Kis ember nagy tehetséggel (Pluto és hathúros basszusgitárja)
Nem lehet mindenki király (Joe King Oliver), sem herceg (Duke Ellington) de még csak gróf (Count Basie) sem. Az ember, ha zenész is, leginkább halandónak születik, bár ha ez történetesen cigánycsaládban esik meg, nagy valószínűséggel valami különleges is jár vele. Horváth József esetében ez a „Pluto” ragadványnév lett, amelyet apjától örökölt testvéreivel egyetemben.
A családi hagyomány szerint az ördög szinonimájának tekintett elnevezés onnan ered, hogy a klarinétos papa bámulatosan fiatalon szerezte meg az „A” kategóriás muzsikusi engedélyt. A névvel, úgy látszik, a tehetség is együtt jár, mert Horváth Pluto József (a továbbiakban csak Pluto, ékezet nélkül) zene iránti érzéke hamar megmutatkozott. Persze, egy olyan családban, amelyben mindenki zenész, a választás eleve elrendeltetett – Pluto azonban letért az elődök által kitaposott útról. Muzsikus lett ugyan, de nem a cigányzene, hanem a jazz mellett kötelezte el magát.
„Kakukktojás lettem a családban” – mondja. „Korengedménnyel felvettek a Szent István Gimnázium klasszikus-bőgő szakára, ahol három évig tanultam, de megelégeltem azt a fajta kötöttséget és előadói fegyelmet, és ott hagytam az iskolát. A jazzben találtam meg azt a szabadságot, amelyben igazán jól érzem magam.” A szólás szabadságába az is beletartozott, hogy – környezeti hatásokra – a basszusgitárral kezdett ismerkedni. Zenei alapképzettsége – többek között az OSZK nagybőgő szakán Egri János irányításával szerzett tapasztalatok révén - megvolt hozzá, a többit pedig magától sajátította el. Hallgatta Jaco Pastorius, Victor Bailey, John Patitucci és mások lemezeit, és kialakított a maga játékstílusát. Olyannyira eredményesen, hogy zenekarával már 18 évesen tehetségkutatót nyert. Hamarosan nemzetközi sikerek is következtek: 2001-ben Oláh Cumó Árpád triójával német és európai versenyeken végeztek az élen, majd jött az egyénileg legfényesebb eredmény: 2003-ban megnyerte a Magyar Rádió basszusgitáros tehetségkutató versenyét.
„Ez a győzelem mindent megváltoztatott” – veszi számba a történteket. „A díj CD-készítés (My Name is Pluto, You Know) és egy másfél millió forint értékű hangszer volt, amelyen azóta is játszom. Használatába technikai szempontból a zsűri elnöke, John Patitucci avatott be, ami óriási segítség volt a továbbiakhoz. A verseny után megnyílt az út előttem: olyanok hívtak zenekarukba játszani, akikre korábban gondolni sem mertem.” Pluto ma több együttes tagja, így a példaképének tartott Jávori Vilmos, aztán Berki Tamás, Csepregi Gyula és Jáger András csapatának is. Ahány zenekar, annyiféle zene és játékmód. Hol van ebben az ő hangja és személyisége? „Nem akarok egyik stílus mellett sem lecövekelni. Minden helyzetet kihívásként élek meg. A lényeg, hogy az adott stílusba illően hiteles, felismerhető legyen az, amit csinálok. A hangok az én kezem nyomán szólalnak meg a húrokon. Olyan ez, mint ha puzzle játékból akarnám kirakni az arcomat.”
Kérdés, beéri-e azzal, hogy kiemelkedő hangszeres muzsikus legyen, vagy zenekarvezetői, zeneszerzői ambíciói is vannak. A válasz már megszületett a Pluto Fusion Collection formációban, amelyben saját zenéjét játssza. Tagjai: Balogh Roland (gitár), Balogh Zoltán (zongora), Bordás József (dob), alkalmi vendégként testvére, Horváth Pluto Nándor (cimbalom) és Jelinek Emil (ének, kanna). A névválasztás a zenei irányultságot is kifejezi: saját meghatározása szerint populáris hangvételű fúziós zene ez lágy harmóniákkal, szép melódiákkal, tempós groove-okkal. „Fontos, hogy a zene megérintse az embereket” – összegzi crédóját. „Olyan zenét akarok játszani, amelyben muzsikustársaim is ki tudják magukat élni. Igyekszem az életben is kedves, barátságos lenni; igyekszem jó emberré válni.”
Zenésztársai és hallgatói Pluto muzikalitását, virtuóz hangszerkezelését dicsérik. Kis ember nagy tehetséggel – mondják róla. Ez a tehetség két hangszeren, a nagybőgőn és a basszusgitáron egyaránt megnyilatkozik. Pluto szívügye a bőgő, hiszen azon kezdte, utóbb azonban a basszusgitár került nála előtérbe. Ahogyan John Patitucci nyilatkozta róla a rádiós verseny után: „Plutó lírai személyiség, lelke van, és harmóniailag is képzett. Időérzéke kiváló, szvingje lendületes. Sokoldalú muzsikus, aki az elektromos basszusgitáron és az akusztikus nagybőgőn egyaránt szenvedéllyel és elhivatottsággal játszik.”
Akár egy műsoron belül is, mint az Amerikából haza települt Tommy Vig vibrafonos-ütőhangszeres új együttesének bőgős-basszusgitárosa.
(Gramofon, 2007/1)