Pop

Egy valamit biztosan nem tudhattunk előre akkoriban: hogy negyedszázaddal később Bal­timore-ban fogunk majd emlékezni a régi időkre. A házigazda, a Johns Hopkins Egyetem nemzetközi hírű atomfizikus professzora, meg a vendég, a washingtoni magyar nagykövetség diplomatája. Túl azon, hogy mindketten magyarok és debreceniek, különös kapocs köztük a fogalom: Panta Rhei.

Több mint tíz esztendeje, hogy a beatzene különféle formái megjelentek Magyarországon egy világméretű amatőr zenei mozgalom részeként.

A városi, megyei, területi döntők után a magyarországi amatőr mozgalom jelenlegi helyzetének summázásaként október 3-5. között a győri Petőfi Sándor ifjúsági házban került sor az ország legjobb amatőr beatzenekarainak találkozójára.

Az amatőr beat helyzete, a mozgalom egy évtizedes múltját és a jelent is tekintve eléggé tisz­tázatlan. A közel 2500 kedvtelésiből zenélő-zenélgető együttes a fiatalok több százezres tábo­rával együtt imponáló számnak tetszik; a kifogások inkább a minőség oldaláról je­leznek. Az okokat nem kell sokáig keresgetnünk.

Torzító, visszhangosító, szintetizátor, sztroboszkóp, százwattos hangfalak tömege, zsinórok, kábelek ren­getege – talán nem igényel különösebb bizonyítást, hogy nincs olyan zenei műfaj, amelyik annyira függ­vénye lenne a technikai apparátusnak, mint a  beat.