Média

Mire ezek a sorok megjelennek, túlvagyunk a választások második fordulóján, a fél ország örül, a másik fele bánkódik, lehet, hogy a rádió­sok között más az arány. De nem is erről lesz szó. Több, mint egy éve jelennek meg a rádió­jegyzetek ezeken a hasábokon, elegendő idő ah­hoz, hogy szerzőjük kényszert erezzen az érzé­keny, de elkerülhetetlen búcsúra. Mindközön­ségesen úgy van ezzel az ember, mint egy kap­csolattal: ha lanyhul a szenvedély, célszerű pon­tot tenni a végére.

Új divat hódít teret szűk pát­riánkban: egyes intézmények és szervezetek haragszomrádot kezdtek játszani a sajtó­val. Mármint velünk.

Megosztotta az ország közvéleményét a jugoszláviai fegyvereladás ügye. A „válság­hely­zetben" megszólalt az ország miniszterelnöke is, a televízió műsorát megváltoztatva, vasárnap esti fő műsoridőben sugározta a nyilatkozatot. Ebből kiderült, hogy a képlet valójában sokkal tisztább a sajtóban megjelentnél, s a megoldás sem jár különösebb áldozatokkal. Megnyugodva hajthattuk álomra a fejünket: szimpla eljárási hiba történt csupán, a kormány a helyén van, az élet megy tovább.

Ilyen egyszerű volna az egész?

Megkezdődött a felkészülés az 1998-as par­lamenti választásokra. Nem nehéz megjósol­ni, hogy az elkövetkező esztendőben kiéle­sedik a küzdelem a tömegtájékoztatás, min­denekelőtt az elektronikus médiumok fe­letti befolyás növeléséért.

A politikából ugyan soha nem elég, ezúttal mégis a vasárnapi múzeumi világnap rádiós műso­rairól írtam volna, ha a kereső­gomb nem téved a Kossuth választási mű­sorára. Ha már így esett, kíváncsi lettem arra, mit mond nekünk a sok jó ember egy héttel a második forduló előtt. Különben is, egyebet se hallani, mint hogy az ország sorsa a tét, mindenkinek el kell menni szavazni. Kérdés, miképpen segít hozzá bennünket a tömegtájékoztatás ahhoz, hogy felelős döntést hozzunk a fülke ma­gányában.

Nagy áldás a televízió. Az ember bekapcsolja a készüléket, és máris úgy érzi magát, mint a mennyországban. Mondjuk, ha valaki Debrecenben a Hódos Imre Sportcsarnok tőszom­széd­ságában lakik, vasárnap délelőtt ki sem kellett tennie lábát otthonából, mégis páholyból fi­gyelhette a nap eseményét, a DVSC-Larvik kupadöntő kézilabdameccset. Kényelmesen hátra­dőlt a fotelben, bámulta a képernyőt, és hallgatta a riporter magyarázatát. Tiszta Amerika!