Hangkép a kóruskultúra helyzetéről (Lemezen a Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny)
Akik rendszeresen megállnak a hanglemezboltok kirakata előtt, egy ideje a debreceni Bartók Béla kórusverseny emblémájával díszített lemezborítót is felfedezhetik az újdonságok között.
A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat ugyanis első ízben vállalkozott arra, hogy válogatást jelentessen meg a legutóbbi, tehát 1978-as debreceni verseny anyagából. Csak dicsérhető ez a kezdeményezés, hiszen a Bartók kórusverseny az évek során Európa egyik rangos találkozójává nőtte ki magát, s 1978-ban egy héten át 15 ország 67 kórusa mutatta be műsorát a Bartók Teremben. A lemez kiadóinak szándéka kettős volt: egyrészt az elhangzott produkciók rögzítésével az új számok megírásának útját kívánják egyengetni; másrészt a kórusokat ösztönözni a még gondosabb felkészülésre, a viszonyításra. Harmadik célként tegyük ehhez azt is, hogy egy ilyen lemez elkészítésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni a közönséget, amely ezekkel a felvételekkel kapja keresztmetszetét a versenynek, s bepillanthat a jelenkori kóruskultúra helyzetébe is.
A felvételek nagy erénye az élményszerűség: a feszültség átsugárzik a barázdákon, s a számok végi taps felidézi a verseny hangulatát, feledteti az apróbb technikai hibákat. Jól esik újra hallani a miskolci 6. számú iskola kórusának üde gyermekhangjait, a pécsi Nevelők Háza kamarakórus szólistáit, a koppenhágai Kammerkoret Camerata rendkívül pontos együttesét, a poznani férfikar telt erejét, a novoszibirszki Akadémiai kórus avantgárd kísérletét, hogy csak néhányat említsünk a színvonalas mezőnyből.
A válogatás szempontjai azonban nem mindig egyértelműek. A borítón a KÓTA főtitkára, Maróti Gyula ugyan elmondja, hogy „mind a kötelező magyar, mind a szabadon választott hazai és külföldi kompozíciók legjobban sikerült előadásainak juttattak helyet a lemezen" – s így minden kategóriából a legsikeresebb együttesek számai tanulmányozhatók –, de a sorrendiség és a feliratkozás kissé megnehezíti az áttekintést: az olvasható ki belőle, hogy ez a sorrend egyben a verseny eredményét is tükrözi. Holott nem erről van szó, mert például az ifjúsági karoknál itt kettes számmal jelölt debreceni zeneművészeti szakközépiskola Kodály leánykara a versenyben eredetileg „csak" megosztott harmadik díjat kapott.
Ezért a pontosság és a történeti hűség kedvéért fel kellett volna sorolni a verseny végeredményét az egyes kategóriák szerint, a különdíjasokat is beleértve, így tájékoztatta volna a lemez hitelesen azokat is. akik csak ezen az úton kerülnek közelebbi ismeretségbe a kórusversennyel. Emellett talán több külföldi résztvevő érdemelte volna meg a beválogatást (például a folklór versenyágban különdíjas Market Harborough Singers Angliából), mert jóllehet a magyar kórusok domináltak a versenyen, akadt azért egy-két szép külföldi teljesítmény is (az arány a lemezen 10:4 a magyarok javára.)
Mindettől függetlenül nagyon hasznos vállalkozásnak ígérkezik a Bartók Béla kórusversenyek megörökítése, s a következő találkozón, 1980 nyarán a közreműködők a prospektus mellé ezt a lemezt is hazavihetik magukkal. Ez belföldön is, külföldön is jó propagandája lesz a debreceni versenynek, s növeli hírnevét. A legrangosabb magyar kórustalálkozó egyébként is megérdemli, hogy minden fordulója hanglemezre kerüljön. Szerencsére ez a kívánalom találkozik a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat törekvéseivel is.
(Hajdú-bihari Napló, 1979)