Klasszikus zene

A világpiac klasszikus zenei lemeztermésének zömét előállító öt-hat nagy kiadó között kitün­tetett helyet foglal el a londoni székhelyű EMI, amelyik a jogfolytonosság révén a lemez­társaságok doyenjeként 1997-ben ünnepli születése századik évfordulóját.

Maria Callast nálunk a század legjelentősebb operaénekesei között tartják számon, ám a mun­kássága keresztmetszetét nyújtó, kétlemezes új CD kísérőfüzetében Tony Locantro úgy fogal­maz, hogy nagyságát a világ csak most kezdi elismerni.

Vajon mi az oka a kettős megíté­lés­nek? Talán a legendás szoprán legendásan beteljesületlen magánélete, amely árnyékot vetett énekesi pályájára?

Különböző emberek különbözőképpen ismerhetik Matuz István nevét. A leg­többen feltehetőleg azok vannak, akik soha nem hal­lottak róla. A zeneszerető, koncertlátogató közönség mint kiváló fuvolistát, a modern zene interpretátorát tartja számon. A szűkebb szakma azt is tudja róla, hogy nevéhez fűződik a fu­vola megszólaltatásának új technikája, amely forradal­masítja a hangszer haszná­latának lehetőségeit.

Matuz Istvánt az idén ta­vasszal érdemes művész címmel tüntették ki.

Képzeljünk el egy országot, ahol – miközben Európában J.S. Bach a ba­rokk zene remekeit hozza létre – fe­hér telepesek azon fáradoznak, hogy Afrikából behurcolt rabszolgákkal meg­műveltessék ültetvényeiket; vagy ahol, mialatt az öreg kontinen­sen Wagner és Liszt a roman­tikus zeneirodalom nagy alkotásait veti papírra, puskával felszerelt pionírok szűzföldeket tör­nek fel a nyugati partokon, és aranyláz tör ki Alasz­kában.

I.  A kezdetek

1982-ben tizedik alkalom­mal csendül fel Debrecenben a Bartók Béla nemzetközi kórus­ver­seny szignálja. Az évforduló lehetőséget kínál arra, hogy dokumentumok, beszámolók, visszaemlékezé­sek alapján felidézzük a kó­rustalálkozó történetének fontosabb mozzanatait, kö­vessük útját a jubileumi, ti­zedik versenyig, amit az idén július 5-10. között tartanak meg.