Jazz Világ

Kevesen tudják, hogy 2001-ben töltötte be nyolc­vanadik életévét Billy Taylor zon­gorista, akit előadóművészként, oktatóként, szakíróként, valamint a jazz népszerűsítőjeként rend­kívüli tisz­telet övez az Egyesült Ál­lamokban.

Ha december, akkor a Down Beat népszerűségi listája. A Chicagóban megjelenő szak­lap minden évben szavazást rendez olvasói között arról, kit tartanak az elmúlt időszak legjobb muzsiku­sainak.

A szabadtűzi sütés-főzés, a szellemi tulajdon, az eltűntek, a méltányos kereskedelem, a csók, a víz, a takarékosság, az anyatejes táplálás és – egy nappal - a tánc után immár van világnapja a jazz-zenének is. Mégpedig ma.

Lehetséges-e, hogy egy, a jazz fejlődésében komoly szerepet játszó lemezcég hosszas ha­lódás után főnixmadárként újjáéledjen poraiból? Elképzelhető-e, hogy az a meghitt kapcsolat, ami a Blue Note tulajdonosait a muzsikusokhoz fűzte, a mai kor személytelen üzleti viszonyai között érvényesüljön egy vállalkozásban? Megismételhető-e a felvételeknek az a sora, ami nemcsak felmutatta, hanem stilárisan meg is szabta egy korszak jazzmuzsikájának arculatát?

A jazz története a lemezkiadók története is. Okeh, Brunswick, Columbia, Prestige, Mer­cury, Riverside, Fantasy, Atlantic, Pacific, Verve, Impulse – sorakoznak a nevek az ame­rikai  listán. Mind közül leghíresebb a Blue Note, amely az idén ünnepli fennállásának 75. évfordulóját.