely jó, ha egyharmadának akad. A zsú­foltság már-már elviselhetetlen. Viszont a kiszolgálás zavartalan, a hangulat lazán emelkedett, szabad szállás a szomszédos futballpályán, vagy följebb a bokrok alatt. Jazz-Woodstock: barátság, naponta 10-12 óra jazz.

(Jazz, 1984/3)