1999

1956 és 1990 után most harmadszor kerülhet az ország a hírek élére

„Washington nem világváros, ugyanakkor mégis a világ leg­fon­tosabb városa. Ott hozzák meg az igazi döntéseket. És ez állandóan érződik, benne van a levegőben."

Befejezem a nagykövet­ség hírlevelének szer­kesztését, rákapcsoló­dom a világhálóra, s ki­nyi­tom a postafiókot. Levél vár ha­zulról. A Hajdú-bihari Napló arra kér, hogy idézzem fel a köz­társaság kikiáltásával kapcsolatos 1989-es emlékeimet.

Ma már beismerhetem, hogy az MDF debreceni elnökségének akkori tagjaként tartózkodóan viszonyultam a páneurópai piknik ötletéhez. A határon átnyúló találkozó terve a pártrendszer ideologikus ifjúsági nagyrendezvényeinek, "békefesztiváljainak" emlékét idézte fel bennem, s bár támogattam az elképzelést, magam nem vettem részt kezdeményezően annak szervezésében.

Jeles alkalomnak adott helyt a Magyar Rádió márványterme: a Bartók adófőszerkesztőség ünnepi hangversennyel köszöntötte a hatvan éve, 1939. július 13-án született Szabados György zongorista-zeneszerző-zenekarvezetőt.

Három név, három este. George Russell zeneszerző, a finn UMO Big Band és Joe Lovano sz­a­xofonos fellépése véletlenül került ugyanarra a hétre a főváros kulturális kínálatában, s ko­ránt­sem állítható, hogy ez a pazar választék mindennapos er­refelé.