Mini zene
A debreceni dzsesszklub tavaszi programjába illeszkedett a Mini együttes koncertje. Török Ádám kvartettje a hatvanas-hetvenes évek fordulójának magyar beatzenei életében kétségtelenül progresszív szerepet töltött be, bár igazán soha nem sikerült áttörnie az elszigeteltség nehezen omló falait.
Zenei igényesség, fantázia, biztos hangszeres tudás, s nem túl árnyalt, de határozott mondanivaló jellemezte akkoriban a Minit, a fiatalság bizonyos rétegei így vallhatták magukénak muzsikáját. Az évek múlásával észlelhető változás talán nem csak külső jegyeken észlelhető.
Progresszív hajlandóságát félretéve, ezen a szombat estén úgynevezett dzsesszel rukkolt elő a Mini. Kár volt: inkább játsszon valaki jó progresszív zenét, mint rossz dzsesszt. Muzsikájukat legfőként a mechanikus, lineáris szerkesztési mód tette unalmassá: téma bemutatása, improvizáció, újból a téma, megint improvizáció, ismét a téma, vége. Még ezt az egyszerű sémát sem tudták mindig tartalommal kitölteni, sok volt az üresjárat, a végeláthatatlan rögtönzések ellenére. Pedig műsorukat igyekeztek változatossá tenni, többféle zenei világból merítettek, a távolkeletitől a latinos (Chick Corea) elemekig. Teljesítményük értékes részeinek hatását azonban mérsékelték az említett fogyatékosságok.
(Hajdú-bihari Napló, 1978)