1998

A rendszerváltozással lehetővé vált az, hogy Magyarországon négy évtizeden át nem tag­lalt, mert nem taglalható kérdések a felszínre kerüljenek. Ilyen többek között a zsidó azonosságtudat újfajta megélése, reneszánsza.

Veszett egy vidék ez a Kárpát-medence. Amikor 1990 táján felemelkedett a fazékról a fedő, felszínre törtek a magyar szellemi életet fertőző gőzök is, például az urbánus-­népies ellentét szagai, egyesek elkezdtek zsidózni, mások elkezdtek gojozni, mintha nem a közös ellenség karmaiból szabadult volna ki a feltámasztásra váró ország.

Az újesztendő első hetének nagy esemé­nye az volt, hogy Debrecenben hatra emel­kedett a nyugati ultrarövidhullámon szte­reó minőségben fogható rádióállomások száma. Önálló sávot kapott ugyanis a Cívis rádió, a Magyar Rádió körzeti szerkesztő­sége, amely ezentúl napi 16 órában igyek­szik felvenni a kesztyűt a többi állomás ki­hívásaival.

Az éjszaka pihenésre való, ámde. Sokan van­nak, akik ilyen-olyan okok miatt nem hajt­ják álomra a fejüket, például dolgoznak, vagy valami nyugtalanítja őket. Mi az, ami az embert éjszaka nyugtalanítja? Mondjuk a magány. Elképesztő, hogy milyen nyomor honol ebben az országban az emberi kapcsolatok terén.